*

DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Mai feladatunk a 2011-es esztendő költségvetésének tárgyalása. Számomra az egészségügy rendszerén belül az alapellátás pénzügyi helyzetének vizsgálata, költségvetési kihatása jutott feladatul.

Mindenekelőtt leszögezném, hogy nem kívánok abba a hibába esni, hogy az előttem szólók érveit ismételjem, de azoknak, akik ezt a költségvetést súlyos kritikával illetik, ajánlanám az alábbi tényfeltáró megállapítást: tudtuk, hogy a szekrények tele lesznek csontvázakkal, de azt nem, hogy ha kinyitjuk az ajtót, egy egész temető dől a nyakunkba. (Moraj és derültség az MSZP soraiban.) Mert ez történt, tisztelt képviselőtársaim. Látom, jól mulatnak rajta a korábbi kormánypárt képviselői; valóban meglepetést tudtak okozni. Ezt a helyzetet megismerve kellett meghoznunk a 2010-es költségvetési hiányt, az ez évi hiányt helyreállító adótörvényeket, és a kiderült hazugságokat megismerve kellett megalkotni a 2011-es év költségvetését. Ezt a tényt nem felejthetjük el egy pillanatra sem, amikor érvelünk a költségvetés mellett.

Most pedig tekintsük át az egészségügyi költségvetés, az E-alap ránk, a betegekre és az orvosokra leginkább ható pénzügyi fejezetének, a gyógyító-megelőző kasszának a helyzetét, hiszen minket, betegeket és orvosokat leginkább az foglalkoztat: az ismert helyzetben javul vagy romlik a hozzáférés lehetősége, az ellátás, az életmentés minősége?

És most hosszú évek után örülhetünk, mert a betegellátást közvetlenül szolgáló pénzeszközök a céltartalékot is figyelembe véve mintegy 68,5 milliárddal, közel 10 százalékkal nőnek a következő esztendőben. Ezeket a számokat senki nem vonhatja kétségbe, mert ezek tények. A polgári kormány ugyanis valóban az embert és nem a fiskális politikát tette a költségvetés középpontjába.

Térjünk most rá az alapellátás finanszírozására, amelyet az előző évek során a működésképtelenség határára juttatott a szociálliberális kormányzat ténykedése. Két héttel ezelőtt mutatta be az egészségügy megújulását célzó vitaanyagot dr. Réthelyi Miklós miniszter úr és dr. Szócska Miklós államtitkár úr. A tervezetből egyértelműen látható, hogy a kormányzat végre az alapoknál kezdi az építkezést, a megújítást, a háziorvosi, a házi gyermekorvosi és a fogászati ellátással, a betegeket először felfedező, gyógyító, szükség esetén továbbirányító alapellátás rendszerénél. Mert egy házat sem a tetőnél kezdünk építeni, erős, biztos alap nélkül összeomlik a ház, éppen ez történt a szocialisták nagyarányú és nagyravágyó egészségpolitikájával. Mára az egész rendszer válságba sodródott, csak a teljes megújulás segíthet.

Ezt célozzák az alapellátás számára juttatott pluszforrások, úgymint a háziorvosi ellátás részére a 3,2 milliárd forint, a fogászati ellátás bővítésére 1,2 milliárd forint és az otthoni szakápolás fenntartásához elengedhetetlen 600 millió forintos többlet. Ez azonban önmagában nem elegendő. Konszenzussal megteremthető az az ellátási struktúra, amelynek alapját a korábban említett, Semmelweis-tervként megismert vitaanyag jelenti. Mert az igazi kitörési pontot ma nem egy felelőtlenül és később keservesen visszafizetendő pénzosztogatás, hanem átgondolt, biztonságos betegellátás, életpályamodell, a mindennapok leegyszerűsítő megoldást kínáló program (sic!) lehet csak. Ehhez pedig mind a betegek, mind az egészségügyi ellátórendszer szereplőinek, valamint a döntéshozók többségének akarata, elhatározása szükséges. Egyikük jóváhagyása sem hiányozhat a rendszerből.

Az alapellátásban részt vevők vagy részt venni kívánók számára megfelelő perspektívát kell nyújtani, amelynek nélkülözhetetlen elemei a szakmai képzés, továbbképzés, a befejezett ellátások számának növelése, amelyhez a megfelelő eszközparkot is biztosítanunk kell, az adminisztratív terhek drasztikus csökkentése mellett. A háziorvosi ellátórendszer szociális ellátást követelő részét a védőnői hálózat, az otthoni szakápolás és a szociális gondozás integrációjával le kell vennünk az alapellátás válláról, hogy ideje és módja legyen az orvosnak definitív, végleges ellátást nyújtani minél több betegnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2011-es költségvetés alapellátást érintő fejezete tehát csak a Semmelweis-terv idevonatkozó céljaival együtt, egy, a megújulásban segítséget nyújtó stratégia mentén értékelhető pozitívan. A munkaanyag elkészült, a költségvetési tervezet előttünk áll. Remélem, mindez a gyógyítás és a gyógyulás lehetőségeinek megújulását szolgálja a következő esztendőkben. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)