VÁGÓ GÁBOR (LMP): A gazdaság relokalizálásáról szóló gazdaságfilozófiai vitát, azt hiszem, nem biztos, hogy itt és most ennél a törvényjavaslatnál kell lefolytatni, csakhogy az EU része vagyunk, és mégis sikerült a gazdaságot inkább lokalizálni Franciaországban, Angliában, Németországban. Talán ez is egy példa lehet, de most inkább térjünk vissza a konkrét javaslatra.

Vannak olyan metódusok, hogy például kalákában építkezni. Ez pont annál a vidéki alsó középosztálynál lehet segítség, ahol ez a probléma felvetődik. A másik pedig olyan megoldás, amelyben az én jó barátaim is részt vettek, ez a szociális építőtábor. Nagykanizsán történt ez, és el kell hogy mondjam, mert ez is egy megoldás. Nem biztos, hogy rendszerszintű, de nagyon jó megoldás, amikor értelmiségi fiatalok, egyetemisták lemennek olyan szegénysorban élő emberekhez, akik igazából a lakáshátralékukat nem tudják már fizetni, és pont itt van a legszegényebbekről szó. A lakáshátralékukat nem tudják fizetni, viszont a házaik nagyon leromlott állapotban vannak. Lementek az emberek segíteni Budapestről, és utána a nagykanizsai önkormányzat, persze kisebb politikai huzavona után, mert tudjuk, hogy ott milyen a helyzet, azt mondta, hogy ledolgozhatjátok, kedves ott élő emberek, a saját hátralékotokat, és az lett belőle, hogy az önkormányzati bérlakások most már fel vannak újítva, az embereknek nincs hátralékuk, és úgy érzik az egyetemisták, hogy ők is tettek valamit. Ez egy pilotprojekt volt, de ebből lehetne sokkal több. Tehát hogy érezzük azt, hogy a társadalmi szolidaritást lehetne pont ennél a kérdésnél is erősíteni, és bevonni minél több társadalmi réteget, hogy érezzük, hogy ez a probléma, ami valóban másfélmillió embert érint, nemcsak erről a másfél millióról, hanem tízmillió emberről szól. Tehát ha vannak ilyen ötletek, akkor próbáljuk ezt az egész problémát és ezeket a közös megoldási lehetőségeket kibővíteni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm a szót.