*

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előbb már kiderült rólam, hogy orvos vagyok, sportorvos. Nyilvánvalóan az egészségügyi dimenziókkal fogok foglalkozni, de hétfőn volt itt egy kis történelemóra, úgyhogy engedjék meg, képviselőtársaim, hogy némi történeti visszatekintést tegyek.

Ha több év távlatában teszem ezt, itt szóba került az, hogy az idei költségvetés számadatai milyen reális alapon nyugszanak, illetve nem, és az 1-1,5 százalékos fejlődésről kitört a vita. Emlékeztetném kedves képviselőtársaimat, hogy annak idején Matolcsy miniszter úr 7 százalékos gazdasági növekedéssel delejezte a magyar választópolgárokat. Tehát mondhatnám azt, hogy a legnagyobb ilyen jellegű tévedés ez volt, az elmúlt években a gazdasági világválság hatására némi úgymond - idézőjelbe téve - "tévedés" ehhez képest aprópénznek számít. Tehát én úgy gondolom, hogy ezt nem kellene állandóan emlegetni, mert akkor mi is felállunk, és előjövünk azzal, hogy "Mister 7 százalék".

Az egészségügyi költségvetéssel kapcsolatban: nyilvánvalóan itt szó volt arról, hogy különböző nehézségek tépázzák a magyar egészségügyet az elmúlt évtizedekben, és ezzel kapcsolatban különböző jelzők fordultak elő az elmúlt időszakban szakemberek részéről. Rácz Jenő kollégiumra utalok és a többiekre - volt itt sokktalanítás, vérátömlesztés, transzfúzió. Ha átnézem ezt a költségvetést, ahol azt látom, hogy itt-ott reálérték-stagnálás, vagy ne adj' isten, még -csökkenés is előfordul, akkor ez orvosi szakkifejezéssel egy gyenge beöntésnek is minősíthető lenne.

További történeti visszatekintés: 2009 szeptemberében a Fidesz a 2010-es költségvetésről és tervezetéről azt említette, hogy ez egy aktív eutanázia a magyar emberekre, és azonnal vonja vissza a Bajnai-kormány. Elnézést kérek, hogy ha reálértékben nincs lényeges növekedés az egészségügy területén, akkor nem akarom minősíteni ezt a költségvetést hasonló jelzőkkel, amiket itt az előbb említettem.

Utána: mit olvastunk tavasszal a nagy plakátokon? "Mentsük meg az egészségügyet!" - óriásplakát. Úgy néz ki, hogy ez időben el fog húzódni. Persze, hogyha a plakát mellett még ott lett volna az, hogy kérem, meg fogjuk menteni a magyar egészségügyet úgy, hogy a nemzeti össztermék 4,55 százalékát fordították erre 2009-ben, 2010-ben a 4,57 százalékát, mi meg úgy mentjük meg, hogy csak 4,41 százalékát fogjuk az egészségügyre fordítani, elképzelhetőnek tartom, hogy az elmúlt napokban az Alkotmánybíróságról nem biztos, hogy kétharmados szavazással tudtunk volna dönteni.

Adósságállomány: Kövér László képviselőtársunk, házelnök úr tavasszal, márciusban 140 milliárdos adósságállományt említett a kórházak vonatkozásában - ez egy MTI-hír volt -, és azonnali konszolidációt sürgetett a tömeges kórházcsődök elkerülése érdekében. Tehát mondhatnám azt, hogy önök tavaly tavasszal - elnézést a plágiumért, és lehet, hogy ez önöknek annyira nem szimpatikus az egészségüggyel kapcsolatban, hogy tudjuk, merjük, tesszük. Most a jelenlegi felszólalásokból is az köszönt vissza, hogy tudják a problémákat, talán a megoldást is mernék, itt az orvoskollégákat ismerem, és tudom, hogy jó szándékkal közelítik meg ezt a kérdéskört, de a kassza kulcsa nem nálunk volt az előző ciklusban meg ma sem. De az, hogy tesszük-e vagy önök teszik most nyilvánvalóan a kétharmados többség birtokában, kérdéses.

