*

DR. HOLLÓSI ANTAL GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Maga a költségvetés mindig az egyik legfontosabb eleme a közigazgatásnak, hiszen a különböző forrásból származó bevételeknek a mindenkori kormányzat által történő felosztásáról van szó.

Most sokkal nagyobb felelősséget ró a korábbinál lényegesen nagyobb felhatalmazással bíró kormányra és parlamentre ez a feladat. Magam több mint egy évtizede veszek részt egy önkormányzat munkájában, ahol részese lehettem a költségvetési rendelet előkészítésében, annak vitájában. Ez a város Újpest, ahol százezer ember él, most Budapest IV. kerületének hívják. Ott sem szokott zajtalanul megtörténni ez az egész folyamat.

Így kérem, ne vegyék tőlem rossz néven, ha az általános vitában arra a kérdésre keresek választ, hogy a jelen költségvetés, ezen belül az egészségügyre vonatkozó része hogyan felel meg időarányosan választóinknak tett ígéreteinknek. Úgy is megközelíthetem a kérdést, hogy mit mondanék a közel 60 ezer polgárnak, akik a parlamentbe küldtek szavazatukkal. Ha csak a számokat nézzük, akkor is pozitív irányú az elmozdulás, ha nem is remélt mértékű. Ennek értékelésekor mindenképpen figyelembe kell vegyük a megörökölt helyzetet, amely mögött több éve módszeres, leépítő, megszorító, átgondolatlan, helyenként politikai szándékú diszkriminatív intézkedéssorozatok állnak.

Mindez több egészségügyi intézményt csődhelyzetbe sodort, lehetetlenítette el a működését, és okozott bizonytalanságot az ellátási területeken élő embereknek. Így történt ez a 40 éve munkahelyemet jelentő újpesti Károlyi Sándor Kórház esetében is, amely egyébként 200 ezer ember ellátást biztosítja. A jelenlegi ellehetetlenült helyzetet létrehozó és előidéző események és a mögöttük álló személyek mindannyiunk előtt ismertek. Éppen ezért a benyújtott törvényjavaslat egészségügyre vonatkozó fejezete kényszerűen tartalmazza, magában hordozza ezt a szörnyű örökséget.

Ezért is külön öröm számunkra, hogy a 2011. évi költségvetés előkészítése során az egészségügy a nehéz körülmények között is kiemelt helyzetbe került. Az előző évhez viszonyítva jelentős kiadásnövekedést irányoz elő a kórházi és járóbeteg-szakellátási tevékenységek és szolgáltatások terén. De ezzel együtt feladatként jelöli meg a valódi átalakítás megvalósítását a gyógyító-megelőző ellátásban is.

Ezen ellátási formák 2011. évi finanszírozásának meghatározott keretösszege 12,5 milliárd forinttal lett több, mint a 2010. évi előirányzat. Az előirányzaton felül a költségvetési törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén gyógyító-megelőző ellátásokra további 15 milliárd forint fordítható a természetbeni ellátások céltartaléka felhasználásával. Így az év folyamán összességében 785,12 milliárd forint állhat rendelkezésre.

A gyógyszertámogatás kiadásaira fordítható előirányzat a költségvetési törvényjavaslat szerint 343,5 milliárd forint, mely megegyezik a 2009. évivel. Ez azt jelenti, hogy 2011-ben nem lesz mód teret engedni az egészségügyi versenypálya mozgásainak. Nem titkolható, hogy ez a napi gyakorlatban igen nagy kihívást fog jelenteni az ágazat szereplőinek, hiszen tudjuk, hogy a gyógyító orvos olyan, mint a katona fegyver nélkül. Mégis úgy gondolom, hogy ezt a célt meg kell próbálni megtartani.

Mindenképpen öröm, hogy biztosnak látszik az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben folyó beruházás befejezése, amely szintén az örökségünk egy része. Nem hagyható szó nélkül a szaktárca azon lépése, hogy a költségvetés előkészítésekor folyamatosan konzultált az ágazattal, és szorosan együttműködött például a kórházi adósságállomány felmérésénél. Mindez arra enged következtetni, egy igazságosabb elosztási rendszer kialakítását tartja szükségesnek.

Jól érzékelhető a szükséglet- és teljesítményalapú finanszírozásra való törekvés, amelyet igazol a tvk fellazítása, az eddigi finanszírozás korrekciója, jelesül a hbcs-pontérték emelése, a súlyponti kórházak fogalmának eltörlése és a határozott szándék a progresszív ellátás rendszerének a megvalósítására.

Biztosak lehetünk abban, hogy a kórház-konszolidációs keret nem teszi lehetővé az összes likviditási gonddal küszködő kórház és szakrendelő rendbetételét, de a költségvetésben megfogalmazott változtatások kibővíthetik számos, nehéz helyzetben lévő szolgáltató egyébként szűk mozgásterét.

A finanszírozási rendszer igazságosabbá tétele kiegészíti ezt a lehetőséget is. A napjainkban nevesített egészségipar fogalmát és tartalmát elfogadva azt is remélhetjük, hogy ez is enyhítheti a forráshiányt. Ezt a sort mindenképpen ki kell egészítse az ellátási kötelezettséggel rendelkező tulajdonosok részvétele is a források biztosításában.

Összegezve: véleményem szerint az előttünk álló költségvetés a szándékában tisztességes, még akkor is, ha sarokszámaiban szívesebben látnánk nagyobb értékeket. Mivel tudjuk, hogy az ország és a gazdaság jelen helyzetében minden ágazat lehetőségei behatároltak, de el kell ismerjük és méltányoljuk, hogy az egészségügy ezen belül kiemelt helyzetbe kerül, és ennek a költségvetésnek a megvalósulása elindíthatja ezt az ágazatot is egy felszálló pályán.

Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz, hogy ebben az ágazatban a költségvetésben megjelenő pozitív hatások megvalósulhassanak, mindenképpen szükség lesz az összes résztvevő, beteg, orvos, szakdolgozó, ellátásszervező, finanszírozó, tulajdonos, minőségbiztosító jó szándékú együttműködő közreműködésére.

És végezetül, ha a magamnak a választóim nevében feltett, nem költői kérdésre válaszolni szeretnék, hogy megfelel-e a költségvetés az időarányos ígéreteinknek, jó szívvel merem mondani, hogy igen, megfelel. Egy olyan pályára próbálja helyezni az egészségügyet, amely követhető, és remény van arra, hogy az idő múltával ezek a folyamatok még felgyorsulhatnak, és kedvezőbben befolyásolhatjuk ezen a rendszeren keresztül is a magyar emberek egészségét.