*

VARGA GÉZA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én a 2011-es költségvetés mezőgazdasági és vidékfejlesztési fejezetéhez szeretnék hozzászólni, ennek úgy az európai uniós, mint a hazai forrásokat érintő részéhez. Külön köszönöm Jobbik-frakcióbeli képviselőtársaimnak, hogy erre a témára szavazták meg legnagyobb időt az időkereten belül, jelezvén, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom számára mennyire fontos a vidék, a mezőgazdaságból vidéken élők sorsa. Sajnos, ezt nem látom a kormánypárti padsorokban, hiszen a mezőgazdasági bizottságból csak egyetlen kollégát látok itt.

A költségvetés EU-tételeinél egy jelentős különbség van a hazai tételekkel összehasonlítva, nevezetesen az, hogy az EU-s tételek minden esetben alá vannak támasztva háttérszámításokkal. Ezt dicséretesnek és örvendetesnek tartjuk, de ugyanezt a hazaiaknál nagyon hiányoljuk. Ebben nem látunk más tendenciát, mint azt, hogy amikor az EU-nak kell megfelelni, a kormány ismét paríroz az EU-nak, viszont amikor a hazai szakemberek szeretnék a saját területük költségvetését részleteiben megismerni, akkor az kevésbé fontos az előterjesztők számára.

Örvendetesnek tartjuk azt is, hogy a kormány biztosítja a társfinanszírozást - itt különösen az ÚMVP és az EMVA tengelyére gondolok -, és a kifizetések késedelmének ez nem lesz oka. Örvendetes az is, hogy 13,5 milliárd forint többletet kapott ez az ágazat. Azonban az ÚMVP négy tengelye közötti átcsoportosításokkal és azok arányával már kevésbé tudunk egyetérteni. Tudjuk, hogy a négy tengely közül az első kettő gyakorlatilag a nagygazdaságok, az államtitkár úr által helyesen oly sokat emlegetett tőkés társaságok zsebébe juttatja elsősorban a pénzt. Az egyes tengelynél például a tavalyi 44 milliárd helyett 2011-ben 84 milliárdot tervez a kormány. Nem tudjuk, hogy ez a átcsoportosítás melyik részét támasztja alá akár a kormányprogramnak, akár az új Széchenyi-tervnek. Kicsit hasonló a helyzet a második tengellyel is, ahol 63 milliárdot irányoz elő a tervezet 2011-re, szemben az előző évi 41 milliárddal. Természetesen nem azt sajnáljuk, hogy ezek többet kapnak, de amikor a hármas és a négyes tengely gyakorlatilag változatlanul marad, akkor ebből egy tendencia kiolvasható, nevezetesen az, hogy ismét a tőkés társaságok zsebébe kerül a pénz, ahelyett, hogy a hármas tengely, a valódi vidékfejlesztés, a vidéki életforma és foglalkoztatás diverzifikációja és egyebek kaptak volna prioritást. Ezekkel az arányokkal egyáltalán nem értünk egyet.

A költségvetés mezőgazdaságot érintő részével a másik súlyos gondunk a top up kifizetések. Amikor a kormánypárt ellenzékben volt, rendkívül nagy hangon tiltakozott az ellen, hogy a szocialista kormány 33 milliárd forintot elvett a top up kifizetésekből, ami a gazdáknak járna egyfajta kárpótlásként, egyfajta kompenzációként azért, mert kedvezőtlen szerződést kötöttünk akkor, amikor a csatlakozási szerződést aláírtuk. Mi azt szeretnénk, ha a magyar gazdatársadalom visszakapná ezt a 33 milliárd forintot, és költségvetési tételt is tudunk emellé tenni, nevezetesen: a Miniszterelnöki Hivatalnál jegyzett 90 milliárdot, ami a költségvetés általános tartalékaként szerepel. Úgy gondoljuk, hogy ez ebben a formájában egy zsebpénz a miniszterelnök úrnak, amiről nem kell utána elszámolnia, ha ez a költségvetés átmegy. Véleményünk szerint ebből bőségesen jutna arra, hogy a gazdáknak a top up kifizetéseket eszközöljük.