Ha már a kórházi adósságállománynál tartunk, most napirenden van egy 27,5 milliárdos konszolidáció; igaz, el kellett, hogy fél év teljen. Most mindenkitől elnézést kérek olyan értelemben, hogy megnéztem azt a feltételrendszert, hogy milyen formában lesz ez a 27,5 milliárd forint allokálva. Körülbelül egy hét alatt ezt ki lehetett volna dolgozni. Ha jómagamra bízzák, akkor még lehet, hogy rövidebb idő alatt is ezt kitaláltam volna, és az érintett szervezetekkel talán még egyeztettem is volna. Fél év csúszás és fél év alatt az adósságállomány folyamatos növekedése nyilvánvalóan az egészségügyi ellátás feltételrendszerét rontotta az elmúlt időszakban.

Arról nem beszélve, hogy itt 27,5 milliárd forintról van szó; nem egészen egy évvel ezelőtt a Bajnai-kormány három tételben mintegy 53 milliárd forintos segítő kezet, csomagot nyújtott az intézmények részére. Akkor erről önök eléggé dehonesztálóan fogalmaztak. Most a felét osztják szét, akkor azt kell mondjam: ha az kevés volt, az 53, akkor a 27,5-ről nem mondhatjuk azt, hogy túl sok.

Egy-két konkrét szám a különböző kasszákról; gyógyító-megelőző kassza: 770,1 plusz 15 milliárd tartalék. Igazából az idei év teljesítéséhez viszonyítva ez előrelépést nem jelent. Nem találtuk az eseti keresetkiegészítés 10,6 milliárd forintját sem, ami az egészségügyi dolgozók szempontjából egy eléggé lényeges tétel lenne.

Azért is vagyok elkeseredve, mert az előző évhez viszonyítva ez a 10, 20, 30 milliárdos plusz nagyon kevésnek tűnik, amikor úgymond az elmúlt időszakban különböző bejelentett adóintézkedéseknek és egyéb einstandolásoknak köszönhetően több száz milliárd forintos reális vagy virtuális többletbevételhez jut a költségvetés. Ebből úgy gondolom, hogy nekem az a dolgom mint orvosnak vagy egészségügyi szakpolitikusnak, hogy próbáljak lobbizni, hogy van egy jelentős többletbevétel, tiszteletben tartva a kultúrát, az oktatást, az önkormányzatokat - szó volt arról, hogy az önkormányzati normatívák sem emelkednek -, az ember lobbizzon a saját ágazatáért, míg mások ugyanezt teszik a saját területükért.

Szó volt itt a háziorvosi ellátásról, és itt is van egy kis bukfenc, mert 2002-ben ez 43,6 milliárd forint volt, 2010-ben pedig 79,8 milliárd forint. No, ez az a terület, ahol némi reálérték-növekedés is volt az elmúlt nyolc esztendőben, ha a KSH statisztikai adatai alapján az inflációt 43,7 százalékban összegezzük. Ehhez képest egy 3 százalékos előrelépés van, 82,5 milliárd forint értékben. Ez azt jelenti, hogy a tervezett inflációt nagyjából körülbelül súrolja, de reálérték-növekedés nem lesz, szemben azzal, hogy 2002 és 2010 között valódi reálérték-növekedés volt a háziorvosi kasszában. Ha itt is különböző százalékokat nézünk, és itt az államháztartás különböző szemléletét vehetjük elő, 2009-ben 0,31 százalék, 2010-ben 0,30 százalék, 2011-ben 0,29 százalék. Tehát GDP-arányosan a háziorvosi kassza még csökkenő tendenciát is fog mutatni.

Hasonlóan a gyógyszerkassza is feszültségeket rejt magában. Ezt nem én találtam ki, hanem az ÁSZ-jelentésben is ez szó szerint így benne van. Itt is egy kis történeti visszatekintés, hogy ki mekkorát tud tévedni, és azt mondom, hogy ezt természetesen állandóan lehet egymás szemére vetni, de inkább javasolnám a közös gondolkodást és a közös felelősségvállalást és az előrelépést, de a kritikai elemekre itt-ott azért illik reagálni. 2001-ben a gyógyszerkassza 179,5 milliárd forint volt. Ehhez képest 2002-ben 153 milliárd forint lett betervezve, nyilvánvaló, már akkor látszott, hogy nem lesz elég. Valóban nem lett elég, mert ezt 209 milliárd forintra kellett a Medgyessy-kormánynak a későbbiekben kiegészíteni. Tehát itt 56 milliárd forintos hatalmas nagy tévedésről van szó. Ez többé-kevésbé majdnem hogy hasonlít - arányaiban azért nem - a 7 százalékos gazdasági fejlődéshez.

