*

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy hozzátegyem én is a vitához a magamét, utána pedig el szeretnék menni. (Derültség.) Habár jómagam 24 órás kosárlabdaversenyeket szerveztem, és vettem én is részt rajtuk, ott egy kicsit jobb állóképességem volt; akkor lehet, hogy már én is öregszem.

Szeretném hozzátenni mint gyakorló sportoló, amatőr sportoló, igazából azt hiányolom a törvényjavaslatból, hogy a szabadidősportnak nem ad túl tág teret. Amíg hatalmas, százmilliós, milliárdos sportcsarnokokat lehet építeni, addig grundokat, streetball-pályákat nem igazán lehet ebből építeni. Pedig azoknak a gyerekeknek, akik a heti öt órán kedvet kaptak a sportoláshoz, nincs terük utána kimenni az utcára, és kulturált keretek között játszani, focizni, kosarazni. Igazából itt van, hogy fölkeltjük a kedvet, utána pedig hagyjuk lepunnyadni.

Viszont az, hogy magát a sportgazdaságot kifehéríti, vagy erre törekvést tesz, nagyon jó, merthogy már szürkegazdaságnak se volt nevezhető a sportfinanszírozás, már szimplán feketegazdaság volt az, ami az utóbbi időben működött. Ez egy derék törekvés. Nem tudjuk, hogy mi lesz a vége, tényleg reméljük, hogy jó lesz belőle.

Amit viszont nagyon üdvözlendőnek tartok, és mély tiszteletem az egész szakma körében: én hét évig voltam kosárlabda-játékvezető, és ezek a sportproletárok, ezek a sportszakemberek, akik tényleg a hétvégéjüket és sokszor a délutánjukat is a sportnak szentelik, és ők azok, akik odamennek, és tartják az arcukat, miközben az összes néző csak szidja őket, és igazából sosincs igazuk, de mégis megteszik a sportért, mindamellett ők is adóelkerülésre, adócsalásra voltak kárhoztatva. Szinte lehetetlen volt tisztán versenybíróként működni.

Azzal, hogy ezt most kitisztítják, egy terhet levesznek a vállukról, habár a megbecsülésük ettől még nem lesz jobb, de legalább az adminisztrációs költség a csapatokon is (Az elnök a hozzászólási idő leteltét csengetéssel jelzi.) kisebb lesz.