*

DR. SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Két paragrafus a törvényjavaslat, és több mint két órája zajlik ennek a javaslatnak a vitája. Nyilvánvaló, ez azért van, mert nagy jelentőségű, Magyarországon közel másfél millió embert érint ennek a törvényjavaslatnak a sorsa.

Azt hiszem, az a kérdés, és az az alapkérdés, amivel el kell kezdenünk, hogy ez a másfél millió ember erre a törvényjavaslatra várt-e. Április 11-én nyilvánvaló volt, hogy a mostani kormánypártok megnyerték a választást. Ez több mint három hónappal ezelőtt történt, és több mint három hónappal ezelőtt az is nyilvánvaló volt, hogy ezt a problémát meg kell oldani.

Ma délelőtt egy nagyszerű forrást áttanulmányoztam, ez a forrás a fidesz.hu, ahol Matolcsy Györggyel még mint képviselőjelölttel van egy interjú, és márciusban, a választások előtt ecseteli, hogy rögtön és azonnal mit fog csinálni a Fidesz ezzel a problematikával, hogy fogja megoldani. Már akkor bejelenti azt, hogy át kell váltani a svájcifrank-hiteleket forinthitellé. Nyilván, aki nézte a politikai eseményeket, az láthatta, hogy egy hónapig, másfél hónapig csak erről volt szó, sőt utána egy későbbi nyilatkozatában már mint miniszter a Magyar Nemzetben bejelentette, hogy ezt hogyan képzeli el a kormány, hogyan fogják forinthitellé átváltani. Elmondta, hogy három pilléren fog ez az egész átváltási akció nyugodni, a bank mennyit fog fizetni, az adós mennyit fog fizetni, és az állam mennyit fog fizetni. Gyakorlatilag ezeket levezette, folyamatosan erről beszélt, majd egyszer eljött egy nap, amikor elfelejtették ezt a tervet, és kitalálták azt, hogy itt egy nemzeti eszközhasznosító valami jön létre.

Ha nézzük ennek a történetét, például a mai napra hogyan fejlődött ez az egész ügy, a mai napon például a médiában azt lehetett hallani és olvasni, hogy ez a nemzeti eszközhasznosító egyébként nem is állami cég lesz, hanem egy olyan gazdasági vállalkozás - egyébként a mai Déli krónikát ajánlom az önök figyelmébe -, amely gyakorlatilag úgy fog működni, mint egy bank, gazdasági szereplőként, gazdasági alapon fogja ezeket a problémákat megoldani.

Nos, ezért én azt gondolom, hogy a magyar lakosok ezrei, százezrei vagy akár ez a másfél millió lakos nem erre a törvényre várt. Nem arra várt, hogy tüneti kezelés történik, hanem arra várt, hogy eltelik több hónap a választás után, és tényleges problémájukra megoldást fog találni a kormány, úgy, ahogy a választás előtt azt bejelentette, és úgy, ahogy a választás óta ezt folyamatosan mondja. Nos, a problémára még most is csak javaslatok vannak. Egyébként ez a legújabb javaslatuk, amely most fut, jó néhány olyan véleményt lehet hallani, hogy egyébként ez pedig nem fog menni, mert ez így nem működik. De nyilvánvaló, nem mondom, hogy ezek a sajtóhírek az autentikusak, de lehet, hogy amit bejelentettek, ebből tényleg lesz valami.

De hogy miért csak tüneti kezelés? Például azért, mert az adósoknak egyedül a kilakoltatását akadályozza meg ideiglenesen, azonban arra nem ad semmilyen módot, hogy a tartozásuk ne növekedjen. Ugyanis jövő márciusig vagy áprilisig a kilakoltatást el lehet halasztani, ezt be lehet rakni a törvénybe, de nyilván önök is tudják, hogy a tartozásuk napról napra növekszik. Tehát jövő márciusban vagy áprilisban azt fogják látni, hogy még most x forint volt a tartozásuk, egy év múlva ilyenkor egymillióval vagy milliókkal több lesz. Nos, a tüneti kezelés helyett érdemi megoldást kellett volna ennyi idő után behozni. Ezt a tüneti kezelést ettől függetlenül természetesen támogatjuk, csak jelezni szeretném, hogy ez a problémát nem oldja meg.

