LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót, alelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy dologban a mégoly éles költségvetési vitában is egyet szokott érteni, és most is egyetért kormányoldal és ellenzék, abban, miszerint a költségvetésből nemcsak számokat lehet megismerni, hanem a jó és koherens költségvetés egyfajta értékrendet is tükröz.

Egyet szoktunk általában érteni abban, hogy a kormánynak joga van, felhatalmazása van a saját értékrendjét érvényesíteni, az ellenzéknek meg joga van, felhatalmazása van eme értékrend ellen is elmondani kifogásait. El is szoktuk mondani azt a fő kifogást a költségvetésben kibontakozó értékrenddel szemben, hogy tökéletes példája annak, amit a szociológusok perverz újraelosztásnak szoktak nevezni: az igazi könnyebbségeket adóban és juttatásokban azoknak nyújtja, akik eddig is jobb jövedelmi szinten éltek, a nagyobb terhet viszont a nehezebben élők viselik.

Megmondom őszintén, matematikailag megértéssel vagyok, hiszen ha önök valóban a felső 10 százaléknak akartak kedvezni, nem is nagyon tehettek volna mást, hiszen ahogy az előttem szóló is elmondta, az a szöveg, hogy ne az embereket sújtsuk, nemigen fejezhető be egy másik mellékmondattal: hanem kiket? Miután Magyarországon sem a katicabogarak, sem a kacsacsőrű emlősök jelenleg még nem adóalanyok - mi több, mégoly fájdalmas is, de nem részei a nemzeti együttműködésnek sem -, tehát amikor könnyíteni akarunk valakin, akkor nyilván valaki másnak a terheit kell növelni. Ez egy értékrendvita. Ebben önök védhetik a magukét, hallottam, hogy miket tudtak mondani, és mégis kritizálhatjuk ezt az értékrendet.

De van valami, amiről nem lenne szabad, hogy vita legyen, és amit nem lenne szabad, hogy ez a költségvetés bántson, ezek pedig az alkotmányos alapértékek, ezek pedig az állampolgári jogok, az alkotmányba foglalt állampolgári és emberi jogok.

(15.00)

Véleményem szerint, véleményünk szerint ez a költségvetés azzal vádolható, hogy az amúgy vita tárgyává tenni szigorúan tilos állampolgári alkotmányos jogokat, azok betűjét és olykor azok szellemét is sérti némely intézkedése.

Először fölsorolásszerűen, utána ha megengedik, illusztrálom, hogy mire gondolok. Ez a költségvetés sérti az alkotmány 67. és 70. §-át. A 67. § azt mondja, hogy minden gyereknek - minden gyereknek tehát - joga van az állam részéről is a védelemre és a gondoskodásra, a 70. § azt teszi hozzá, hogy az ilyen jogok tekintetében tiltani kell a hátrányos megkülönböztetést, többek között a családi származás és a családi vagyoni helyzet tekintetében is. A vád tárgya, tisztelt kormánytöbbség, most az, hogy az a gyerektámogatási rendszer, amit önök bevezetnek, nem minden gyereknek egyformán nyújtja az állami gondoskodást, azt függővé teszi a család vagyoni helyzetétől, és többet ad oda, ahol a család vagyonosabb.

Második pontban: sérti ez a költségvetés az alkotmány 70/A. §-át, amely azt mondja, hogy az állam kötelessége az esélyegyenlőtlenségek csökkentése érdekében tenni, minden intézkedését ennek alávetni. Nos, az az adórendszer, ami a költségvetés bevételi oldalát képezi, ami a kisjövedelműek adójóváírását folyamatosan, évről évre csökkenti, ellentmond ennek az alkotmányos paragrafusnak.

A harmadik kifogásunk az: az alkotmány 70/I. §-a közteherviselésről rendelkezik, és azt az értelemszerű racionális szabályt állítja, hogy mindenképpen úgy kell összeállítani a közteherviselés rendszerét, hogy ez az illető személyek jövedelmi és vagyoni viszonyait a tehervállalás nagyságában vegye figyelembe. Nos, nem így van. A terhek csökkentésénél legalábbis nem ezt veszik figyelembe, hiszen az egész szja-tábla nem a kisebb vagyonúakat és jövedelműeket részesíti könnyebbségben, hanem épp ellenkezőleg.

