Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy döntöttem, nem ülök vissza, hiszen a Jobbik képviselőjét illeti a közfigyelem végre. Nagyon szépen köszönöm a helyreigazítást, rendreutasítást.

Nagyon fontos megjegyeznünk azt, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom frakciója támogatja, hogy az alkotmányban rögzítsük a lakhatáshoz való jogot, ugyanakkor ezt olyan esetekben tudjuk támogatni, amikor kimondottan olyan családról, olyan szociológiai közösségről van szó, amely részt kíván venni a közteherviselésben, képességeihez mérten természetesen. Tehát nem várjuk el azoktól, hogy dolgozzanak, akiknek ezt egészségügyi állapotuk nem engedi meg, de a felajánlott közmunkára adott esetben a mi elveink szerint nem illik nemet mondani. Tehát legyenek meg azok az alapvető társadalmi együttélési jegyek és normák, amelyek nélkül a társadalomnak a produktív és - mondjuk ki - az élősdi része elválnak egymástól, és óhatatlanul konfliktusok alakulnak ki. Mi ezt szeretnénk megelőzni.

Ezért tartjuk fontosnak azt, hogy első körben a jelenlegi társadalmi problémát kezeljük úgy, hogy szüntessük meg azokat a technikákat, amelyek adott esetben a devizában való eladósodottsághoz vagy a kilakoltatásnak a réméhez vezettek. Nagyon egyszerű lenne - ugye - azt a folyamatot is megállítani, amely jelen pillanatban főleg a hitelintézetek, pénzintézetek köreiben folyik, miszerint szó szerint kiadják különböző cégeknek értékesítésre ezeket a tartozásokat, majd pedig következik a végrehajtás, behajtás folyamata. Ha ennek a láncolatnak sikerülne egy kicsit elejét vennünk, tehát azt mondanánk, hogy igenis, a bank is vállaljon felelősséget az ő rossz tartozásaiért, ne csomagolja be, ne vigye egy másik piacra őket - mint tudjuk, a világgazdasági válság, amelyet szintén hasonló pénzintézetek generáltak, részint hasonló okokból indult el.

A már említett dupla kilakoltatások megakadályozása is 0, azaz nulla forintba kerülne, egyszerű jogszabály-változtatást igényelne. Egy egyszerű és közérthető példából kiindulva, ha valaki rendelkezik ötmillió forinttal és még ötmillió forintos jelzálogot jegyeztet be, mondjuk, édesanyja vagy édesapja házára, ezt követően pedig fizetésképtelenné válik akár vis maior okán, jelen pillanatban még mindig megvan a lehetősége annak, hogy mind a két ingatlant elveszítse az adós, a bank pedig egy olyan indokolatlan bevételhez jut, ami nem illeti meg. Hiszen fontos lenne figyelembe venni azt is, hogy a már befizetett összegek, a már befizetett költségrész és hányad alapján tulajdonjog illetné meg azt, aki később adóssá válik, majd pedig kilakoltatottá.

És itt eljutunk a megoldás azon pontjához, hogy hogyan fordulhat elő az, hogy az, akit kilakoltattak otthonából, ingatlanából, elveszti teljes tulajdonjogát abban az esetben is, ha tartozásának 35, 40, 45, 50 százalékát már teljesítette. Ez esetben javasolnánk a hosszú távú megoldás részeként azt, hogy mindenképpen tulajdonjog illesse meg azt az adóst is, aki adott esetben elvesztette ingatlanát, mégis a törlesztések során már a bank követelésének egy jó részét, mérhető részét teljesítette.

Teljesen egyértelmű az is, hogy az ingatlanok értékével való játszadozást is le lehet állítani, ez szintén egy nullaforintos cselekmény; jogszabályváltozások, a PSZÁF keményebb figyelme és a teljes rendszer átvilágítása lenne szükséges ebben az esetben.

