*

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A beterjesztett törvényjavaslat és előzménye, a korábbi 385. számú törvényjavaslat pontos fejlődéstörténetet tükröz abban a tekintetben, hogy már ez alatt a rövid időszak alatt is sikerült jó néhány ponton módosítani, és olyan kiegészítő javaslatokat is bevenni a törvénytervezetbe, amelyek korábban hiányoztak belőle.

Természetes, hogy felmerül mindenkiben a kérdés, hogy mi lett volna, ha egy alaposabb előkészítést engednek a törvénytervezet benyújtói, mert sokszor a sietség lehet, hogy a minőség rovására megy. Biztos vagyok benne, hogy ha lehetőség lett volna egy alaposabb egyeztetésre a minisztériumokkal vagy a sportszakági szervezetekkel, akkor egy jobb törvényjavaslat került volna elénk. Nem kell tagadni mindezzel együtt, hogy a törvényjavaslat így is több, támogatásra érdemes és előremutató intézkedést tartalmaz, olyanokat, amelyekre korábban nem volt példa.

Mégis azzal a ténnyel, hogy bár elsősorban a látványcsapatsportágak támogatását célozza meg, és természetesen a másik végén a láncnak megjelenik a mindennapi testnevelés, amely nagyon előremutató, a közötte lévő mezsgye elég tágas ahhoz, hogy joggal hiányoljuk, hogy abból pedig kimaradtak olyan jelentős területek, mint az egészségmegőrzés, a tömegsport vagy a szabadidősport. Hiszen az előterjesztés az úgynevezett látványsportágak támogatói számára irányoz elő jó néhány kedvezményt, amelyet a sportrendezvények biztonságáról szóló jogszabályra utalva határoz meg. Így tehát az érintett sportágak - a labdarúgás, a kézilabda, a kosárlabda, a jégkorong és a vízilabda - azt az érzetet keltik, hogy csak ezek a kiemelt sportágak, emellett pedig háttérbe sorolódik a tömeg-, szabadidősport és az egészségmegőrzés. Mert a változások mindegyike a versenysportnak is csak az egyik szeletét érinti, az erőforrások központosítását szolgálja ezáltal, és számos olyan sikerszakág, amelyet az előttem szólók már megemlítettek - ilyen például a kajak-kenu, az asztalitenisz, az atlétika, a vívás, az öttusa vagy például az úszás, Czene Attila államtitkár úrnak nyilván ezt nem kell mondani -, nehéz helyzetbe kerülhet a jogszabály beterjesztett formában történő elfogadása esetén. Hogy miért? Azért, mert aránytalanságot szül ez a fajta támogatási rendszer, ha most, jelenleg csak az öt kiemelt sportszakágnak adja meg ezt a lehetőséget.

A legfontosabb változás persze az a törvényjavaslatban, hogy adókedvezményben részesülnek a törvénytervezet által érintett szakágakat képviselő sportvállalkozások, mind a befektető, mind pedig a szövetségeket támogató magánszemélyek és cégek. Ez jelentős előrelépést jelent a korábbiakhoz képest, hiszen korábban egyetlen szakág sem élvezett hasonló kedvezményeket, ugyanakkor viszont megcéloz egy olyan átrendeződést, amely aránytalanságot szülhet a versenysporton belül is, és az egészségmegőrzés, a tömeg- és szabadidősport háttérbe szorulásával is járhat, még akkor is, ha tudom és ismerem, hogy pozitív eleme a törvénytervezetnek a mindennapi testnevelés bevezetése.

Ezt és csak ezt a kört érinti az a javaslat is, amely szerint bizonyos sportingatlanok vásárlása és építése mentessé válik az illeték alól, ha a befektető vállalja, hogy minimum 15 évig eredeti rendeltetésének megfelelően működteti a létesítményt, még akkor is persze, ha ehhez kell majd az Európai Bizottság jóváhagyása, hiszen a rendelkezések egy része, ami a társasági adót érinti, az Európai Bizottság jóváhagyásával léphet életbe. Ezért sem érthető a sietség. Lehet, hogy alaposabban kellett volna konzultálni a törvénytervezetről, és az Európai Bizottság jóváhagyásával egy jobb, alaposabb törvénytervezet segíthette volna a sportágazat fejlődését.

Fontos lépésnek tartjuk azt is, hogy az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulást kiterjesztik a sportolókra is, hiszen itt az első osztályban szereplő versenyzőt évi 100 millió forintig illeti meg a kedvezmény, míg a sportszakemberek és a munkatársak 25 millió forint bevételig élhetnek a kedvezményes adózás lehetőségével. A törvénytervezet készítői talán nem gondoltak arra, hogy ez felvetheti azt a kérdést is, hogy miért a százmilliós értékhatár vonatkozik a sportolókra, amikor a színészekre vagy például az újságírókra a 25 milliós tétel érvényes. Ne értsenek félre, tudom a választ, mégis mindezzel együtt furcsa, hogy a nemzet színészének miért kell kedvezőtlenebb formában adóznia, mint valamely jeles futballklub labdarúgójának.

Az MSZP képviselőcsoportja támogatja azt, hogy értékhatártól függetlenül adómentessé válnak a sporteseményen szerzett érmek és trófeák - ahogy az előbb képviselőtársam is beszélt erről -, és támogatjuk a jegyek, bérletek kedvezményére vonatkozó javaslatot is. Kiemelten támogatjuk azt, hogy az iskolában megtörténjen a mindennapi testnevelés bevezetése, hiszen nincsen igazi élsport, versenysport, ha nincsenek meg az alapok, nincsenek meg az alapok az iskolában, nincsenek meg az alapok a tömegsportoknál és a szabadidősportoknál.

A tervezet jelenlegi formájában viszont, az a véleményünk, hogy arra legyen alkalmas, hogy egyeztetések folytatódjanak róla a minisztériumokkal, a sportszakági szakmai szervezetekkel, hiszen a várható társadalmi-gazdasági hatásokról alig esett szó, és a sporttársadalmat is megosztja a jogszabály két vonatkozásban is, egyrészt a versenysportot, mert csak bizonyos szakágakat enged be abba a rendszerbe, amely a kiemelten támogatotti körbe tartozik, és megosztja természetesen a tömeg- és szabadidősportot is. Így tehát minden, támogatásra érdemes eleme éppen annyi problémát okoz, mint amennyit megold, főként azzal, hogy nem a források egyenletes megoszlását segíti elő, hanem arra van esély, hogy ezt az aránytalanságot növeli.

Mert persze lehet azt mondani, hogy majd később sor kerül a többi szakágakra is, de jelenleg ezt a lehetőséget nyitjuk meg, és ennek az öt kiemelt sportágnak. Félő, hogy ha a szponzorok támogatása erre a területre irányul, később nem nagyon tudom elképzelni, hogy évente váltakozó módon fogják támogatni a kiemelt sportágakat vagy klubokat. Így tehát jogosnak tartom az ellenzék azon aggályát, hogy mivel csak az öt felsorolt sportág szerepel ebben, ez további aránytalanságot szül amellett, hogy - mint ahogy említettem - nem érzékeljük azt sem, hogy a szabadidő- és a tömegsport, amely pedig alapja kell hogy legyen a kiváló élsportnak is, megfelelő támogatottságot élvezne.