DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Talán úgy is kezdhetném, hogy személyes érintettség okán kértem most szót, és kihasználva azt a helyzetet is, hogy Steiner Pál itt tartózkodik a teremben, szeretnék egypár gondolatot elmondani, arra reagálva, amit tőle hallottunk.

A rendőri brutalitás áldozatai előtt fejet hajtva én most az augusztus 20-ai vihar áldozatairól szeretnék beszélni. Azért is, mert az öt halálos áldozatból ketten az I. kerületi Duna-parton, a Lánchíd mellett álló kidőlő fa alatt lelték halálukat, és egy fiatalasszony életre szóló rokkantságot szenvedett el itt a későbbi férjével, aki szintén súlyos sérülést kapott.

Mi nagyon szerettük volna, ha ezt a helyet meg tudjuk jelölni. Hosszú huzavona volt, és majdnem két évig tartott az a pereskedés, amíg a kezdeti spontán emlékezőhelyből később egy, az áldozatokra és erre a tragikus tűzijátékra emlékező valódi emlékfát tudott a budavári önkormányzat állítani.

A napokban, nem is olyan régen keresett fel az egyik megrokkant áldozat férje, kérdezve, hogy most akkor mire számíthatnak, hova fordulhatnak ők. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon nagy a felelőssége az Országgyűlésnek és általában az állami szerveknek, amikor egy állami ünnepen bekövetkezett rossz szervezési, emberi mulasztási okokból kialakult helyzetet kompenzálni igyekszünk.

Tisztelt Steiner Képviselő Úr! Itt nem arról van szó, hogy mi elvesszük a bíróságok feladatát. Itt arról van szó - és nem a helyükbe akarunk lépni -, hogy az államnak perek nélkül kellett volna kártalanítani az áldozatokat. Meg kellett volna egyezni, lehajolni hozzájuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), egy olyan gesztust adni, amivel nem kell bírósághoz forduljanak.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)