*

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! A cím, amit felszólalásomnak adtam, Mikó Zoltán, a függetlenségi diákmozgalom mentor kapitánya, azt közli, hogy amikor a magyar függetlenségi mozgalomban a diákok állásfoglalása jelentős volt, akkor milyen események is történtek. 1944-ben, a háború vége felé függetlenségi mozgalmak keletkeztek egyre-másra. Ebben Mikó Zoltán vezérkari százados kiemelkedő szerepet vitt. Mikó Zoltán nevét, tevékenységét a rendszerváltozás időszakáig alig lehetett szóba hozni. Az ő élete a háború vége felé, a német visszavonulással vett tragikus fordulatot. Ekkorra tudatosult benne, hogy a háborút elveszítettük, és Magyarországot tragikusan fogja érinteni az orosz front átvonulása.

Mikó Zoltán évekkel később realizálta azt, amit Teleki Pál már 1941-ben vizionált, hogy ez a háború el lesz veszítve, és már akkor készült a háború utáni újjáalakulásra. De ezek a katonák, Mikó Zoltán és bajtársai a fronton tapasztalták meg, hogy a történelem milyen utat vett. A vezérkari főnökség 6. osztálya különleges csoportjának szerkesztője volt Mikó, ami gyakorlatilag kémelhárító feladatot jelentett. Feltételezhető, hogy a kormányzó és körének kiugrási kísérleteit háttérből támogatók közé tartozott. Így Teleki Pál hívei, a korábbi miniszterelnök után Szent-Iványi Domokos, Soós Géza, a történelemkönyvek többet is megneveznek. Mikó számára a népi írók sokat jelentettek. Sokak megmenekülésüket is Mikó Zoltán közbenjárásának köszönhették. Így Illyés Gyula, Sinka István, Szabó Pál, Féja Géza, Tamási Áron, Szabó Lőrinc kaptak menlevelet tőle.

Ugyanígy rengeteg zsidó ember köszönhette megmenekülését Mikónak, az úgynevezett védett házak védelmét Mikó által nyílt paranccsal kirendelt csendőralakulatok látták el, akik megakadályozták a nyilasok akcióit. A nyilas hatalomátvételt követően tragikusan kevés idő maradt a szervezkedésre, Mikó és munkatársai el akarták kerülni, hogy Budapest nyílt város legyen, elkerülve ezzel az ostromot, az anyagi és vérveszteséget.

Ez a kétségbeesett helyzet hozta létre azokat a csoportokat, így a diák ellenállási mozgalmat, amivel kezdtem fölszólalásomat. A Szabad Élet Diákmozgalomnak magam is része voltam, Kiss Sándor vezetésével, és olyanokkal, mint Jónás Pál, Nyeste Zoltán, Zimányi Tibor és még jó néhányan, akikkel aztán létrehoztuk a Görgey Zászlóaljat, amelynek történelme eléggé ösmeretes. Azután röpiratokat százezrével produkáltunk a Nostra Harmincad utca 3. szám alatti székházában. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.)

Mikó Zoltán ezeket segítette vezérkari tiszti pozíciójából. Szomorú vége lett, mert az ellenállási mozgalmat mind szovjet, mind német részről opponálták. Befejező sorokul hadd tegyem ide a költő szavait: "Hogyha minden reped, szakad, / Böcsületes szegénylegények / Pihennek a romok alatt." Ennek a költői látomásnak inkarnációja Mikó Zoltán.