*

PŐSZE LAJOS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Nem könnyű egy ilyen más szerkezetű költségvetéshez úgy hozzászólni, hogy azt gondoljuk, minden tételnek tudjuk a helyét, az új pozícióját. Én a gazdasági részhez szeretnék, a gazdaságra gyakorolt hatásáról röviden beszélni, de két dologhoz óhatatlanul is hozzá kell szólnom az elmúlt napok vitája kapcsán. Az egyik a tőzsde kérdése, a másik a magánnyugdíjpénztárak ügye, nagyon röviden, mert szeretném megóvni magunkat attól, hogy itt elmenjen valami tőzsdeellenes hangulatba a költségvetés vitája.

Nagyon sokan támadták a tőzsdét, más-más aspektusból. Van, aki azt mondta, hogy eltőzsdézik a magánnyugdíjpénztárak pénzét, más azt mondta, hogy nem ugyanolyan járuléka van a tőzsdei jövedelmeknek. Kérem szépen, akárhogy is van, sajnos nem Magyarország a világ központja, tőzsde van akkor is, ha ezt mi nem akarjuk, ha pedig van, akkor csak az a kérdés, hogyan tudunk minél jobban élni a lehetőségekkel, mert ha nem Magyarországon fektet valaki a tőzsdébe, akkor megy a bécsi, a varsói vagy a zágrábi tőzsdére. Élethalálharc folyik, mint ahogyan Magyarországról már ma is nagyon sokan inkább a frankfurti vagy a londoni tőzsdén játszanak. Tehát nem akarom ezt a témát tovább ragozni, csak mindenkit arra szeretnék figyelmeztetni, hogy pontosan fogalmazzunk, nehogy kiöntsük a fürdővízzel együtt a gyereket is.

A magánnyugdíjpénztárak kapcsán még egy új szempontot engedjenek meg, hogy felvessek, és erről még nem volt szó, kérem szépen. Nagyon szép dolog, hogy a magánnyugdíjpénztárakról úgy beszélünk, hogy az emberek megtakarított pénze az övék, ők gazdálkodnak vele. Kérem, ha ezek a magánnyugdíjpénztárak mind tönkrementek volna most 2010-re, a magyar államnak akkor is ki kellene fizetnie jövőre az összes nyugdíjat, amit őnekik kellett volna kifizetni. Kérem szépen, ha ezt nézzük, akkor ez nem egy olyan nagy kockázat, ez nem igazi magánnyugdíjpénztár! Ezek a pénztárak nem kockáztatnak, nem piaci viszonyok között, nem piaci törvények szerint működnek! Outsourcingolta a magán-nyugdíjpénztári vagyont az előző néhány rezsim, és 1997-ben igenis, óriási ellenállás volt.

Levezették, akkor én magam is levezettem több előadásban, hogy ezek a pénztárak úgy fognak begyűjteni több ezer milliárd forintot, hogy 15 évig nem kell kifizetniük egy forintot sem. Micsoda buli, kérem! Minden évben bejön 300 milliárd forint, ennél nincsen..., hát, ez igen! - pestiesen szólva. És nehogy azt higgyük, hogy nem lehet ezt a 3000 milliárd forintot kigazdálkodni, még ha el is venné az állam! Kérem szépen, ez tíz év alatt úgy felszívódik a különböző adó- és egyéb bevételek formájában, hogy egy fejlődő gazdaság ezt játszi könnyedséggel kifizeti. Tehát nincs itt semmi probléma, elnézést kérek, ezt el kellett mondanom.

Arról nem is beszélek, hogy kérem szépen, ha 1300 milliárd forint állampapírt most mi visszavonunk a magánnyugdíjpénztárakból, ennyivel csökken a bruttó államadósság, 1,5 százalékkal csökken adott esetben a kockázati felár, az önmagában 500 milliárd forintot hoz a magyar államnak, csak így! (Csettint a kezével.) Tehát nagyon sok aspektusa van a dolgoknak.

