*

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Örvendetes, hogy foglalkozunk a sport témájával és problémájával - ezt rögtön az elején le kell szögeznem -, hiszen az elmúlt húsz évben a sport lehetetlen helyzetbe került, 1990 után az állam szinte magára hagyta a sportot, az állami támogatás csak bizonyos részét fedezte a sportágak, az egyesületek működésének, a nagyobb részt maguknak kellett volna előteremteni az éves költségvetésükhöz, de sem a feltételek, sem a törvények, sem a szabályozók nem voltak megfelelőek a sport piaci alapon történő finanszírozásához, ezért a sport egyre nagyobb tartozásokat görgetett maga előtt vagy kétes ügyletekbe bonyolódott, sokszor kétes emberek jelentek meg a sport háza táján. Ezt az áldatlan állapotot valóban csak az állam hathatós beavatkozásával lehet megváltoztatni, ezért örülünk annak, hogy a jelenlegi kormányban hajlandóság mutatkozik erre.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat elolvasásakor felmerül az emberben a kérdés, hogy ez valóban a sport érdekében született, vagy valami egészen más érdek vezérelte a megalkotóit. Vajon valóban az egyetemes magyar sport érdeke, hogy öt úgynevezett látványsportágnak lehetőséget adunk, a többiek meg oldják meg a problémáikat úgy, ahogy eddig is tették? Csak hogy mindenki előtt tiszta legyen, hogy kik nem részesülhetnek a kedvezményekben: a jelenlegi tervezet alapján 13 téli olimpiai és 28 nyári olimpiai sportág, a teljesség igénye nélkül úszás, kajak-kenu, atlétika, öttusa, vívás, ökölvívás, lövészet s a többi, s hogy neveket is mondjak: Kovács Katalin, Janics Natasa, Igaly Diana, a paralimpikonok közül például Sors Tamás, de a szabadidősportok sem kaphatnak támogatást. Ha már említettem őket, innen is szeretnék gratulálni Kovács Katalinnak és Janics Natasának a most szerzett újabb Európa-bajnoki címeikhez, és Boronkay Péter paratriatlonistának, aki egy hete a harmadik Eb-aranyát nyerte a tavalyi világbajnoki érme mellé.

Több felszólalásomban említettem eddig is, nem baj, ha a kormány a kétharmados többségének birtokában változtatni akar dolgokon, csak ezt őszintén tegye, ne nézze - kimondhatjuk nyugodtan - hülyének a választókat és minket se.

Hiszen sokkal őszintébb és egyenesebb lett volna, ha nem egy ilyen salátatörvényt nyújtanak be, amiben természetesen vannak olyan dolgok, amik maximális támogatásunkat élvezik, például az iskolai testnevelési órák számának növelése, vagy a törvény azon törekvése, hogy a sporttámogatási rendszer elmozduljon az egycsatornás támogatási rendszer felé, de vannak olyanok, amiket nem tudunk támogatni, például, hogy lehetőséget adjunk újabb sportpályák eltűnésére, hogy a helyükön lakóparkok vagy plázák épüljenek.

Tehát egyenesebb lett volna, ha minimum két részre bontották volna ezt a törvénytervezetet. Az egyik szólt volna a labdarúgásról, a másik pedig a többi sportágról. A tervezetből látható, hogy igazán nem az egész sportról szól, annak csak egy bizonyos szegmenséről - akkor álljanak ki őszintén, és erről beszéljenek. Ha önök azt a címet adták volna, hogy mondjuk, egyes adótörvényeknek az öt látványsportág támogatásával összefüggő módosításáról vagy egyes adótörvényeknek a labdarúgás támogatásával összefüggő módosításáról, akkor sokkal egyenesebben jártak volna el, és mi is abból a szempontból vizsgálnánk a tervezetet.

Az is elég furcsa, hogy önök egy alapjában adókedvezményekre épülő támogatási rendszer jogosultsági körét mi alapján határozzák meg. Alapvetően nem találtam szerencsésnek - még a legelső verzióban hivatkoztak is rá -, hogy az "54/2004-es kormányrendelet a sportrendezvények biztonságáról" előírásai alapján definiálják egy sporttámogatási rendszer kedvezményezetti körét. Az említett jogforrás biztonságtechnikai előírásokat tartalmaz, például a szakhatóságok sportlétesítményi ellenőrzéséről vagy a sportprogramok hatóság felé történő bejelentéséről. A terminusmeghatározás gazdasági és sportszakmai szempontok alapján kerüljön meghatározásra, ne egy biztonságtechnikai meghatározás alapján.

