*

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Türelmesen végighallgattam itt a felszólalókat, ezt az egy órát, pedig szívesen hozzászóltam volna többször is. Sajnos már másfél millió ember nem ennyire türelmes, ők azonnal várnak megoldást, egy radikális megoldást erre a problémára, mert az a helyzet, hogy tényleg szociális katasztrófa fenyeget ma Magyarországon - és ez nem vicc. Tényleg az a legnagyobb probléma, hogy ezek a családok, amelyekről most beszélünk, az alsó középosztályhoz tartoznak általában, mert legalább fel tudtak venni egy hitelt, látták azt maguk előtt, hogy van jövő, ha ez a jövő mégis falakba ütközött. De sajnos az egész szociális ellátórendszer nem képes velük foglalkozni. Nem tudja olyan könnyen kezelni ezeket a problémákat, mint ha egy eleve szegény sorban lévő családról volna szó.

Ezért hát mindenképpen azt mondjuk, hogy támogatjuk ezt a javaslatot, mint ahogy az LMP még mozgalom volt, de már akkor is jelentkezett ilyenfajta lakáspolitikai, közpolitikai javaslatokkal, de 2009 során többször is felvetettük ezt, hogy a moratóriumot, a kilakoltatásokra vonatkozó moratóriumot hozza meg a kormány, illetve a tisztelt Ház.

Úgy látjuk, ezt többször elmondták, és igazat kell adnunk, hogy ez csak tűzoltó javaslat. Ez olyan, mint egy műtét előtt, amikor az érzéstelenítőt beadják. Igazából viszont a műtét még nem kezdődött el, mert a konkrét beavatkozásokra nagyon nagy munka kell. Itt már volt nagyon sokféle ötlet, mert azt is látjuk, mint ahogy ez diszkurzívan kijött, hogy Rétvári úr nemzetközi eszközkezelő rendszert mondott először, de hallhattunk nemzeti eszközgazdálkodási rendszert is. Az a probléma, ahogy látjuk, hogy még a fideszes padsorokban sem formálódott ki konkrétan a javaslat, a megoldás útja. Az LMP szeretné segíteni azt, hogy megoldjuk ezt a problémát, és most nem károgó ellenzékként, hanem konstruktív ellenzékként szeretnénk megnyilvánulni. Gyüre Csaba felhívta viszont egy kiskapu lehetőségére a figyelmet. Amennyiben tényleg azt gondolják, hogy ezt a problémát meg kell oldani, akkor ezt a kiskaput zárjuk be minél hamarabb.

Most pedig az általános vita részeként szeretném fölhívni azokra a megoldási javaslatokra a figyelmet, amelyek a következményeket kezelik, utána majd az okok kezelésére is egy kicsit bővebben kitérek. Ki kell dolgozni a hajléktalanság megelőzéséhez és visszaszorításához szükséges jogi és társadalompolitikai kereteket. Az elhelyezés nélküli kilakoltatásokra nem ideiglenes, nem is rendszeres téli moratórium kell, hanem ennek a gyakorlatnak a felszámolása. Ehhez pedig kiemelkedően fontos a lakhatáshoz való jog törvénybe foglalása és a jog érvényre juttatása. Ezzel kapcsolatban már a miniszter urat is interpelláltam, az államtitkári válasz eléggé elutasító volt sajnos, vagy itt van az alkotmányozó bizottság, amelynek tényleg ott van a lehetősége, hogy az alkotmányba a lakhatáshoz való jogot belefoglalja, ami végül is következik a Fidesz kormányprogramjából. A Fidesz kormányprogramjában benne van az a mondat, amit én is és az egész LMP maximálisan osztani tud, hogy nem élhet az utcán egyetlen család sem. Ezt meg kell akadályoznunk, ennek pedig egy jó útja-módja, ha az alkotmányba belefoglaltatjuk a lakhatáshoz való jogot.

Visszatérve: a lakástámogatások hatékonyabb és igazságosabb elosztására van szükség. Ki kell terjeszteni, megemelni és akár a gázártámogatással integrálni a lakásfenntartási támogatást. Ennél akár még sokkal fontosabbak lehetnek azok a szociális célú energetikai lakásfelújítások, amikor arról van szó, hogy egy olyan lehetőséget, olyan hitelkonstrukciót kap, amivel akár a falakat tudja újra szigetelni, akár a nyílászárókat kicserélni, vagy akár a hűtőgépet lecserélni. Ezek a beruházások pedig mind visszajönnek a rezsiszámlában. És ezzel nemcsak azt érjük el, hogy középtávon kevesebbet kell fizetniük az embereknek, hanem hosszú távon energiát spórolunk, az energiafüggetlenségnek pedig vannak külpolitikai, illetve klímapolitikai vonatkozásai is. A kormány szíves figyelmébe ajánljuk a gyermekszegénység elleni nemzeti program lakáspolitikai javaslatait, a városkutatás által az államreform-bizottság számára készített lakáspolitikai programokat, illetve hajléktalanügyi nemzeti stratégiát és persze természetesen az LMP saját lakáspolitikai javaslatait is.

