*

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Akár kegyelmi állapotnak is nevezhetném, hogy akik ellen ez a törvényjavaslat szól, azoknak az örökösei nincsenek már a parlamentben. Igaz, hogy csak kivételesen nem található itt egyelőre még sajnos az MSZP frakciójából senki, de remélem, egyszer eljön az az időszak, amikor már csak múlt időben beszélhetünk róluk.

A magyar állam és benne a Magyar Országgyűlés a mai napig adós az 1945 utáni kommunista terror felelőseinek megnevezésével és megbüntetésével, Persze, politikai értelemben a rendszer 1989-ben megbukott, de az elnyomás évtizedeiért viselt jogi felelősség megállapítása azóta sem történt meg, és ezzel, tetszik, nem tetszik, nem történt meg a rendszerváltás lezárása sem, hiszen az egykori vezetők számára semmilyen következmény nem származott 50 év kommunista diktatúrájából, hacsak a politikai hatalom ideiglenes elvesztését ide nem számítjuk, de ne felejtsük el, a gazdasági hatalom még mindig az ő kezükben van. Ennek köszönhető az, hogy az egykori áldozatok ma minden további nélkül összefuthatnak korábbi elnyomóikkal az utcán, persze korántsem egyenlő pozícióban, hiszen ez utóbbiak ma is egy Audi lesötétített üvegén keresztül vigyorognak kajánul megnyomorított áldozataikra, és szerintem ez gyalázat ebben az országban.

Biszku Béla több százezres nyugdíjának esete kellett ahhoz, hogy a közvélemény figyelme ismét ráirányuljon arra a mindenki által ismert, de kizárólag a Jobbik Magyarországért Mozgalom által megkérdőjelezett gyakorlatra, hogy a mai modern Magyarország még mindig az egykori elnyomók országa jóléti értelemben.

Szégyen, hogy az egykori kommunista diktatúrát kiszolgáló vezetők országrombolásának jutalma a szabad Magyarország nagyvonalú nyugdíjrendszere által biztosított, fényűző nyugdíjasévek lehetnek, miközben az előbb említett egykori áldozatok továbbra is nemegyszer minimálnyugdíjon tengődnek. Szégyen, hogy ehhez az égbekiáltó igazságtalansághoz a magyar állam '56 hőseinek emlékét meggyalázva asszisztál. Rövidlátóan önsorsrontó ilyen életvitelt biztosítani ezeknek az egykori kommunista vezetőknek, és továbbra is lehetővé tenni számukra, hogy miközben az átlagnyugdíjas filléres napi gondjaival van elfoglalva, nekik anyagi problémáik nem lévén, szélsőséges gondolataikkal mérgezzék a közéletet.

Pazarlás olyan embereknek a magyar átlagfizetést messze meghaladó, kapitalista jólétet biztosítani, akik kommunistaként állítólag esküdt ellenségei voltak a kapitalista államrendnek, akik ebben a harcukban arra is hajlandóak voltak - hogy Wittner Mária szavaival éljek -, hogy lánctalppal tapossák a magyart. Ennek ellenére a magyar nyugdíjrendszer nekik jelenleg nemegyszer olyan magas nyugellátást juttat, teljesen érdemtelenül, amely közel tízszerese a legkisebb öregségi nyugdíj összegének, és háromszor akkora, mint a minimálbér. Jól hallották, tisztelt képviselőtársaim, Biszku Béla és tettestársai '56 szabadságharcának vérbe fojtásáért egy kisnyugdíjas havi jövedelmének a tízszeresét viszik haza jutalomból, és teszik ezt a mindenkori hatalmi elit hálájától és megbecsülésétől övezve.

Mire véljük különben azt, hogy a mai napig juttatott, igazságtalan magas nyugellátásokat az elmúlt húsz évben senki sem vizsgálta felül? Természetesen, ahogy államtitkár úr is mondta, adódik a válasz, hogy a volt szocialista vezetők különnyugdíját az Országgyűlés már egyszer elvette. Erre mondom én azt, hogy ahogy az MSZMP anno a nyugdíjrendszert kialakította, az egy jellemző kommunista trükk volt, ugyanis a diktatúra véreskezű pribékjei nemcsak különnyugdíjakban részesültek, hanem - ahogy az imént elmondtam - a rendes nyugdíjuk is jóval meghaladta az átlagos nyugellátás összegét, mivel a nyugdíjszámítás alapján képező jövedelmük is jóval magasabb volt az átlagnál. Arról a kommunista rendszer ugyanis nem feledkezett meg, hogy a talpnyalóinak hűségét nyugati milliomosokat megszégyenítő életszínvonal biztosításával vásárolja meg. Szó sem volt itt magasztos eszmékről vagy osztályharcról, kőkemény anyagi érdekek vezérelték a szocialista éra farizeus apparatcsikjait.

