*

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. A nyugdíjasoktól visszatérnék a fiatalokra vonatkozó költségvetési adatokhoz. Ugyanis a versenyképességi törvényjavaslat indokolásában kiemelt ágazatként jelöli meg az oktatást is, ehhez képest, ha megnézzük a korábbi éveket, akkor azt láthatjuk, hogy a ráfordítás stagnál. Persze érthető 8 szűk esztendő után, hogy nem lehet csodát tenni, de azért egy forradalom után egy kiemelt ágazattól mégis többet várna az ember. Abba bele sem merek gondolni, hogy ha nem lenne kiemelt ágazat az oktatás, akkor milyen változások lennének ezen a téren, illetve milyen változások vannak azokban az ágazatokban, amelyeket nem kezelnek kiemeltként.

Persze, szegény ember vízzel főz - mondhatják. És itt rá is térnék arra, hogy az oktatásra rendelkezésre álló pénzt milyen, ezen belüli területekre fogják elkölteni, milyen kiemelt célokat fogalmaznak meg. Az első ilyen a felsőoktatás minőségének emelése, ami nagyon fontos cél, minden évben halljuk, hogy az adott kormányzatnak ez célja. Ezen belül ki kell emelnem pozitívumként azt, hogy a műszaki és természettudományos képzésekre járó hallgatók juttatásait emelik, ilyen módon is próbálva egyensúlyi helyzetbe hozni azt a hiányt, ami ezekben a szakmákban már a munkaerőpiacon régóta kialakult.

A következő kiemelt cél a kisiskolák újraindítása, amiről itt délelőtt már igen heves vita alakult ki. A kormánypártok részére egy apró kritikával élnék. Azt gondolom, hogy az erre elkülönített forrásokat nemcsak a kisiskolák újraindítására kellene elkölteni, hanem kisiskolák fenntartására is, hiszen nemcsak azokra a kisiskolákra kell gondolnunk, amelyeket bezártak az elmúlt 8 évben, hanem azokra is, amelyek a bezárás szélére kerültek. Azt hiszem, ezekből a forrásokból támogatni kellene azokat is, amelyek ilyen, akár kis mennyiségű pénzzel is meg tudnak menekülni a bezárástól. A kisiskolákkal kapcsolatban, úgy érzem, az MSZP képviselőinek felszólalásai egymásnak is ellentmondóak voltak. Gőgös képviselő úr azt mondta, számos példa van arra, hogy még a pedagógusok is elviszik saját gyermekeiket ezekből az iskolákból, ezzel kvázi megkérdőjelezte ennek a programnak a racionalitását és azt, hogy szükség van erre a programra. Míg Kolber képviselő úr azt mondta, hogy ez a 300 millió forint, amit a költségvetésben eddig előirányoztak erre a területre, kevés, nem fog elegendő számú iskolát megmenteni.

A bizottságban is volt erről a témáról szó. Ott elmondta a minisztérium képviselője, hogy mivel a jövő évben, ha újraindítunk egy kisiskolát, csak szeptembertől kezdhet el működni, ezért körülbelül egy iskola megmentése 6-8 millió forintba kerül, tehát az előirányzott 300 millió forint körülbelül 50 ilyen kisiskola újraindítására lehet elég. Azt mondanám, hogy ha 6-8 millió forint egy iskola újraindítása, akkor találhatunk még forrásokat, és ha Kolber képviselő úr kevesli az erre fordított összeget, bár azért a szocialistáknak nagy szerepük van abban, hogy ezeket a kisiskolákat bezárták, akkor keressünk forrásokat, amiket át lehetne csoportosítani. Hiszen például a közoktatás hatékonyságát javító mérésekre még így is 646 millió forintot irányoz elő a kormányzat, és számos helyen találhatunk dologi kiadásokra 673 millió forintot, természetesen mindenféle kibontás nélkül.

Szintén kiemelt célként fogalmazza meg ez a költségvetési törvényjavaslat a pedagógus-életpályamodell elindítását, ami ugyancsak támogatandó cél. Bár azt hiszem, egy egy évre szóló költségvetésben egy életpályamodell megalapozását előirányozni elég furcsa dolog, pláne úgy, hogy nem kerül sor a pedagógusok béremelésére. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy béremelésen kívül más olyan tényezők is lehetnek, amelyek a pedagóguspálya megbecsültségét javítják. Az új felsőoktatási törvény tervezetében is vannak erre vonatkozóan már biztató jelek, de az indokolásban kifejezetten szerepel az is, hogy a pedagógusok anyagi megbecsültségét is javítani kell. Ehhez képest ez a 2011-es törvényjavaslat még nem teszi ezt meg. Reméljük, hogy a következő években ezekre is sor kerül.

Szintén kiemelt célként fogalmazzák meg a duális szakképzés megvalósítását, amiről évek óta társadalmi párbeszéd folyik. Itt térnék ki arra, hogy a költségvetésnek a számszerűsítést tekintve milyen ellentmondásai vannak. Szerepel egy egyéb oktatás cím ebben a költségvetésben, ami nincs kibontva. A bizottsági vitában Osztolykán Ágnes képviselőtársam kérdezett rá, hogy mit értenek pontosan egyéb oktatás címszó alatt. Az ő kérdésére megkaptuk válaszként azt, hogy mit is értenek ez alatt. Az egyéb oktatás címszóból derül ki, tehát csak kifejezett képviselői kérdésre, hogy a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézettől 1 milliárd forintot fognak elvonni, ami azért is nagyon furcsa, mert más helyeken, például az alapítványok támogatásánál 600 ezer forintos tételek is külön nevesítve szerepelnek, míg erről az egymilliárdos tételről csak külön képviselői kérdésre tudtunk tudomást szerezni.

A tegnap esti vitában kialakult egy nézetkülönbség az LMP képviselője és a Jobbik képviselője között, erre is szeretnék most reflektálni, illetve felhívni a figyelmet egy olyan elvre, amivel nem értünk a költségvetés több pontjában. Tegnap este Szávay István és Schiffer András keveredett vitába azzal kapcsolatban, hogy a romatelepeken élők lakhatási és szociális integrációs programjára 500 millió forintot különítenek el. A Jobbik álláspontja az volt ezzel kapcsolatban, hogy ne tegyünk különbséget a szegény emberek között, a hátrányos helyzetben élő emberek között. Nemcsak cigány emberek élnek nehéz körülmények között, hanem magyar emberek is. A félreértés elkerülése végett nem azt mondjuk, hogy a cigány emberek ne kapjanak támogatást, ha erre jogosultak, hanem csak azt mondjuk, hogy ne tegyünk különbséget etnikai alapon, hogy most valaki romatelepen él vagy nem romatelepen él, de egyébként hasonló hátrányos helyzetben.

Ezt javasoltuk, hogy ezt a romatelepeken élők lakhatási és szociális integrációs programjára vonatkozó összeget bővítsük ki, és vonjuk össze azzal, hogy minden ember, aki hátrányos helyzetben él, hátrányos lakhatási körülmények között él, azok között ne tegyünk ilyen módon különbséget. Erre szeretnénk az oktatásban is felhívni a figyelmet. Oktatási támogatásokat se azért adjunk valakinek, mert roma vagy más etnikai csoporthoz tartozik, hanem ha oktatási nehézségei vannak, tanulási nehézségei vannak, szocializációs nehézségei vannak, akkor ezen az alapon, igen, támogassuk az ilyen nehézségekkel élő embereket. Ezért erre vonatkozóan fogunk benyújtani módosító javaslatokat.