Rátérve, kérem szépen, a gazdasági ügyek kapcsán: kevés a pénz, csupasz egy kicsit a költségvetés. Kevés a pénz; tudtuk ezt persze, hogy fejlesztésre nem igazán van pénz egy olyan időszakban, amikor ráadásul bázisszinten szeretnénk megtartani a költségvetés számait majdnem mindenhol, legalábbis reálértékben. Van puffer a fejlesztésekben, részint az uniós pénzeknél, részint az MFB-nél látok egy kis mozgásteret majd, de csak arról tudunk beszélni, ami most előttünk van.

Az uniós forrásoknál, megmondom őszintén, egy kicsit hiányolom a fejezeti részekben a 8 milliárd forintos önrészt, mert nem nagyon tudom elképzelni, hogy az esetleg mire lesz elegendő, és általában is az uniós források felhasználása egy bizonyos aspektusból rendkívül kevés. Mert még oké, azt mondom, a vidékfejlesztésre durván 1 milliárd euró, a nemzeti fejlesztési terv 2,5-3 milliárd euró, még 4 milliárd euró összejön az idén. De ha ezt tudjuk teljesíteni, akkor év végére egy olyan állapot marad, hogy még a 7 éves hátralévő pénzből 22 milliárd euró marad meg, vagyis a következő években, 2015-ig gyorsított ütemben évi 5,5 milliárdot kellene vagy kell majd lehívnunk. Tehát - hogy mondjam... - egyre jobban ránk ég ez a pénz, amit fel kellene használnunk, és jó volna gyorsítani ezen a tempón.

Kicsit kevésnek tartom, vagy erősebben fogalmazva: nagyon kevés a kohéziós alapok forráslekötése, azoknak az állása. Ez azért is nagyon érdekes kérdés, mert ezeket a projekteket azért elő kell készíteni. Nem tudom, az idén ez a fejezet hogyan használható fel.

Nem látunk igazából lényeges változást a nemzeti fejlesztési terv struktúrájában, szerkezetében sem. Persze, kényszerpálya ez az év, nem volt olyan könnyű átdolgozni 3 hónap alatt, hiszen az idei nemzeti fejlesztési terv és a jövő évi áthúzódó tervek nyilván már tavaly elkészültek, de mégis, nem látjuk azt, hogy milyen változás indult be ezen a területen. Nagyon sok a különböző pártcélú, még mindig megmaradtak az ilyen pártcélú, humán erőforrásra koncentráló, kicsit zavaros tervek, márpedig a kormány, ha jól tudjuk, azt határozta el, hogy termelni kell. Jó volna a termelőterületre minél hamarább átstrukturálni ezeket a nemzeti fejlesztési terv programokat.

Zűrzavar volt és van is még a különböző bürokratikus intézményrendszeri elemekben, amelyek a pályázatok kiírását, értesítését, lebonyolítását végzik. Nagyon jól tudjuk, ezek óriási korrupciós források.

Nagyon szíven ütött az a 99 milliárdos autópálya-költségvetés - hogyan is fogalmazzak -, a rendelkezésre állási díj. Ha jól sejtem, akkor ez itt az M5-ös (Dr. Fónagy János: Is!), is, de talán egy jó része (Dr. Fónagy János: M6-os.), 6-os, igen. Nem könnyű hozzányúlni ezekhez az autópálya-szerződésekhez, de meg kellene próbálni, mert nagyon rossz szerződések vannak köztük, és ha mi évről évre visszük ezeket a rossz szerződéseket, és ezeknek az éves törlesztéseit még évtizedekig - mert ezek évtizedekre nyúló szerződések - fizetjük, akkor bizony ismét a fejlesztésektől vonunk el pénzt.

