*

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban stílszerűen embert próbáló ez a mai sporttal kapcsolatos vitánk. Nem is nyújtanám hosszúra, igyekszem kicsit lerövidíteni a beszédemet, bár nem készültem rá nyolc évet, mint az előterjesztői oldal. Nem árulok azzal zsákbamacskát, azt gondolom, hogy a törvényjavaslatot támogatni fogjuk, de szeretném felhívni a figyelmüket számos hiányosságra, kidolgozatlanságra, illetve koncepciótlanságra.

A látványsport egész Európában nem a támogatott, hanem a piaci tevékenységek körébe tartozik, ezért szembemegy az EU irányelveivel a törvényjavaslat tartalma, hiszen az EU-ban nem támogatják ezt a területet. Ugyanakkor felvet versenyjogi kérdéseket is a törvényjavaslat, hiszen az EU szerint a versenysport a versenyszférába tartozik, így rá is vonatkoznak a versenyjogi előírások. Ezért indokolatlan és megmagyarázhatatlan, hogy miért éppen a látványcsapatsport kapjon ma ekkora figyelmet és kedvezményt Magyarországon. Nem szól a törvényjavaslat ugyanakkor azokról a sportterületekről, amelyeket az EU charta szintjén pozitív diszkriminációval javasol támogatni, így például a diáksportokról.

A támogatás mértéke és kivitelezése indokolatlan a többi területhez, mint például az egészségügy vagy kultúra más területeihez mérten. Ezeknél nincs lehetőség hasonló támogatásokra. Sajnos a javaslat szembemegy a Nemzeti Sportszövetség három hete közzétett 12 pontjával, amely egészen másképp, sokkal kiegyensúlyozottabban vázolja fel a sportfejlesztés fő területeit, ki sem térve a mostani törvényjavaslat tartalmára. A Nemzeti Sportszövetség helyesen állapítja meg, hogy a sportoló nemzet népegészségügyi, egészségfejlesztő program, feltétel- és ösztönzőrendszerének mielőbbi összeállítása a működtetésének biztosítása. "A sport legyen a szenvedélyed" gondolat gyakorlati megvalósítást igényel. Helyesebb lenne, ha a hazai sport helyzetéről 2008-ban a Nemzeti Sportszövetség megbízásából készült, átfogó tanulmányhoz hasonlóan a jelenlegi kormány is a tömegek, családok rendszeres mozgásának, sportolásának megteremtését helyezné első helyre.

A hazai realitásokat figyelembe véve a labdarúgás mellett a kézilabdának, vízilabdának, jégkorongnak elenyésző a súlya, így a tervezet, bár nyíltan nem mondja ki, mégis kiemelt helyen kezeli a labdarúgást, annak beruházásaira, utánpótlására, működtetésére vonatkozik. Ennek kiemelése pedig az indoklással szemben nem kiemelt társadalmi fontosságú ügy jelenleg.

Az utánpótlás neveléséhez van elég infrastruktúra. 2007-ben indult egy iskolai rekonstrukciós program, amelynek részét képezte egy tornaterem-építési, -felújítási és grundprogram. Ezt a válságra való hivatkozással az előző kormány be is fagyasztotta. Azt gondolom, ez továbbvihető lenne egy ésszerű és korrupciómentes formában, erre kellene áldozni. Viszont nincs lehetőség jelenleg nagy építőipari beruházásokra, új stadionprogramra vagy például beléptetőrendszerekre.

Óriási aránytalanság, hogy nem beszél a törvény az egyébként népegészségügyileg kívánatos és sokkal fontosabb szabadidős és tömegsportokról. Elég, ha csak az alapozó sportágakra, az atlétikára, az úszásra és a tornára gondolok, vagy akár említhetném a kerékpározást, a természetjárást és a rekreációt is. Ugyancsak érdekes, hogy miért nem beszél a törvény például a kajak-kenuról, a birkózásról, a vívásról vagy más, hazánk számára olimpiai sikerágakról.

Hazánkban a sportszervezetek működtetési költségei jóval az EU-átlag felett vannak, és félő, hogy a plusztámogatások is erre mennek majd el, a tervezet megengedi ugyanis, hogy az alkalmazottak, edzők, vezetők bérét a törvény által kínált adókedvezményes támogatásokból finanszírozzák. A társasági adóból történő támogatásoknál, ha visszavonja az adományozó a támogatást a megadott időn belül, akkor legfeljebb késedelmi pótlékkal emelve kell azt befizetni. Ez nem elég nagy visszatartó erő, és lényegében azt jelenti, hogy az adófizetés helyett valaki elrejtheti a pénzt ilyen támogatások ürügyén, és legfeljebb később egy piaci kamatnál is kedvezőbb kamattal kell befizetnie az APEH-nak. A késedelmi pótlék ma legfeljebb kétharmada a faktorálásnak is például. Más szóval úgy is lehetne mondani, hogy a halasztott adófizetést teszi lehetővé.

Társaságoknál, bár a törvény taxatíve nem említi, de a társasági adóról szóló törvény 23. § 3. pontja alapján az összes társasági adó 70 százalékáig lehet a támogatás mértékét leírni. Ez potenciálisan óriási, 300 milliárd forintnyi összeg, hiszen a társasági adó összesen körülbelül 450 milliárd forint volt tavaly.

