*

DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Vágó képviselő úr arról beszélt, hogy amikor az emberek eladósodtak svájci frankban, akkor nem is tudták, hogy mi az a hitel, nem voltak tisztában ezekkel a dolgokkal, ezért adósodtak el. Én meg azt gondolom, képviselő úr, hogy az emberek azért vették föl a hitelt, mert egy kicsit jobban szerettek volna még annál is élni, ahogy addig éltek. Lakást vettek belőle, felújították, és nyilván akkor, ahogy itt elhangzott ma már, a svájci frank árfolyama olyan volt, aminek alapján nyugodtan vállalhatták a hitelfelvétel kockázatát.

Nyilván egy olyan gazdasági helyzet alakult ki Magyarországon akkor, hogy joggal bíztak a jövőben. Azzal persze egyetértek, hogy szükség lenne az oktatásban sokkal alaposabb közgazdasági és pénzügyi típusú felkészítésre egész fiatal korban, de azért legyünk már reálisak abban, hogy ezek az emberek jobban szerettek volna élni, és ezért, azt gondolom, nem lehet rájuk haragudni, ezt el kell fogadni, ez egy tény.

Ma viszont ennek következtében van egy probléma, amit közösen kell nem csak ebben az Országgyűlésben megoldani. Mert kezdünk egy kicsit abba az irányba menni, hogy majd itt az Országgyűlés mindent megold, és tulajdonképpen az embereknek nem kell tenniük semmit, hogy a kormány majd megtalálja a megoldást, ami persze lehetséges, hiszen a Fidesztől nyolc éven keresztül azt hallottuk akár itt a parlamentben, akár a kampányban, hogy nem kell semmilyen erőfeszítést tenni annak érdekében, hogy jobban menjenek a dolgok. Nem tudom, hogy ezt kibírja-e a 3,8 százalékos hiány, ezt nyilván a kormánypárti képviselők tudják. Tehát nagyon szeretném, hogy azzal együtt, hogy segítünk a devizahiteleseknek, nemcsak átmeneti módon, hanem hosszú távú megoldást találunk, akár a nemzeti eszközkezelő társaság helyett is bármi mást, ha az nem tud működni, azért fel kell hogy hívjuk a figyelmet arra, hogy ez közös felelősség.