2010-ben a teljesítés 343 milliárd forint helyett előreláthatólag 353 milliárd forint körül lesz, de maradjunk az eredeti előirányzatnál: 2011-re ugyanaz az összeg, 343 milliárd forint van betervezve. Nyilvánvalóan a teljesítés, mint ahogy az ÁSZ-jelentésben, véleményben is benne van, feszültségeket hordozhat magában. A gyógyászatisegédeszköz-kassza szintén nem emelkedik, marad a 43 milliárd forint, táppénzre valamivel kevesebb jut.

Pár szót a humán erőforrásról; ezt bizottsági ülésen is többször tárgyaltuk, és itt az előzőekben kollégáim a másik oldalról is ezzel kapcsolatosan véleményüket elmondták. A veszélyforrásokkal természetesen magam is egyetértek, azzal, hogy jól képzett orvosok, szakorvosok, kezdő orvosok is, fiatalok is itt hagyják a betegeiket, itt hagyják az országot. Nyilvánvaló véleményem és az ő véleményük is, itt a Rezidens Szövetség véleményére is hivatkoznék, különböző adminisztratív eszközökkel ezt a folyamatot megakadályozni nagyon nehéz, illetve nem lehet.

Egyetértek Éger István véleményével, hogy a kezdő szakorvosok órabérét jelentősen meg kellene emelni. Gyenes Géza képviselőtársam bizottsági ülésen az alapellátással többször foglalkozott. Ennek egyik része, hogy a háziorvosok átlagéletkora meghaladta, túlhaladta az 55 évet, és ebből egy óriási probléma következhet az elkövetkezendő években. Ennek a forrását, ennek a problémakörnek a megoldását sem látjuk. Ugyanígy nem látjuk az életpályamodell forrását sem a következő esztendőkre. Itt ismét megemlítem azt az adatot, hogy 665 orvos gyakornoki állásra 377 fiatal jelentkezett. Kérdezem azt, hogy hol vannak a többiek. Hol vannak a többiek? A végzősök 15 százaléka gyakorlatilag kikerült a Rezidens Szövetség és egyéb statisztikai adatok látóköréből. Ez azt jelenti, hogy a fiataljaink jelen pillanatban is külföldi állásokkal próbálkoznak, amit nem csodálok, mert a nettó havi bérük körülbelül 95 ezer forint, ami nyilvánvalóan nagyon kevés.

Utoljára még annyit hadd említsek meg, hogy itt rengeteg háborús romot említett az ellenzék, illetve mostanában már alkotmányosan kormánypárti képviselő kollégák. Milyen háborús romokat hagytunk mi a mostani kormányzatra? 31 milliárd forint értékben 23 kistérségben új rendelőintézetet építettünk, ezek közül az első a kiskunmajsai volt 947 millió forintos uniós forrásból, gyönyörű rendelőintézet. Nyilvánvalóan a kórházi ellátás kiváltásának egyik alapvető eleme a rendelőintézeti ellátás. 24,6 milliárdot költöttünk 33 jelenleg is működő rendelőintézetre; 85,2 milliárd 8 póluskórház rekonstrukciójára, 20 milliárd forint pedig sürgősségi egységek kifejlesztésére és további működtetésére, az ellátás színvonalának az emelkedésére.

Úgy gondolom, hogy rengeteg probléma volt, az előző kormány próbálkozott, egy-két területen előre tudtunk lépni, sok probléma megmaradt, és abban reménykedem, hogy a költségvetés további faricskálásával, megfelelő források biztosításával önök ebben partnerek lesznek. Nyilvánvalóan a források biztosításában, bővítésében szerintem a mi frakciónk is partner lesz az egészségügy vonatkozásában.