*

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Elöljáróban szeretnék röviden reflektálni arra a megjegyzésére, miszerint itt a tabudöntögetés és az új épület alapjainak lerakása nem tetszik a régi rend híveinek. Szeretnék arra emlékeztetni, hogy azokat a tabudöntéseket, amelyek arról szólnak, hogy önök azt tételezik, mintha a kétharmados többség korlátlan hatalomgyakorlással járna, nem csak a régi rend hívei kifogásolták ebben a Házban. Ebben a Házban számosan vagyunk, akik úgy emeltünk kifogást az önök túlhatalmi törekvései ellen, hogy keményen kiálltunk akkor is, amikor 2006-ban vagy előtte-utána az akkori kormányzati hatalom visszaélt a jogosítványaival, visszaélt az erőszakszervezetekkel.

Számosan tiltakoztunk az önök túlhatalmi törekvései ellen; olyanok, akik világosan jeleztük azt az elmúlt nyolc évben, amikor az akkori hatalom túlment a jogállami korlátokon. Ugyanakkor azt látjuk, hogy önök egész egyszerűen ezeket a korlátokat szeretnék odébb tolni.

Azzal a törekvésükkel, hogy helyre kívánják állítani a jogállam becsületét, ezzel természetesen egyetértettünk májusban. Ez viszont azt jelenti, hogy nem meggyengíteni, hanem megerősíteni kellene a fékek és egyensúlyok rendszerét, nem meggyengíteni, hanem megerősíteni kellene azokat az intézményeket, amelyek a mindenkori hatalmi koncentrációt, adott esetben a miniszterelnöki hatalmat kiegyensúlyozzák.

Az önök gazdaságpolitikájával kapcsolatban azt gondolom, hogy van egy kérdés, amit sürgősen tisztázni kellene. Itt az utóbbi egy hétben megerősítést nyert az a földrajzi tény, hogy Kötcse túlságosan is közel van Őszödhöz. Ön Kötcsén említést tett több ezer milliárdos forráskivonásról. Akkor, amikor több ezer milliárdos forráskivonásról hall az ember, akkor - hogy klasszikust idézzek - az jut az eszébe, hogy az emberek olyan megszorító csomagot kapnak a nyakukba, hogy Bokros Lajos hátizsákja kutyafüle volt ahhoz képest. Jó lenne tisztázni, hogy az a több ezer milliárdos forráskivonás, amiről a sajtóhírek szerint ön beszélt, az pontosan mit jelent.

Az LMP-nek az az álláspontja, hogy ma Magyarországon a jóléti rendszerből nem lehet többletforrásokat kivonni. Egyetértünk azzal, hogy nem lehet gazdaságpolitikát alapozni arra, ahogyan az történt az elmúlt nyolc évben, hogy a következő generációkra rakunk minél több terhet. Ezzel valóban szakítani kell, de itt legfeljebb néhány száz milliárdos forráskivonás az, ami elképzelhető.

Világosan tisztázni kellene, hogy hogyan kívánják konszolidálni ezt a jóléti rendszert. Itt az utóbbi hetekben leginkább kapkodást láttunk. Kapkodást látunk a devizahitelesek ügyében, kapkodást látunk a nemzeti eszközkezelőre vonatkozó korábbi bejelentéssel kapcsolatban.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Restrikciós politikával adósságcsapdából senki nem lábalt még ki, ha a '89 előtti Romániát nem vesszük ide. Ezért kérem, tegye tisztába azt, hogy valójában mire gondol akkor, amikor több ezer milliárdos forráskivonásról beszél. Azt látjuk, hogy az elmúlt 108 nap programja nem a foglalkoztatásbővítés programja. Járulékcsökkentés és ökológiai adóreform az, ami új pályára állíthatja a magyar gazdaságot. Azt látjuk, hogy az önök társadalompolitikája szegényellenes és nem szegénységellenes. Önök egyfelől egy elnyomó büntetőpolitikát erőltetnek, legutóbb az építési törvény módosítása kapcsán, amikor a hajléktalanokkal szemben kívánnak fellépni, és közben nem hallunk arról, hogy például az MFB-nek milyen használható hitelkonstrukciói vannak az önkormányzatok számára szociálisbérlakás-építésre.