Ezen kívül már abban az ominózus interpellációban megkérdeztem, és itt volt az önkormányzatokról szó, hogy az önkormányzatok miért is nem veszik igénybe a Magyar Fejlesztési Bank Sikeres Magyarország programját. Lehet, hogy itt, a Magyar Fejlesztési Banknál kellene keresi a megoldást, a konstrukciót átalakítani, hogy a szociális bérlakásrendszert tudjuk igazából fejleszteni. Mi is adtunk be egy módosító javaslatot, azt, amit az ellenzéki frakciók, illetve, ahogy Talabér képviselőtársam mondta, már a kormánypárti frakciók is támogatnak. Azt természetesen mi is támogatjuk, hogy április 15-éig toljuk ki ezt a moratóriumot. Ámde van egy olyan pont, amit igazából nem kezel, azt, hogy december 31-e után, azaz január 1-jétől április 15-éig ugyanúgy elkezdődhetnek az árverések. Az árverések pedig, ha elkezdődnek, bár remélem, mégis sikerül kidolgozni ezt a komplex lakáspolitikai programot, de ha ne adj' isten, ez nem sikerülne, akkor ott áll majd április 15-én rengeteg család, hogy a feje fölött lóg a kilakoltatás.

Erre pedig azt javasoljuk, hogy azt a lakást ne lehessen elárverezni, amelyben laknak. Amíg az átfogó lakáspolitikai megoldás nem születik meg, addig az árverések megtartása sem indokolt. Csak olyan lakásokat lehessen elárverezni, amelyekben már nem lakik család. Ez tudná igazán garantálni a kormányprogramban megfogalmazott célt, hogy nem élhet az utcán egyetlen család sem. A lakásmaffia alvilági csoportjainak és a lakhatási válság miatt katasztrofális helyzetbe került családok fölött keringő pénzügyi keselyűknek, a válságba került családokon nyerészkedni kívánó pénzügyi köröknek a tevékenységét így lehetne igazán megakadályozni. A jelen törvénymódosító javaslattal, amit be fogunk adni, el lehetne kerülni, hogy egyetlen napon, a kilakoltatási moratórium végén több tízezer család nézzen szembe a kilakoltatás rémével.

És most rátérnék arra, hogy nemcsak a következményeket, hanem az okokat hogyan lehet kezelni. Itt már pedzegette egy-két képviselőtársam, hogy az okok igazából a lakáshitelezési rendszer minőségére vezetnek vissza. Mi azt javasoljuk, igaz, ezen törvényjavaslat tárgyalásánál módosító javaslatot most nem tudunk benyújtani, de akár a komplex lakáspolitikai terv részeként a lakáshitelezést csak arra szakosodott, takarékbank jellegű intézmények végezhessék. Persze, nagy bankcsoportoknak is lehessen ilyen szakosodott leányvállalatuk, de kell a saját mérleg, a saját tőke és a saját betétgyűjtő képesség. Kell a tevékenység, beleértve a szerződési feltételeket, a kilakoltatás körülményeinek meghatározását, majd a lakás értékesítésének feltételeit és külön szabályozását, valamint az ellenőrzést. Ez egy külön szakma, amelynek hitelessége és hatékonysága csorbul, ha összekeveredik más pénzügyi tevékenységgel.

Ezen kívül, mint már említették itt, a pénzügyi kultúra fejlesztésén kellene dolgozni. Ez talán messzire vezet, de érezzük, hogy az egész ökopolitika, amiről mi beszélünk, arról szól, hogy nagyon sok minden összefügg nagyon sok mindennel, talán minden mindennel, és ezek a szakpolitikai javaslataink átgyűrűznek más külön szakpolitikákba. De a pénzügyi kultúra fejlesztése az oktatáspolitikánál kezdődik. Az iskolákban kell azt elmagyarázni, mit jelent az, hogy hitelfelvétel. Utána a középiskolában már tudják azt az emberek, hogy akár azt, amit mondanak, hogy árfolyamkockázat, mit jelent, mitől tűnik úgy, hogy olcsóbb egy svájci hitel. Azért, mert a THM, a teljes hiteldíjmutató alacsonyabbnak tűnt, és azt hiszik, hogy jaj de olcsó. Csak nem mondják el nekik, mit jelent az, hogy árfolyamkockázat.

Igazából a magyar lakosság eladósodása azért is történt meg, mert fogalmuk sem volt az embereknek, mit jelent az, hogy hitel. Igazából nem tudták átérezni, hogy ez milyen felelősséget jelent. Itt kellene egy másik pontot elkezdeni, a lakáshitelezést a másik oldaláról is megfogni.

Itt valóban, én is osztom azt az aggályt, hogy a devizahitelezések megakadályozása nem feltétlenül a legjobb módszer, mert persze, a tanár színvonala a rossz tanulóhoz megy le, de talán a devizahitelek megakadályozása helyett jobban lehetne, ahogy az okokat felszámolni, úgy a pénzügyi kultúrát fejleszteni.

Nagyjából ennyit szerettem volna mondani. És tényleg, meghívnék minden képviselőt a lakhatási albizottság jövő heti ülésére, hogy ha vannak konkrét szakpolitikai javaslataik, akkor azt küldjék el, vagy hozzák be. Az LMP felajánlja segítségét, hogy azt a szociális katasztrófát, ami itt fenyeget, elkerüljük, és már az őszi ülésszakon sikerüljön egy olyan komplex lakáspolitikai reformot meghozni, ami radikálisan tud változtatni a jelenlegi helyzeten, és nem csak toldozgatni-foldozgatni vagy jegelni tudja a helyzetet.