Problémának látjuk, hogy nem egyértelmű a törvénytervezet megfogalmazása azzal kapcsolatban, hogy a támogatást a támogatott mire fordíthatja. Meghatározzák ugyan a 3. § 43. pontjában, hogy utánpótlás, személyi jellegű kiadás, felújítás hány százalékára adható ki támogatási igazolás, de mi van a többi költséggel? Azokra fordítható ez a támogatás? És ha már az előbb a labdarúgást említettem, vegyük az ő példájukat. Egy első osztályú csapat éves költségvetésében nagyon sok egyéb olyan kiadás van, ami komoly tételeket jelent: utaztatás, orvosi háttér, edzőtábor, közüzemi díjak. És ha már biztonságtechnikai szempontból határozták meg a látványsportágakat, akkor a mérkőzések biztosításának díjait is említhetem. A mérkőzésbiztosítás egy nagy szurkolótáborral rendelkező csapat esetében éves szinten 25-30 millió forint is lehet, és ebben a rendőrségi költség még nincs benne. Hiszen a rendőrség a kiemelt kockázatú mérkőzéseket az MLSZ-szel kötött megállapodás alapján jelen pillanatban ingyen biztosítja, de ez ugyanúgy a költségvetésből megy, tehát az lenne a célszerű, ha a csapatok, ha a rendőrség biztosítását igénybe veszik, akkor fizetnék is ennek a biztosításnak a költségeit.

Kérdés, hogy ezeket a kiadásokat fedezhetik-e a támogatásokból legálisan, vagy ismét variálniuk kell az egyesületeknek ahhoz, hogy minden ilyen költséget tudjanak fedezni. Lehet, hogy nem kellett volna ennyire kapkodni, és egy kicsivel több időt szánni a tervezetre, és esetleg megalkotni egy olyan konstrukciót, amely limitálta volna a begyűjthető pénzt sportáganként és szintenként. Hiszen egy első osztályú vízilabdacsapatnak az éves költségvetése a töredéke egy első osztályú labdarúgócsapaténak. Az első osztályban szereplő labdarúgócsapat és egy másodosztályú csapat költségvetése sem összehasonlítható, ráadásul, ha limitálták volna a kapható adományok éves felső határát, akkor a kisebb csapatok is könnyebben pénzhez juthattak volna.

Ha esetleg nem értik, hogy mire gondolok, engedjék meg, hogy az önök számára is jól érthető példát hozzak fel. Addig gyűjtjük a kopogtatócédulát, amíg el nem értük azt a darabszámot, ami az induláshoz kell. Utána már nem gyűjtünk, hogy mások elől ne vegyük el a lehetőséget. Ugyanez lett volna, ha limitáltuk volna azt, hogy egy csapat mennyi pénzt gyűjthetett volna össze.

Ráadásul ez a szintekhez meghatározott felső limit színvonal-emelkedést is eredményezett volna az adott sportágban, hiszen minél magasabb szinten szerepel a csapat, annál nagyobb bevételre tehet szert. Nem fordulhatna elő az, ami az elmúlt években többször megtörtént, hogy a második vonal küzdelmeiben az utolsó fordulókban, mondjuk azt: furcsa eredmények születtek, mert voltak csapatok, akik nem akartak feljutni, mert nem érte meg nekik. Most is történt egy ilyen, tudjuk, egy harmadosztályban szereplő csapat nem vállalja a másodosztályban való indulást jelen pillanatban a labdarúgó-bajnokságban. Ha egy ilyen limit meg lett volna neki határozva, akkor elképzelhető, hogy ez másképp alakult volna.

Akkor beszéljünk konkrétan a módosító javaslatainkról, amelyeket, ha elfogadna a tisztelt kormány, akkor támogatni tudnánk a törvénytervezetet. A törvényjavaslat mindenképpen az egyetemes magyar sportra terjedjen ki, ezért az első javaslatunk az, hogy a látványsportág definíció helyett a sportról szóló 2004. évi I. számú törvény által meghatározott sportköztestületek irányítása alá tartozó sportszövetségek vagy tagjai definíció szerepeljen, és meghatározást javasoljuk.

Azt a kitételt, hogy a vagyonátruházási illeték alól mentesült ingatlant 15 évig csak sportcélra lehet használni vagy hasznosítani, megváltoztatnánk, és egy hosszabb időintervallumot határoznánk meg. A 15 éves garancia lehetőséget adna ingatlanspekulációkra. Ez az időtartam nem garantálja azt, hogy ne spekulánsok lépjenek be a sportéletbe állítólagos finanszírozóként, egy hosszú távú befektetésnél a 15 év gyorsan megtérülő befektetésnek számít, a spekulánsok kiszorítása érdekében fontosnak tartjuk ezért az időintervallum kiterjesztését 25 évre. A fejlesztési adókedvezményre vonatkoztatva is indokolt lenne, hogy az adózó ne csupán 15, hanem 25 évig az ingatlant ténylegesen is sport céljából üzemeltesse.

