*

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Először is hadd csatlakozzam én is a köszönetmondáshoz, ami az érettségiztető pedagógusoknak szól, a jókívánságokhoz, ami a most érettségizett gyerekeknek szól, és a részvétnyilvánításhoz is, ami a szörnyű tragédia áldozatainak családját, barátait, városait illeti.

Örültem annak, államtitkár asszony, hogy ön bizonyos fokig megvédte a magyar oktatás eredményeit, elmondta, hogy semmiféle látványos romlásról nincs szó, noha tennivalók persze vannak. Ezzel, reményeim szerint hitet tett az oktatás folytonossága mellett is, ahogy azelőtt sem, az elmúlt 8 évben sem csupa romolás történt. Biztos vagyok benne, hogy eredmények lesznek a következő időszakban is.

Amit viszont fontosnak érzek, államtitkár asszony, az, hogy önt személyesen kérjem meg valamire. Ön kitűnő pedagógus és iskolaigazgató volt, ezt családilag is igazolhatom, járt önhöz gyerek a családból. Úgy gondolom, érzékeny a lelkiismerete, nemcsak abban az irányban, hogy rendben menjen az érettségi, hanem hogy minél többen eljussanak oda. Nos, vannak olyan jogszabályok, amelyek ezt veszélyeztetik. A fiatalkorúak szabálysértése esetén félő, hogy elzárás is kiróható. Ha két 16 éves haszontalan kölyök egy buli után felborogatja a kukákat, a gazdag papa kifizetheti a pénzbüntetést, a szegény papa gyereke akár érettségi előtt is börtönbe kerülhet, bűnözők közé.

Államtitkár Asszony! A lelkiismeretéhez szólok. Ön mondta, nem szabad megelégedni a középszerrel. Nem szabad megelégedni a szakmai csőlátással sem. Önre nem lesz ez jellemző. Emeljen szót a gyerekek érdekében!