*

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, nyugodtan mondhatjuk, hogy nem egy túl hosszú és nem egy túl bonyolult törvénymódosítás van itt előttünk - államtitkár úr felvezetőjéből is kihallatszott, hogy valójában nem egy túl hosszú és nem egy bonyolult törvény -, de mégis azt kell mondjam, hogy akikről szól, vagy akiket konkrétan érint, azoknak majdnem azt lehet mondani, hogy az életet jelenti. Ezért is jeleztük a bizottságban, és jelzem most is, hogy a szocialista frakció támogatja ezt a törvénymódosítást. Azzal nincs vitánk, hogy ez a törvény... (Dr. Rétvári Bence tapsol.) Nyugodtan tapsoljon, nagyon helyes, ha megtapsolja egy szocialista felszólaló véleményét. (Dr. Rétvári Bence: A nemzeti együttműködés.) Támogatjuk a törvényt.

De azért azt gondolom, hogy ennek kapcsán fontos néhány dologról beszélni. Ön azt mondta, hogy a törvénymódosítást az idézte elő, hogy a gazdasági válságból indult ki. Ebben, azt gondolom, hogy sok minden van, és ebben egyet is értünk. Az előttem szóló képviselő már a nyolc évet hozta fel igazán problémának. Én azért kiegészíteném egy harmadik történettel: azt gondolom, hogy Kósa úr és Szijjártó úr nyilatkozata is hozzájárult ahhoz, hogy ez a törvénymódosítás most itt van. Ez a legfinomabb megfogalmazás, hogy hozzájárult, és minimum a hármat együtt kell kezelni, ha a törvényről gondolkodunk.

Nagyon fontos, hogy a moratórium idejét kijjebb toljuk. Pontosan úgy van, ahogy itt elhangzott már: ahogy a bizottságban jeleztük, be is adtunk egy módosító indítványt, hogy mi április 15-ét javasoljuk, mert a fűtési szezon akkor ér véget, igazából akkor van olyan időpont, amikor nyugodt lélekkel azt lehet mondani, hogy a moratóriumot fel lehet oldani.

De az igazi kérdés az, hogy ugyan április 15-éig megoldódik a kérdés, de addig végig lebegtetjük, hogy mi is fog történni, és ha valamire igazán nagy kihívás van a kormány részéről, akkor az, hogy a végleges megoldást kell behozni addig a Ház elé, azt kell kidolgozni. Én sokkal szívesebben vettem volna, ha már most látható lett volna valami ebből a megoldásból. A sajtóból a legkülönbözőbb hírek hallatszanak, hogy a nemzeti eszközkezelő, aztán vissza lett vonva, hogy talán mégsem ő lenne az, aki belépne ebbe a szerepbe. Azt gondolom, hogy erről nagyon sokat kell majd beszélni bizottsági üléseken.

Én szívesen hallottam volna azért valami tájékoztatást az államtitkár úrtól a felvezetőjében arról a kezdeményezésről, amit a Bajnai-kormány tett, ami az önkormányzatok számára megadta a lehetőséget, hogy ahol valaki gondba került, és nem tudta törleszteni a részleteit, az önkormányzatok helyi rendeletalkotás útján beléphettek, megvásárolhatták a lakást, a bent lakó pedig nyugodt lehetett, mert ott maradt a lakásban, igaz, hogy bérlői jogviszonyban, de nem kellett attól félni, hogy a bank belép a helyébe. Én úgy tudom, hogy elég kevés önkormányzat volt, amely ilyen rendeletet alkotott volna, pedig ma már nyugodtan lehetne akkor mondani, hogy ennek egy kialakult gyakorlata létezik, és nagyon jól lehetne az adósokkal, a bankokkal és az önkormányzatokkal együtt ezeket a problémákat kezelni.

Azért van ebben némi veszély, hiszen ez a moratórium ma egy kicsit azt üzeni, egy másfajta magatartást üzen; az alaptétel azért mégiscsak az, hogy ha valaki hitelt vesz fel, tisztelt képviselőtársaim, akkor azért azt mégiscsak vissza kell fizetni. Ez a moratóriumos törvénymódosítás egy kicsit azt üzeni, hogy nem is biztos, hogy vissza kell fizetnem. Én félek, hogy ez nem túl helyes, és talán egy másfajta erkölcsi hozzáállást jelez majd a hitelfelvevőktől.

Tehát, mint ahogy mondtam, mi támogatjuk ezt a törvénymódosítást. Az igazi kérdés valóban az, hogy mi lesz akkor, amikor a moratórium ideje lejár, és elérkezünk április 15-éhez, ahhoz az időponthoz, amikor már a végrehajtás elindul. Hiszen a törvény nem szól ma másról, mint hogy ugyan a bírósági döntések megszületnek, de magát a végrehajtást függesztik fel törvényi erővel, de mindvégig ott lesz a kétely, hogy mi lesz április 15-e után.

Tehát azt tudom mondani, hogy a kormánynak igazán nagy kihívás, és nagy feladata az - amit nagyon kíváncsian várunk -, hogy hogyan kívánja majd megoldani az adósságkezelést, hogyan kívánja az itt említett családok helyzetét kezelni, és közösen, most már nemcsak a válságra, nemcsak a nyolc évre hivatkozva, hanem Szijjártó és Kósa úr nyilatkozatát is alapul véve. Mert azt gondolom, hogy az elmúlt hetekben világosan látszott, hogy a törlesztőrészletek emelkedése inkább az ő nyilatkozatuk alapján változott meg. Az elmúlt hetekben nagyon sok olyan család volt, amely a bankjától SMS-t kapott, amelyben tájékoztatták, hogy hogyan változott meg a törlesztőrészletük, és ez nem a válságra hivatkozva és nem a korábbi kormányzásra, hanem Kósa úr és Szijjártó úr nyilatkozatára következett be.

Úgyhogy azt tudom mondani, hogy támogatjuk a törvényt. Igazából egy lebegtetés történik, de azt gondolom, hogy április 15-éig egy jó párbeszéddel valóban megoldást lehet találni ezekre a problémákra.