Fontosnak tartjuk, hogy a magyar hatóságok által ellenőrizhető magyar vállalkozások és magyar személyek szerezhessenek kizárólag sportcélú ingatlanvagyont. Tehát fontosnak tartjuk, hogy a jogszabály ne tegye lehetővé offshore-cégek ingatlanspekulációs ügyleteit a magyar sport kárára.

Fontos lenne még a kapcsolt vállalkozásoknak minősülő vállalkozások - ezeket a Tao.tv. 4. § 23. pontja határozza meg - kizárása az adókedvezményre jogosultak köréből. Hogy miért lenne ez fontos? Mert a társaságiadó-törvény e javaslat szerint lehetővé tenné azt, hogy az adózók adóköteles jövedelmüket befektetés vagy támogatás révén legálisan eltüntessék. Ez különösen igaz, ha például két sportvállalkozás nyereséges, egymásnak keresztbeadományoznak, és máris mindkettő csökkentheti az adófizetési kötelezettségét, ezért javasolt, hogy a sportszervezettől, sportvállalkozástól nem független, akár rokoni kapcsolatok révén meghatározó befolyással, irányítási jogkörrel rendelkező adózó cég, ne tudjon ily módon kibújni az adófizetés alól. A sportvállalkozás sem tudja keresztbeadományozással eltüntetni az adóját, ezért a módosító javaslat szerint a Tao.tv. kiveszi őket a kedvezményezetti körből.

További kérdések is felmerülnek. Készültek-e hatástanulmányok a törvénymódosításokkal kapcsolatban? Mekkora társaságiadóbevétel-kiesést eredményez a módosítás? Mert itt már volt egy vita köztünk a bizottsági ülés során, és most is elhangzott egy 95 milliárdos társaságiadó-bevétel. Megnéztem az interneten, lehet, hogy ott rossz adatok vannak, 2007-es adatot tudok önöknek mondani, annyit találtam, az 450 milliárd forintról beszél, és ha ennek a 70 százalékát veszem, akkor csak oda lyukadunk ki a 300 milliárdhoz, amit mi mondtunk, de lehet, hogy önöknek van igaza. De ezt mondom: már ebben is van egy vita. Tehát nagyon jó lenne, ha ilyen hatástanulmányokat láthatnánk.

Lesz-e a megvalósuló új beruházások által - gazdasági teljesítmény, munkahelyteremtés, és a többi - oly mértékű az adóbevétel-növekedés, hogy fedezze a csökkenést? Bár a tvm-javaslat kidolgozásához nem láttunk hatástanulmányt, nem nehéz kikövetkeztetni, hogy az adójóváírások az államkassza negatív mutatóit erősítik. Az elképzelésünk nekünk is az, hogy a sportra áldoznia kell az államnak, támogatjuk az állam szükségszerű szerepvállalását a sportban, hiszen a sport értékei között szerepel az egészségmegőrzés, a prevenció és a jótékony rehabilitációs hatás, amely komoly költségmegtakarítást jelent, például a társadalombiztosítási költségvetésben. Azonban az is elvárható, hogy a sportra szánt erőforrásokat ne elvegyük, hanem megteremtsük a nemzet számára stratégiai ágazatnak. Ezért javasoljuk, hogy találjunk meg új bevételi erőforrásokat a jövőben, hogy evvel is segítsük a sportot.

Tehát összegezve: támogatni tudunk minden olyan törekvést, ami a sportot és az egészséges életmódra nevelést célozza meg, de nem támogathatunk olyan törvényjavaslatot, amely kiskapukat hagy gazdasági visszaélések és ingatlanspekulációk számára. Ezért kérem önöket, hogy fontolják meg az általunk benyújtott módosító javaslatokat, hogy ennek a törvénynek a nyertese valóban a sport legyen.

Azt tudom önöknek mondani, amennyiben önök is látni fogják ezekben a törvénymódosítókban, hogy tényleg a sport érdekét kívánjuk szolgálni, de mindenképpen meggyőződésem, hogy tényleg a sport érdekében, még ha önök ezt első lépésnek is mondják - és remélem, hogy ez tényleg csak első lépés lesz - a Jobbik-frakció ezt a sporttörvényt támogatni fogja.