A kormány által korábban meghirdetett 29 pontban szó sem volt egy ilyen intézkedésről, és úgy érezzük, hogy jelenleg hazánkban sajnos vannak olyan égető problémák, amelyek a tárgyalt témánál gyorsabb és fontosabb rendezést követelnek. A törvény által javasolt adólevonási sorrend alapján a sportcélú adókedvezmény mértéke megelőzné számos más fontosabb területet érintő esetleges adókedvezmény jóváírását. Éppen ezért számunkra érthetetlen, hogy hasonló kedvezményekkel miért nem például a magyar családpolitikát igyekszünk rendbe tenni, ilyen mértékű adókedvezményekkel miért nem például a családokat segítjük.

Ugyancsak aggályosnak tűnik a labdarúgás erőltetése. Magam is szeretem a labdarúgást, de sajnos az utóbbi évek rávilágítottak arra, hogy a hatalmas összegek labdarúgásba invesztálása nem feltétlenül hozza meg a gyümölcsét. Más sportágak pedig, amiket világszínvonalon űzünk - mint például a kézilabda vagy a vízilabda -, ilyen kedvezmények nélkül is hozták eddig is az eredményeket. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a labdarúgásba ne fektessünk, de európai mintára kell piacorientálttá tenni a sportot, az állam szerepének háttérbe szorításával. Azokat a sportágakat kellene hatékonyan nagyobb anyagi segítségben részesíteni, amelyek a befektetéshez mérten hozzák is az eredményeket, amelyek hagyományosan olimpiai sikersportágaknak számítanak hazánkban.

Véleményünk szerint a törvény fontossága, erőltetése és benyújtásának tempója nincs egyensúlyban egymással. Ugyancsak kérdés ismét, hogy miért nem a kormány az előterjesztő. Nyilván ezt is azért önálló indítványként nyújtották be, hogy elkerüljék a tárcaszintű köröztetést és az érdekek ütköztetését. Nem csodálkoznánk azon sem, ha fél év múlva megjelenne majd egy olyan törvénymódosítás, amely a sportcélú befektetések gyorsított leírási lehetőségét biztosítaná, ezzel is azt segítve, hogy minél nagyobb költségszintet érhessenek el ezen vállalkozások, és így elkerülhessék az adó fizetését. Ez történt ugyanis az etyeki filmstúdió építési ügyében, amikor is Vajna és Demján lobbimunkája eredményeképpen egy törvénymódosítással két évre csökkentették a filmtechnikai berendezések amortizációs leírását, ami lehetővé tette a magas költségek elszámolását és az etyeki beruházás gyorsított ütemű megtérülését. A kalandortőkére jellemző ez a sietség és ez a nagymértékű kedvezményigénylés. Gyorsan akar megtérülni a befektetés, függetlenül attól, hogy mennyire lesz időtálló, aztán továbbáll a tőke.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő salátatörvény részét képezi a közoktatási törvény módosítása is. Tizenkét év pedagógusi gyakorlattal a hátam mögött a heti öt testnevelésóra bevezetésével kapcsolatban néhány aggályos kérdésre szeretnék rávilágítani. A testnevelésórák számának növelése nem megy-e más fontos közismereti tantárgy rovására, hisz a heti óraszámot nem növelhetjük a túlterhelt gyermekek számára. A kötelező délutáni foglalkozások bevezetése azon vidéki iskolákban lehetetlen, ahol például az iskolabuszok a tanítás végéhez igazodnak, a falvakban a délutáni közlekedés nem megoldott. A diákok nem tudnak ezeken a foglalkozásokon részt venni. Kérdés az is, hogy a közismereti tanárok a testnevelésórák heti óraszámának emelésével nem vesztenek-e saját munkaóraszámukból, és ezáltal nem fenyeget-e a törvénymódosítás a közismereti tanárok számára munkahelyük esetleges elvesztésével. A többletórákhoz hiányoznak a tornatermek, egy nagyobb iskolában pedig egy tornaterem nem tudja ellátni a növekvő igényeket.

Ködösnek tűnik számomra, hogy miként és miből kívánják finanszírozni a többlettestnevelés többletköltségeit. Példának okáért említeném, hogy a tornaszerek fogyóeszközök, több labdát, több zsámolyt és egyéb sporteszközt kell biztosítani, és a fokozottabb igénybevétel miatt gyorsabb pótlást és többletráfordítást igényelnek ezek a tornaszerek.

Az oktatási bizottság múlt heti ülésén ígéretet kaptunk Czene Attila államtitkár úrtól, hogy kidolgozzák a hiányzó részleteket. Bízunk benne, hogy ez megtörténik. S reméljük, hogy az iskolák számára nem fog ez a törvénycsomag működésbeli zavarokat okozni a jövőben.

Zárásként a kormányt arra szeretném kérni, hogy a felvillantott kormányprogramban a legégetőbb problémák megoldását helyezze előtérbe. Azt gondolom, a magyar családok többségét nem a sporttal kapcsolatos törvények módosítása érdekli a jelen gazdasági helyzetben. Összességében: a javaslatcsomagot támogatni fogjuk, de mint látják, inkább a szemlélete és kitűzött céljai, semmint megfelelő eszközrendszere miatt. A felelősség a kormányoldalt terheli, miként fog megvalósulni a tervezet.