Ha az országnak jövőre sürgősen szüksége lesz bizonyos pénzekre, akkor azt ne ilyen előre meghatározott módon biztosítsák, hiszen a kormánynak lehetősége van hitelt felvennie a Nemzeti Banktól erre, és ez nem kerül többe, viszont ez akkor egy ellenőrzött pénz tud lenni. A top up kifizetéseknél ugyancsak lehetőség volna - ha ezt visszaadnánk - bizonyos differenciált kifizetésre. A kampány alatt azt is sokat hallottuk a Fidesz képviselőitől és szakpolitikusaitól, itt szükség lesz arra, hogy az optimális családigazdaság-méreten felül lévő gazdaságoknak degresszív támogatást tartana optimálisnak a Fidesz szakpolitikája, az optimális családigazdaság-mérettől lefelé pedig egy progresszív növekedést. Ezt egyáltalán nem látjuk a költségvetésben, de a top upnak visszaadott 33 milliárd kiválóan alkalmas lenne arra, hogy ez a kormányszándék - ami a kormányprogramban és másutt is megtalálható - realizálható legyen.

Itt bizonyos növekedést látunk a korábbi évekhez képest, ezt nagy örömmel fogadja a gazdatársadalomnak az a része, amelyik ezzel foglalkozik, azonban ezt kevésnek gondoljuk. Például a méhészek esetében az a néhány tíz milliós többlettámogatás nem lesz elegendő arra, hogy azokat a súlyos gondokat megoldják a méhészek, amelyek egyébként az ő társadalmukban fellelhetők. Nevezetesen, gondolok itt a mézhamisítás kérdésére. Tehát itt a méhészeti ellenőrök rendszerének a megerősítésére volna szükség, hogy bizonyos hatósági jogkörökkel tudjanak eljárni, vagy egyszerűen a méhlopás, amit sajnálatos módon az Európai Unió többi tagállamában egyszerűen nem ismernek, de nálunk a méhlopás súlyos probléma. Itt a méhkaptárak jelölésére kellene többletkiadást biztosítani. A tejágazat folyamatos gondját ez az iskolatejprogram sajnos nem fogja tudni megoldani, ezért oda is sokkal jelentősebb átcsoportosítás kellene, azért, hogy a kormány szándékát jól mutassa.

Nos, rátérve a nemzeti hatáskörbe tartozó tételekre, itt a legfontosabbnak a Nemzeti Földalap kérdését látom a költségvetésből kiolvasva. Itt az ÁSZ-jelentést is muszáj figyelembe vennünk ennél a tételnél. Két sort be is idéznék az ÁSZ-jelentésből, amikor az ÁSZ-jelentés azt mondja, hogy a Nemzeti Fejlesztési Alap 2011. évi tervezett bevételei, kiadásai, előirányzatai számításokkal nem lettek alátámasztva, emiatt a bevételi és a kiadási előirányzatok teljesíthetősége nem megítélhető. Én azt hiszem, ez egy nagyon súlyos megállapítás egy olyan új intézmény esetében, mint a Nemzeti Földalap, ahol nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a magyar földet, a hazánk földjét meg tudjuk-e védeni.

Ha megnézzük a Nemzeti Földalap költségvetését, akkor itt a Nemzetgazdasági Minisztérium engedélyez a Nemzeti Földalap költségvetésében egy 6,5 milliárdos hiánnyal történő számítást. Ezzel egyáltalán nem értünk egyet, figyelembe véve azt, hogy a körülbelül 400 ezer hektár állami tulajdonban lévő, de bérbe adott földek esetében 5,5 milliárd forint a bérleti díjakból a tervezett bevétel, ha ezt visszaosztjuk, akkor ilyen 13 ezer forint/hektár bérleti bevétel jön ki. Mi azt gondoljuk, itt ezt a 6,5 milliárdot a bérleti díjakban a bevételi oldalon is kellene tervezni, és akkor itt szintén az optimális gazdaságmérettől felfelé a progresszív bérletidíj-kivetést, lefelé pedig a kedvezményesebbet javasolnánk megvalósítani.

A földrendező bizottságoknál itt is szintén költségvetést kellene tervezni arra, hogy a földrendező bizottságok, amelyeket a korábbi évek vérzivataros helyzete, ami a mezőgazdaságot illeti, elmosott. A földkiadó bizottságok helyben nagyon jól tudnák alkalmazni azt, hogy védjük meg a magyar földet, ne jöjjenek létre zsebszerződések úgy a külföldi, mint a hazai spekulációtól. Ha itt a bérletidíj-bevételeket terveznénk, és egy kicsit keményebben, mint a 13 ezer forint/hektár, akkor ebből a többletből földvásárlásokat lehetne eszközölni, legalább azokat a földvásárlásokat, amelyekkel nyilvánvalóan a zsebszerződésekre és a spekuláns tulajdonjog megszerzésére irányuló törekvések elől felvásárolhatná a Nemzeti Földalap ezeket a tételeket.

