*

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a figyelmet. Tisztelt Elnök Úr! Közkívánatra kell szóljak, úgy látszik, ide is eljutottunk. (Derültség a Jobbik soraiban.) Nemes egyszerűséggel mondhatnám, hogy a folyosón megbeszéljük, hiszen azt gondolom, a parlamenti bekiabálások műfaja, mint ahogy Harrach Péter, az Országgyűlés korábbi alelnöke is tájékoztatott minket, klasszikus műfaj, és különösen a humornak egy klasszikus megnyilvánulási lehetősége, és azt gondolom, idetartozik. Példálózhatnék Arnóth Sándorral is (Felzúdulás és közbeszólások a Fidesz soraiból: Lemondott!) - de vissza is jutott ide -, aki persze lemondott, mert vannak olyan pártok, ahol a radikalizmusnak és a szókimondásnak és a humornak ezt a formáját már nem tűrik meg (Felzúdulás a kormánypárti oldalon: Humor?!), viszont mi ilyen látszatintézkedéseket nem teszünk, hogy egyik ciklusban lemondunk, a következő ciklusban visszajövünk. (Közbeszólások a kormánypárti oldalon: Szégyelld magad! - Soltész Miklós a Jobbik sorai felé: Ti is jobban járnátok.)

Én azt mondom, ha már ennyire lényeges az (Nagy zaj a kormánypárti oldalon. - Az elnök csenget.), ha már ennyire lényeges, hogy rövid, de frappáns választ adjak, mivel arról szavaztunk, hogy (Tagolva:) fel-füg-gesz-szük-e a mentelmi jogot, a mentelmi jogról lévén szó, természetesen azt mondtam, hogy függesszük fel. Hát nem a személyt! (Taps a Jobbik soraiban. - Derültség a kormánypárti oldalon.) Hahajj, uraim, természetesen a mentelmi jog függesztődjék fel, ha úgy tetszik! Lógjon, hát lógjon, képviselőtársaim!