DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Amikor állami támogatásról beszélünk, akkor ne felejtsük el, hogy az állami támogatás az adófizetők pénze.

Gyüre Csaba képviselőtársam szomorú példáját hadd tromfoljam meg, tudunk ellenkező példákat is. Van olyan ismerősöm, aki tehermentes családi házra vett fel jelzálogalapú devizakölcsönt, azért, hogy részvényalapú befektetési jegyeket vegyen rajta. A hitel ára az egekben, a részvények ára a mélységben, és eladósodott. Tehát teljesen egyetértek a képviselő úrral abban, hogy nem kellene a kettőt egy kalappal mérni, hiszen azért megvan a felelősség ebben a kérdésben.

Anélkül, hogy megszakítanám szocialista képviselőtársaim mantráját, azért vegyük figyelembe, hogy a svájci frank önmagában is megerősödött a többi valutához képest, tehát csak ez is okozhatott és sajnos okozott is egy jelentős növekedést. Ilyenkor elgondolkodtató, vajon miért svájci frankban ajánlották a bankok ezt a hitelt. A svájci frank mögött, ugye, egy nemzetgazdaság van, és a svájci frank erősödése mögött most a svájci nemzeti bank interveniálási hajlandóságának a csökkenése áll, ahelyett, hogyha mondjuk, az eurót választották volna, amelynek számításom szerint most tizenhat nemzetgazdaság bankja áll mögötte, és stabilabb devizának tűnik.

Gyüre képviselő úr kifogásolta a moratóriumot. Lehet, hogy igaza van, talán érdemes lenne elgondolkodni. (Dr. Rétvári Bence felé:) Lehet, hogy nem moratóriumot kellene hirdetnünk, államtitkár úr, hanem a moratóriumon kívül esetleg egy kötelezővé tett árfolyamkockázatot írnánk elő. Tehát amennyiben devizahitelt kíván felvenni az ügyfél, akkor igenis kötelezővé tenném azt, hogy árfolyamkockázat-biztosítást váltsanak hozzá, és akkor legyen az ő döntése, hogy ezzel vállalja-e vagy nem vállalja, illetőleg (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) máris beárazná a piac a forint- és a devizahitel közötti kockázatot.

Elnézést elnök úr, és köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)