De említhetem azt is, amiről már legutóbb volt egy vitánk, hogy cselédtörvénynek bátorkodtunk nevezni, így van, cselédtörvénynek bátorkodtunk nevezni azt a törvénymódosítást, amely szélesíti azokat a foglalkoztatási ágakat, ahol semmiféle munkajogi védelem nem illeti meg az alkalmazottakat, és folytatják azt a politikát, mint az előző álbaloldali kormány, hogy minél több foglalkoztatási ágat kivonnak a társadalombiztosítási körből. De ugyancsak a társadalmi szolidaritás felmondását jelenti az LMP szerint az örökösödési illeték eltörlése.

Egyetlenegy dolgot, tisztelt miniszterelnök úr, hogy nem pusztán csak a foglalkoztatás bővítéséről kell beszélnünk, hanem arról is, hogy a társadalmi mobilitásnak, a társadalmi felemelkedésnek a csatornái az utóbbi 15-20 évben vészesen befagytak Magyarországon. Addig, amíg mondjuk, a Harvard Egyetem jogi karán az ott tanuló diákoknak 21 százaléka nem értelmiségi, nem diplomás családokból származik, ugyanez Pesten az ELTE jogi karán alig több mint 7 százalék. Egy olyan társadalompolitikára lenne szükség, amely a társadalmi mobilitásnak ezeket a befagyott csatornáit feloldja. Önök ugyanakkor - úgy tűnik egyelőre - falakat építenek, és nem kapukat nyitnak.

Amit hiányolunk az elmúlt hónapok politikájából, az az, hogy mit kíván tenni a kormány az adózatlan jövedelemkiáramlással kapcsolatban. Volt javaslatunk, hogy a közbeszerzések környékéről is zavarják el a különböző offshore-lovagokat. Ez a javaslatunk nem talált meghallgatásra. Mit kíván tenni a kormány a munkavállalói kiszolgáltatottsággal? Itt egyelőre azt látjuk, hogy az állam nem példamutató munkáltató. Mit kíván tenni például a nagy áruházláncok szinte rabszolgasorban foglalkoztatott munkavállalói helyzetének javítása érdekében? És egyáltalán a nemzeti együttműködés rendszerébe beletartozik-e az érdekegyeztetés folytatása a különböző szakszervezetekkel és társadalmi mozgalmakkal?

És végezetül: hiányoljuk, a korábban meghirdetett szlogenek fényében különösen eléggé aggasztó, hogy zöldmunkahelyek teremtéséről és a kormányprogramban is beígért zöldközbeszerzési programról nem hallottunk az utóbbi hetekben.

Az uniós politikával kapcsolatban kezdeményeztük már a miniszterelnök úrnál, hogy Magyarország járjon élen, hogy megszűnjön Kelet- és Közép-Európában a negatív adó- és bérverseny. Erre önök azt válaszolják, hogy nem kívánnak ennek ellenében menni, hanem Magyarország önök szerint meg kívánja nyerni ezt a negatív adó- és bérversenyt.

Összegezve: azt látjuk, hogy önök maguk mögé állítják a sikereseket a számukra kedvező adópolitikával, ellátják őket az önzés elfedésére alkalmas különböző ideológiai jelszóhalmazzal, a többieket pedig a rendőrségre és a megerősített börtönkapacitásokra bízzák. Választani kell. Egyik oldalon ott van az olcsó bérre és alacsony adóra épülő versenyképesség, ahol a kirekesztettségre a választ elnyomó szociál- és büntetőpolitika adja, ahol a munkavállaló kiszolgáltatottsága a kormányprogram rangjára kerül. A másik oldalon van a jól képzett, jól fizetett, magas hozzáadott értékű versenyképesség, ahol a kirekesztettségre a befogadás a válasz, ahol a munkavállalók és a helyi magyar kkv-k kiszolgáltatottságát egyszerre száműzzük. Azt látjuk, hogy az első lépések szerint a kormány sajnálatos módon nem ezt az utóbbi utat választja.