*

DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! A nemzeti együttműködés kormánya propagandacélból előszeretettel használja az olyan hangzatos elnevezéseket, amelyeknél gyakorlatilag minden produktumára barokkos túlzással jelöli meg a címet. Így történt ez most is. A megújulás költségvetéséről beszél a miniszterelnök úr és önök is, és közben, ha fellapozzuk ezt az igen vaskos iratcsomót, azt látjuk, hogy ez nem a megújulás, hanem a stagnálás, a helyben járás költségvetése.

Michl József képviselőtársam optimizmusát csodálom, és egyben a realizmusát is értékelem. Ő elismerte, hogy legalább nem csökkentek az előirányzatokban szereplő számok. De ha fellapozzuk, pusztán néhány számot hadd mondjak, az érthetőség kedvéért a pénzforgalmi szemléletből idéznék: mondjuk, a rendvédelem és közbiztonságra a 2009. évben a költségvetésnek 3,6 százaléka volt, a 2010. évi előirányzat 3,4 százalék és a 2011. évi 3,6 százalék. Oktatásra 11,4 százalék volt 2009-ben, 2010-ben 10,9 százalék és 2011-ben, most is 10,9 százalék az előirányzat. Az egészségügyre 2009-ben 8,8 százalék, 2010-ben 9,1 százalék a terv és 2011-ben is 9,1 százalék a terv. Tehát világosan látszik, nem mondhatjuk azt, hogy nem csupán reálértékben nem növekedett, de sokszor nominálértékben is csökkentek a tényleges előrejelzések számai.

A miniszterelnök úr által előrevetített strukturális reformoknak nemcsak hogy nem ismerjük a kontúrjait, hanem önmagában ebből a költségvetésből nem látszik ennek az objektív lehetősége sem. Tehát azt kérném, hogy ne a megújulás költségvetéséről beszéljünk, mert ez egész egyszerűen nem igaz. Különben a fő célkitűzésekkel egyetértünk, amit megjelölt a kormány, mind a foglalkoztatás növelésével, a gazdasági növekedéssel, a családok támogatásával és a bürokrácia csökkentésével.

Csak ezeknek a fontos céloknak az elérésére nem alkalmasak azok az eszközök, amik a költségvetésben szerepelnek. Az egykulcsos adó abban a rendszerben, ahogy itt megvalósul, tekintettel, hogy azt a nagyjából 300 milliárdos tételt az amúgy is a legfelsőbb jövedelemkategóriával rendelkező osztálynak fogja csoportosítani, nem jelent egyértelmű és számszerűsíthető gazdasági növekedést. Nagyon fontos lenne az a legalább 3 százalékos gazdasági növekedés, amit önök várnak, de ehhez állami befektetésekre lenne szükség. Nem mondok újdonságot, John Maynard Keynes is ebben fogalmazta meg a kilábalás lehetőségét, és ezt láttuk a XX. század során, hogy mindig csak ez jelentette a tényleges előrelépést egy nehéz gazdasági helyzetből.

Önök azzal kalkulálnak, hogy a lakosság fogyasztása 3,9 százalékkal bővülhet, míg a beruházások 6,9 százalékkal növekednek. Azt kell mondjam, hogy azzal a vállalással, amit önök tettek az Európai Unió, a Nemzetközi Valutaalap és a különböző nemzetközi, nagy pénzügyi szervezetek nyomására, jelesül az államháztartási hiány, a deficit 3 százalék alatti kőbe vésésével ezek nem fognak tudni teljesülni. Tehát az állam, mondhatjuk, hogy részben a kényszerek, a külső kényszerítő erők hatására is gúzsba köti önmagát. Fejlődés, növekedés csakis beruházással lenne. Megint csak azt látjuk, hogy az ország gazdasági szuverenitása sajnos nincs biztosítva.

A bevételek tervezése óvatos becsléssel - mint hallottuk a Költségvetési Tanács vagy több ilyen szakmai szervezet megállapításában - elvileg lehetővé tenné, hogy az ország azon a fenntartható makrogazdasági pályán haladjon, csak vannak itt olyan aggályos pontok is, mint az egyszeri 530 milliárd forint elvétele a nyugdíjkasszából, amit most egy újfajta, az államháztartás helyzetét kiegyensúlyozó alapba tesznek. Ez egy olyan egyszeri bevétel, ami viszont már valóban problémássá teszi a következő években ezt az egyensúlyt és ennek a pályának a fenntartását.

De én nem szeretnék a távolabbi évekre kitérni, beszéljünk csak 2011-ről. Belátjuk, hogy az ország nagyon nehézben van, tehát ne riogassunk azzal, hogy mi fog történni, mindazonáltal elismerve, hogy valóban, a megszorítások politikája nem jelent kitörési pontot abból a helyzetből, amibe lavírozott minket, az egész országot a Szocialista Párt nyolcéves ámokfutása.

A kiadásoknál nem látszanak a szerkezeti, strukturális reformok. Sajnos, amit biztos, hogy tudunk, hogy csökkenés lesz, a bürokrácia vagy az állami létszámleépítést Matolcsy György miniszter úr 25-30 ezer fősre strukturálta. Még az is lehet, hogy lenne lehetőség ilyenfajta létszámfelesleg elbocsátására, csak az a gond, hogy jelenleg a gazdaság nem tudja felszívni, hiányoznak azok az alapvető feltételek, amik által működőképes lenne. Nincsen olyan érdemi adó- és járulékcsökkenés a gazdasági élet szereplői számára, amiből forrást tudnának teremteni, és hiányzik mögülük az a Széchenyi óta ismert alapvetés, a tőke, amivel fejleszteni tudnának. Tehát ezért is lenne kiemelten fontos szerepe az államnak, hogy ösztönözze a beruházásokat.

Még egyetlen adatot emelek ki. Az államadósság tekintetében a költségvetés főösszegéhez arányosítva 7,7 százalékot kell kifizetni a kamatokra. Rendvédelemre - ahogy az előbb említettem - 3,6 százalék jut összesen, miközben látjuk, hogy sajnos se két hét, se két hónap, se hat hónap alatt nem állt helyre a közbiztonság. Óriási probléma az eladósodottság ilyen mértéke, mindenképpen hozzá kellene nyúlni. Sajnos, a miniszterelnök által említett új utakat nem lehet ezekkel a régi módszerekkel elérni. Nem lesz érdemi előrelépés, ha az államadósság kérdését valamilyen szinten nem tudjuk megoldani, nem tudjuk ezeket a fojtogató terheket valahogy lezárni magunkról.

Szükség van a bevételek növeléséhez állami kézbe venni a privatizációs és nyilvánvalóan csalárd módon kötött privatizációs szerződések felülvizsgálatát is, ahogy a MAL Zrt.-nél láttuk, és aminek az átkos következményeit sajnos annyi honfitársunk szenvedte meg. Egy komoly állami befektetéssel új piacokat tudnánk szerezni kelet felé is, de ugyanilyen fontos a belső piac élénkítése is hatékony állami szerepvállalással és a hazai, elsősorban kis- és középvállalkozások helyzetbe hozásával.

Tehát összességében azt kell mondjuk, hogy a Jobbik programjában szerepelnek azok a kitörési pontok, amiket remélhetőleg a továbbiakban még nagyobb előszeretettel fognak felhasználni, ahogy eddig is tették.