Szó volt már a vidékfejlesztésről. A költségvetésben általában az egész vidékfejlesztés en bloc, átlátható, egzakt módon, megfogható módon hiányzik, márpedig ez egy nagyon fontos dolog. Hiába mondjuk azt, hogy jó, majd benne lesz az új Széchenyi-tervben, amelyik meg beépül úgymond abba az 1100 milliárdos uniós forráspénzbe, ez egy ilyen holisztikus rendszer lesz; oké, értem, hogy így fog működni, de az új Széchenyi-terv eddigi terveiben sem láttam markánsan kiemelve a vidékfejlesztés témakörét.

Itt valaki, azt hiszem, Varga Géza barátom meg is említette, hogy 1 milliárd forint van tanyafejlesztésre beállítva, de az összes többi, ilyen vidékfejlesztéssel kapcsolatos vagy ilyen nevű fejezet általában a munkahelyteremtésről szól, és nem az infrastruktúra fejlesztéséről. Márpedig ma egy ország fejlettségét - sokan ezt mondják, és én elfogadom - az határozza meg, hogy mennyire tudja egyforma szinten produkálni bárhol az országban ugyanazt az életminőséget, az oktatásban, a közlekedésben, az egészségügyi ellátásban, a kulturális szórakozásban és egyéb életminőség-funkciókat tekintve. Tehát nagyon-nagyon fontos volna a vidékfejlesztést valahogy jobban a költségvetés fókuszába állítani, már csak azért is, mert higgyék el, az 1 millió munkahelyből 800 ezret vidéken kell megteremteni, muszáj vidéken, nem megy másképp. Ha nem sikerül ezt az arányt betartani, akkor az egész egy torz struktúra lesz, ráadásul egyáltalán nem fog sikerülni tehát a vidékfejlesztés. Mert ugye, a LEADER-program kapcsán van valami nagyon kis csenevész összeg, most nem akarom elmondani, hogy mekkora, több utalás is van erre, de nem számottevő.

A gazdasággal függenek össze azok az úgymond költségvetést megalapozó, előkészítő és kiegészítő egyéb törvények, adótörvények és a többi, a vállalkozásoknál a nyereségadó 10 százalékra levitele s a többi.

Ezeket persze mind támogatjuk, de azért nem szabad elfelejteni, hogy csak akkor előny a 10 százalékos adó is a vállalkozásnak, ha van termelés, ha van tényleges profit, mert ha nincs termelés, nincs profit, akkor teljesen mindegy, hogy 30 százalékot nem fizet be vagy 10 százalékot nem fizet be az a vállalkozás.

Tehát mindenképpen azt várnánk el a költségvetéstől, hogy sokkal jobban gazdaságbarát, gazdaságélénkítő-barát legyen mind a különböző gazdasági fellendülést elősegítő rendelkezésekben, mind a konkrét pénzügyi forrásokban.

Rá fogok térni még egy nagyon izgalmas témára csütörtökön, nevezetesen arra, hogy itt azért ebben a költségvetésben jövőre, mondjuk ki: van 1200 milliárd forint talált pénz. Ez egy hallatlanul izgalmas dolog, mert 900 milliárd a magánnyugdíjpénztárak, különadó, pénzügyi adó, ez 1200 milliárd forint.

Nem állítom azt, hogy nem menthető át és nem kezelhető ez a helyzet forrásoldalról a későbbiekben 2012-2013 során, másfajta forráselemeket lehet majd beléptetni, de ezekről majd inkább a csütörtöki előadásomban szeretnék beszámolni. De azért már most említeném, hogy mivel tudjuk azt, hogy ez az 1200 milliárd forint valahogy részben talált pénz, óriási a felelősség, hogy milyen fejlesztéseket hajtunk végre. Nem elég csak munkahelyteremtésre koncentrálnunk, olyan szektorokban kell munkahelyeket teremtenünk, amelyek ráadásul megfelelő értéktöbbletet is előállítanak, mert ha valóban nem tudjuk elérni tartósan, legalább három évre az 5-6 százalékos GDP-növekedést, mondjuk, 2014-2016 között, akkor lehet baj. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)