És amiért szót kértem elsősorban, az az, hogy van egy nagyon sajnálatos miskolci fejlemény, amiről az elején Varga László képviselőtársam beszélt. Miskolcon, és egyébként az országos médiában is ez az úgynevezett fészekrakós ügyként híresült el. Több mint egy éve derült ki Miskolcon, és egyébként az ország más pontjain is, hogy maffiaszerűen visszaéltek a Fészekrakó-program adta lehetőségekkel. Ügyvédek, banki ügyintézők, ingatlanközvetítők arra alapítottak vállalkozást, hogy olyan személyeket juttassanak lakáshoz, akik semmilyen jövedelemmel nem rendelkeztek. Ehhez szereztek egy fiktív jövedelemigazolást, az állami támogatással, a szocpollal és egyéb rendszerrel nagy számban lakosokat költöztettek be Miskolcon. Ez elsősorban Miskolcon az avasi lakótelepet érinti, de a város más pontjain is megjelentek ezek a fészekrakós lakások.

A mai napon a nyomozás ott tart, hogy úgy néz ki, hogy körülbelül 160-180 lakás érintett Miskolcon, ez a 160-180 lakás az, amelyhez bűncselekmény útján, csalás útján jutottak a beköltözők. Egyébként az ott lakóknak az életét nagyon nagy mértékben ellehetetlenítik, megkeserítik, és mindenféleképpen ezért intézkedéseket kell hozni. Néhány lakás esetében a nyomozás hatására sikerült azt elérni, hogy ezek a lakások árverezésre kerüljenek, és az árverezés nyomán az önkormányzat élhessen az elővásárlás jogával.

Itt az elején kialakult az a vita, hogy az önkormányzatnak van-e elővásárlási joga vagy nincs. Csodálkoztam, hogy a fideszes képviselőtársam fel mer szólalni egy ügyben - elnézést, a nevét nem tudom pontosan mondani, már nincs a teremben -, egy olyan ügyben, amikor azt mondja, hogy nincs ilyen elővásárlási jog, és egyébként sem tudnak az önkormányzatok ezzel élni. Meg kell erősítenem, hogy van ilyen elővásárlási jog, ez a hatályos törvények részét képezi, és az önkormányzatok egy része, ha nem is könnyen, de tud élni ezzel a lehetőséggel.

Miskolc városa több ilyen lakást tudott visszavásárolni. Ezeket a lakásokat egyébként rendőrlakásként kívánjuk hasznosítani. A rendőrséggel kötöttünk egy olyan együttműködési megállapodást, amely alapján az avasi lakótelep különböző lépcsőházaiba, a kiürített lakásokba rendőrök költözhetnek. Ezzel egyrészt megszüntetik ott azokat a gócpontokat, amelyek kialakultak, másrészt az ott lévő rendőrök a lakók nyugalmára és az ottani közbiztonságra is tudnak figyelni.

Ezért, bár támogatjuk a törvényjavaslatot, a legnagyobb problémája az, hogy míg az önkényes lakásfoglalókat, és az államtitkár úr expozéjában erre kitért, kizárja ebből a moratóriumból, azonban azokat, akik bűncselekmény - például Miskolcon a fészekrakós ügy kapcsán, de említhetnék mást Borsod megyéből, például a szocpolcsalások ügyét - útján kerültek be ezekbe a lakásokba, soha nem fizettek semmilyen közüzemi tartozást, soha nem fizették a társasháznak a különböző díjakat, életvitelszerűen arra rendezkedtek be, hogy itt gyakorlatilag a bűncselekmény által a lakást csak használják addig, amíg ők nem lesznek kirakva, ezeket gyakorlatilag most a moratórium kapcsán így, ezzel a szabályozással nem lehet kirakni. Én azt gondolom miskolci képviselőként, nagyon fontos számunkra, hogy az előbb említett visszaéléseket megszüntessék, nagyon fontos számunkra az, hogy akik bűncselekménnyel kerültek lakás tulajdonjogába, azokra ez a moratórium ne vonatkozzon.

Képviselőtársaimmal - ahogy Varga László képviselő úr említette - beadtunk egy módosító indítványt. Remélem, hogy ez a módosító indítvány ezt a problémát megszünteti. Arra kérem - s ezért vártam türelmesen a soromra - a kormánypárti frakciókat, hogy a bűnözőket, a csalókat ne betonozzák be erre az egy évre se ezekbe a lakásokba, fogadják el ezt a módosító indítványunkat. Illetve természetesen felajánlom azt, hogy ha kapcsolódó módosító indítvánnyal ennél jobb megoldást tudnak találni, akkor mi ennek a megbeszélésére teljesen nyitottak vagyunk, de ez egy létező, élő probléma Miskolcon, létező probléma a megyében. Szeretnénk, ha ennek a problémának a megoldására és további felszámolására nem kellene további egy évet várnunk, ezért várom az együttműködésüket.