Itt Gőgös exállamtitkár úr korábbi felszólalásához szólnék hozzá zárójelben: ő azt mondta, a tanyasi iskolák nem biztosítanak megfelelő képzést. Nos, akkor az, hogy egy tanyasi iskolából valaki államtitkári szintre tudjon jutni, azt gondolom, ez a tanyasi iskolákat éppen dicséri, ezért ezeket támogatni kell, hiszen ha valamennyi tanyasi iskolában végzett gyermekből államtitkár lesz, akkor őket exportálni is tudjuk, szemben azzal, ami ma a gyakorlat, hogy fiatal orvosokat vagyunk kénytelenek exportálni vagy eltűrni.

A tanyaprogramban a Hangya-szövetkezetek létesítése egy nagyon fontos dolog lenne, és a tanyaprogram költségvetésének a megemelését, a kiterjesztését javasoljuk a kistelepülésekre is, hiszen a kistelepüléseken az emberek összefogására alapozott, történelmi típusú Hangya-szövetkezésre gondolok. A múlt héten volt a Hangya-szövetkezeti együttműködés közgyűlése, itt a minisztériumból szintén ott volt a helyettes államtitkár. Ezen a közgyűlésen ígéretet tettek arra, hogy ha a horizontális szövetkezést is támogatjuk - most az EU-konform vertikális szövetkezetek támogatása van jelen -, akkor négy év alatt 100 ezer munkahelyet tudnak teremteni. Azt gondolom, ezt nem szabad elengedni a fülünk mellett.

Az agrár-kárenyhítési alap feltöltésére, ami ismét visszatérő probléma az agráriumban, szintén módot adna ez a költségvetés. Mi 10 milliárddal feltölteni javasoljuk ezt az agrár-kárenyhítési alapot, ami a jelenlegi tervezet szerint a jövő évben nem változik semmit a múlt évihez képest. Ezzel a feltöltéssel magasabb százaléktámogatást tudnának kapni a gazdák.

Az osztatlan közös tulajdon kérdése, ami még nagyon fontos, itt 200 millió forintot irányoz elő a tervezet. Ennek a jelentős megemelését javasoljuk, hiszen szintén az államtitkár úrtól hallottuk tavaly, hogy a 200 millió forint éves ráfordítással körülbelül 50 évig fog eltartani, amire az osztatlan földtulajdonok ki lesznek mérve, ezzel biztosítva a cserélhetőségét és biztosítva a forgalmát, hogy ezt a családi gazdálkodás megerősítésébe be tudjuk kanalizálni.

A másodlagos élelmiszer-ellenőrzésre szintén javasolunk bizonyos forrásemelést, hiszen itt a laborháttér és a tisztiorvosi szolgálat kapacitása így kellőképpen nem használható ki. Javasoljuk továbbá azt, hogy a bevételi bírságokat, amit a gazdálkodóktól a parlagfű és más módon lehetne beszedni, ne az ellenőrző szakigazgatási hatóság kapja, hanem a költségvetésbe kerüljön be, hiszen így óhatatlanul vagy akaratlanul a büntetések kiszabására ösztönözzük a szakigazgatási hivatalokat. Itt muszáj megemlíteni a parlagfüvet: nagyon jó volna, a gazdatársaim nevében kérem a tisztelt Országgyűlést, fogadjuk el, a gazdálkodók a parlagfűkérdés áldozatai, és lehetőleg ne sújtsuk őket ezekkel a hatalmas büntetésekkel, ők ennek az áldozatai. Természetesen most nem akarok belemenni abba, hogy ez ellen miért nem lehet egyszerű agrotechnikával védekezni, de így kellene kezelni, és nem őket büntetni, hanem segíteni kellene.

Végül azt javasolom a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés kérdését illetően, ez különösen egy olyan kiváló alkalom volna a mindenkori kormány számára ahhoz, hogy a kétpólusú gazdaság anomáliáinak vagy nehézségeinek az enyhítésére itt lépjen be. Tehát igenis diszkriminációra van szükség a vidéki településen a mezőgazdaságból élők számára, itt a háztáji gazdaságokra, a kis- és közepes gazdaságokra gondolok. Itt pozitív diszkriminációra volna szükség ahhoz, hogy ez talpon tudjon maradni, létezzen, meglegyen az új vidék.

Ne felejtsük el: ahogyan a kormány mantrázza az adózással kapcsolatos igazságos és arányos kérdést, nem, exponenciális a gazdaságunk, akár ha a GDP-növekedés görbéjét figyelem, akár ha a kamatos kamat rendszerét, és ebben a rendszerben csak egy progresszív adózás tud igazságos lenni, és így tudjunk a lakosság felső 10 százalékától az alsó 60 százalék felé csoportosítani bizonyos erőforrásokat, és csak így lehet szó igazságosságról.