Sérti álláspontunk szerint ez a költségvetés az alkotmány 9. §-át, ami a magán- és a köztulajdon egyforma védelmét írja elő. Vitatkozhatunk tehát, hogy a magánnyugdíjpénztárba betett pénz igazi magántulajdon, ilyen vagy olyan tulajdon-e, bármely formában védelemre szorulna, amit ez a költségvetés nem ad meg.

Ötödik pontként: sérti ez a költségvetés az alkotmánynak azt a 67. §-ában lévő pontját, ami azt mondja, hogy minden szülőnek joga van megválasztani a gyermekeinek nyújtandó nevelést, annak világi vagy egyházi jellegét. Sérti ez a költségvetés ezt, mert az egyházi iskoláknak jóval magasabb támogatást biztosít, mint az önkormányzatiaknak. Nem az egyháziaktól irigylem, de az önkormányzatiak megfosztása korlátozza a szülőnek ezt az alkotmányos jogát.

Végül: sérti ez a költségvetés némely pontjában az alkotmánynak azt a 7. §-át, amely szerint a magyar állam jogrendszerébe adaptálja az elfogadott nemzetközi szerződéseket. Sérti, mert számol a költségvetés egész szerkezetében az indok nélküli elbocsátás lehetőségével, amit pedig az európai alapjogok chartája tilt.

Ha megengedik, apró illusztrációk. A "minden gyerek egyforma joga az állami gondoskodásra" című alkotmányos alapelv sérül, hiszen a háromgyerekeseknek a számítások szerint csak 10 százaléka fogja tudni teljes mértékben igénybe venni az adókedvezményt. 90 százaléknyi a háromgyerekes vagy többgyermekes családban fölnövő gyerekek közül tehát a család vagyoni helyzete szerint hátrányt fog elszenvedni. Hátrányt fog elszenvedni a kétgyerekes családban növekvő gyerekeknek az az 55 százaléka, ahol szintén nem tudják teljes mértékben igénybe venni az adókedvezményt. Hátrányt fog szenvedni az egyszülős családban nevelkedő gyermek, hiszen ott nincs mód két szülő jövedelmének összeadására, így tehát eleve van gyerek, aki kevesebb gondoskodásra jogosult. (Révész Máriusz: Ildikó! Ildikó!) Hátrányt fog szenvedni az a gyermek, akinek édesanyja éppen gyesen van, ezért egykeresős, egyadózós családban nő fel, hasonló okból. Alkotmányos elvet sért ez a fajta megkülönböztetés.

Említettem az esélyegyenlőtlenségek csökkentésére vonatkozó követelményt. Az adójóváírás eltörlése nem ennek a követelménynek felel meg. Európa egyetlen országa leszünk - ha a kivezetés megtörténik -, amelyben úgy van egykulcsos adó, hogy nincs meg a kisjövedelműek adójóváírása. A mintaként használt Szlovákiában ez megvan! Nincs európai ország, ahol egyszerre van egykulcsos adó, de hiányzik a kisjövedelműek kímélete. Sértjük tehát az államnak ezt a kötelezettségét.

Ami a közteherviseléshez való vagyoni és gazdasági helyzet szerinti hozzájárulást illeti, felfogásom szerint ez azt is jelenti, hogy ha könnyítünk, elsősorban ott kell könnyíteni, ahol a gazdasági és a vagyoni helyzet nehezebb. Az egy kulcs eltörlésével nem ez történik. Megértem, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy önök eltörölték a kormánytagok kötelező vagyonosodási vizsgálatát. Ritka kínos lenne elővenni majd azt a táblázatot - remélem, önként bemutatják -, ami a kormánytagok vagy akár a mi, képviselők 2010-es adóbevallását a 2011-essel hasonlítja majd össze. Látszik, hol mutatkozik a valódi könnyítés.

A magán- és a köztulajdon védelmének sérelméről a magánnyugdíjpénztárak kapcsán már nagyon sokat beszéltünk. Ez nem kis lyuk és nem egy válság okozta lyukat töm be, azt a lyukat, amit maguk okoztak a költségvetésen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), éppen az egykulcsos adó bevezetésével. (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.)