A hosszú távú megoldást mégsem csak és kizárólag ebben látjuk, mégsem csak módszertani kérdésnek tekintjük. A hosszú távú megoldás felé az út a globális futószalagról való legalább részletes leválás lenne. Azt értem ez alatt, hogy szakítsunk azzal a szellemi környezetszennyezéssel, amelynek mondanivalója, hogy fogyassz minél többet, amennyit csak bírsz, ha nem bírsz, akkor végy fel rá hitelt, hiszen ha nem teszed, akkor lúzer vagy, akkor kevés vagy, akkor kilógsz ebből a társadalomból. Miközben már nyugat-európai minták is mutatják azt, nálunk fejlettebbnek tartott társadalmak esetében - amellyel azért vitatkoznék -, hogy bizony olyan nemzetközi példák vannak, adottak és elérhetőek, amelyek adott esetben a népesedéssel kötik össze ezt a problémát, és azt a családot, amelyik nem találta meg a számítását a nagyvárosban - nagycsaládosokról van szó nagyon sok esetben -, elindítja egy olyan irányba, hogy legalább lehetőséget biztosít akár a tanyavilágba, akár a vidék országába való visszatérésre, egy egészséges, normális közegbe.

Jelen pillanatban egy furcsa kettősség közepén állunk. Nagyon sokan a városokban nem találták meg a számításukat, a magyar vidék és főleg az a magyar tanyavilág, amely a népesedés szinte egyetlen tartalékát jelenthetné, és mondom ezt a tegnapi népesedési világnap alkalmából is... - ezt a furcsa kettősséget, ezt a szorítást hosszú távon fel lehetne oldani. Nagyon szerettem volna ehhez hasonló víziókat hallani, ha nem is rendszerszintű megoldásként, de legalább elképzelésként, hogy ne csak a tűzoltás jellemezze ezt a négy évet.

Önök egy olyan felhatalmazást kaptak, amiről a forradalmi hevületben mintha meg is feledkeztek volna. Ez az az állapot, ez az a történelmi fordulópont, amely akkor válhat történelmi fordulóponttá, ha önök felismerik ennek a felelősségét, és - elődeiktől eltérően - tanulva az elkövetett hibákból és a rengeteg, számtalan, megszámlálhatatlan bűnből, valóban hosszú távú és mérhető víziókat állítanának fel. És végre egyszer el kellene jutni oda, szakítva az utóbbi 65 év minden mocskával, hogy ne a nemzetközi pénzügyi szervezetek diktáljanak Magyarországnak.

A devizahitelesekről folytatott vitában, az ő megsegítésükről folytatott vitában ne arról kelljen már nekünk itt beszélni, hogy az IMF mit enged meg önöknek és mit nem, ha pedig butaságokat mondok, akkor kérem, cáfoljanak meg, hiszen eddig ez sem a tömegmédiában nem történt meg, sem pedig itt, a parlament padsorai között. Nagyon szeretnék egy olyan Magyarországon élni, ahol olyan patrióta magyarok alkotják az Országgyűlést is és a parlament teljes tagságát, akik eleve elutasítanak minden hasonló megegyezési formát, akik csak abban tudnak gondolkodni, hogy a saját erőforrásaikra építve, a saját erejüknél fogva egy kicsit lokalizációs szemléletet valósítsanak meg Magyarországon, ezt hintsék el a médiában, a köztudatban, az oktatásban.

(21.40)

Higgyék el, hogy nem teljesen független a tárgytól az, amiről beszélek. Ez az eredője, az alfája és az ómegája mindennek. Hiszen ha önök a nemzetközi kiszolgáltatottságnak ebben a béklyójában folytatják a munkájukat, akkor négy vagy nyolc, vagy akárhány év múlva önök is eltűnnek, ellenzéki szerepre leszek ismételten kárhoztatva. A hosszú távú megoldás lehetőségét is elvesztik, a hosszú távú víziók felépítésének lehetőségét is elbukják, és pontosan a legfontosabb kérdésekben, amelyek megakadályozhatják a tárgykörünket, gondolok itt a kultúrára, oktatásra, vagy akár a népesedésre, pontosan ezen területeken nem fognak tudni értékelhető, épeszű munkát kifejteni, hiszen négyéves ciklusokon belül nem lehet eredményeket felmutatni. Márpedig az, amiről most itt beszélünk, egy több évtizedes folyamat, egy szemléletváltásbeli egészségtelen folyamat eredménye.

Nagyon kérem tehát, hogy a hosszú távú víziók felvázolása során ne csak ideiglenes megoldásokról beszéljünk. A három pillér mellett jelenjen meg egy negyedik, amelyik végre arról beszél, hogy ha önökön múlik, ha felhatalmazást kapnak rá, akkor hosszú távon, akár évtizedes távlatban hogy kezelik ezt a problémát. (Taps a Jobbik soraiban.)