Így válhatott Nyugat-Magyarország legnagyobb földesurává például Czinege Lajos, így juthatott több százezres nyugdíjhoz Biszku Béla, de így lehetséges az is, hogy az Apró család zsidóktól elrekvirált villában lakva látott hozzá későbbi, kapitalista jólétének megalapozásához, az az Apró család, teszem hozzá, amelynek egyik, újabban demokráciáért kiáltó, jelenleg még szabadlábon lévő tagja mintegy kései utódként maga is rendőrterrort vezetett be négy éve a nemzet fővárosában.

Ezek az emberek, akik letaposták a magyar nemzet szabadságtörekvéseit, elüldözték hazájukból a kommunista tévképzeteknek be nem hódoló értelmiségieket, akik elkobozták a kivégzettek és az elüldözöttek tulajdonát, ezek az emberek, tisztelt képviselőtársaim, hóhérok, hullarablók egy személyben. Az pedig, hogy még mindig cinikusan mosolyogva éltethetik a kádári restaurációt, büntetlenül ellenforradalomnak bélyegezhetik '56 szabadságharcát, az az elmúlt húsz év tutyimutyiságának az egyenes következménye.

Amellett, hogy ezen biszkubélák büntetőjogi felelősségre vonása nem maradhat el, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a diktatúra kiszolgálói semmi szín alatt sem érdemlik meg a magyar társadalom kiemelt szolidaritását. Mert milyen világ az, ahol a magyar állam az egykor elnyomott, kisemmizett, halálba küldött honfitársaink leszármazottaival fizetteti meg nyugdíjbefizetéseiken keresztül a hóhérok jólétének költségeit? Vajon mit szólna ehhez egy '56-ban halálra ítélt és kivégzett pesti fiatal, akit elszakítottak szeretteitől, megalázták, megkínozták, majd az életét is elvették? Vajon mit kapott ő ezektől az emberektől? Utolsó vacsorát. Ezt kapta tőlük. És az ő leszármazottai pedig ezeket nagyon jól eltartják.

Milyen világ az, ahol Horn Gyula egy "na és"-sel elintézheti azt a tényt, hogy pufajkásként részt vett a forradalom leverésében? Ahol az egykori sortüzeket vezénylő parancsnokokat, politikai vezetőket soha nem vonták felelősségre, sőt még tejben fürösztik őket hálából? Nem méltó 1956 örökségére az a magát demokratikusnak tartó politikai erő, amely ez ellen nem lép fel.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom egyedüliként nyújtotta be azt a tisztelt Ház előtt jelenleg fekvő törvényjavaslatot, amely egyszer és mindenkorra véget vet a pártállami vezetők közpénzen történő további nyaraltatásának. A Magyar Országgyűlés nem nézheti tovább tétlenül, hogy a bűnösök egyenként tíz kisnyugdíjas jövedelmét tegyék zsebre havonta 1945 utáni tetteikért. Ebből a célból javasoljuk azt, hogy minden olyan, korábbi szocialista vezető, aki részt vett a kommunista diktatúra fenntartásában, veszítse el kiemelt összegű nyugdíját, méghozzá a törvény hatálybalépését követően haladéktalanul. Ez olyan erkölcsi elvárás, olyan minimum, amelynek indokoltságát még alátámasztani sem szükséges, hiszen mindenki számára nyilvánvaló az a tény, hogy a jövő szabad Magyarországa nem épülhet a kommunizmus örököseinek további dotálására.

Azt gondolhatják egyes képviselőtársaim, hogy egy ilyen törvény megalkotása húsz évvel a rendszerváltás után talán már nem is indokolt, hiszen hol vannak már a diktatúra egykori vezetői. Én pedig azt mondom, hogy ameddig akár csak egyikük is kiemelt juttatást kap a társadalombiztosítástól, addig ennek a jogszabálynak mindig lesz létjogosultsága, hiszen, még ha szimbolikus is lenne a tényleges hatása, erkölcsi elégtételt adni az áldozatoknak sohasem késő.

Ha azt gondolják például, mondjuk, a szocialista képviselőtársaim - akik most nincsenek itt, mint említettem -, hogy az ő szellemi elődeik, mentoraik, apósuk, anyósuk ezt is megúszhatja majd, nekik hadd idézzem ismét Wittner Máriát! "Azt várja tőlünk most a világ, hogy pusztán keresztényi könyörületből bocsássunk meg, lépjünk tovább? Bocsássunk meg azoknak, kik gyermeket lánctalppal tapostak, akik a sortüzet vezényelték? Bocsássunk meg a mészárlásért, a sokévnyi kegyetlen megtorlásért? Felejtsük el, hogy arccal lefelé temették a magyart, hogy sokaknak csak az emigráció maradt? Felejtsük el a kínzások iszonyú borzalmait, a halálraítéltek utolsó szavait? Bocsássunk meg, s majd ítél a történelem? Hát nem! Nem és nem!"