DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy ha hallgattuk az előterjesztő megnyilvánulását, akkor akik a bizottsági ülésen is ott voltunk és szembesültünk azzal, hogy még egyszer hangsúlyozom, hogy egy viszonylag markáns vita, de jobbító szándékú és előremutató vita végén az előterjesztő örömmel fogadta és megköszönte a jobbító szándékú kritikát, akkor most is azt mondhatjuk, hogy az a konszenzusteremtő képesség, amit az előterjesztő és a tárca képviselője felmutatott ennél az össztársadalmi szempontból roppant fontos törvényjavaslatnál, az példaértékű.

Nyilván az ügy miatt van ez így, hiszen az ügy fontossága, azt hiszem, túl azon, hogy elhangzottak itt érvek és számadatok, nem túlzás azt mondanunk, hogy nemzetgazdasági kérdés, nemzetgazdasági érdek az, hogy egészségesebb társadalom fejlődjön a következő évek Magyarországán.

Ez a nemzetgazdasági érdek fogja majd javítani a statisztikáinkat egyébként, tehát ez a két dolog nagyon összefügg egymással, aminek a következménye - és itt szeretnék aláhúzni ez új szempontot - meggyőződésem szerint az esélyteremtés lesz. Hiszen ha az iskolákban a gyermekek kaphatnak esélyt arra, hogy mindennap mozoghatnak, kaphatnak esélyt arra, hogy felnövekedve majd a társadalom egészségesebb alkotó tagjai legyenek, ezt egyaránt meg fogják kapni az ország szegényebb területein élő hátrányos helyzetű családok gyermekei az általános iskolában, és ugyanígy meg fogják kapni a budai kerületek gazdag családokból származó gyermekei.

Tehát egy fontos új szempontot vetek fel, az esélyteremtés szempontját, amit a jelenlegi előterjesztés a kormányzat támogatása révén megpróbál elénk hozni. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a Jobbik padsoraiban.)