*

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr ! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Először csak fel szeretném hívni a figyelmet, vagy pontosíttatni egy kijelentést, amit Révész Máriusz mondott el, hogy az MSZP-nek nemcsak velünk, a magyarországi baloldallal van vitája. Nem tudom, a Fidesz most jobboldali párt, centrumpárt vagy baloldali párt - ezt az ideológiai katyvaszt én most már nem tudom követni, hogy hogyan határozza meg magát a Fidesz. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: Erősíts!)

De hogy rátérjek a konkrét témára: az ifjúság a legnagyobb vesztese ennek a költségvetésnek. Ezt nagyon egyszerűen ki lehet jelenteni, egyrészt az adótörvényekből. Az adótörvények: mivel a fiatalok pályakezdőként általában nem a legjobb keresetűek, és az életkorukból fakadóan általában még gyermekük sincsen, ezért a gyermekek után járó adókedvezményt sem tudják igénybe venni. Ezért nemhogy reálértéken kevesebbet fognak keresni, kevesebb kenyeret, sört tudnak vásárolni, hanem konkrétan kevesebb fizetéssel fognak hazamenni februártól azok a fiatalok, akiknek nincsen gyermekük. Ez konkrétan Magyarország jövőjének a felélése, Magyarország jövőjének az elpazarlása, hiszen a fiatalok java része már most sem Magyarországon képzeli el a jövőjét. És ahelyett, hogy megfognánk azokat a tetterős fiatalokat, és együtt kezdenénk el építeni egy új Magyarországot, ahelyett inkább azt mondjuk, hogy most még a gazdagoknak adunk egy kis pénzt, majd jöttök később ti is.

De konkrétan a fiatalok, hogyha nincsen munkahely, és nem tudnak jól keresni, akkor elmennek Londonba takarítani vagy mosogatni. Nekem is nagyon sok olyan barátom van, aki azt mondta, hogy habár neki van diplomája, van szakmája, de Londonban mosogatással kétszer annyit tud keresni; és mivel ő egy házat akar felépíteni, és kiszámolta, hogy ezt Magyarországon 20 év alatt tudná megtenni, ezért inkább kimegy Londonba, és lehet, hogy majd hazajön, lehet, hogy majd nem jön haza, amikor meglesz a pénze a házra. Magyarországon a fiataloknak nincsen életkezdési perspektívája. Ezért a költségvetésben - tegnap Tapolczai képviselő úrra reagálva már elmondtam - azok a pénzek, az a pár tíz millió, összesítve talán 200 millió forint, ami erre szolgál, nagyon édeskevés ahhoz, hogy a fiatalokat meg tudjuk tartani Magyarországon, és perspektívát tudjunk nekik nyitni.

Mire volna szükség? Az LMP módosító javaslatokat is be fog adni ezzel kapcsolatban. Először, hogy perspektívát adjunk, az ifjúsági segítőkre kellene koncentrálni. Magyarországon beindult az ifjúságsegítői képzés, és tényleg jó szakembereket bocsátanak ki, viszont van egy bibi: ezek a fiatalok, akik utána más fiatalokkal akarnak foglalkozni, segíteni őket, egyszerűen nem tudnak munkához jutni, mert nincs elég ifjúságsegítői státus, sem az önkormányzatoknál, sem a civil szervezeteknél, habár zárójelben mondom, hogy a költségvetést megalapozó törvények pont azokat a civil szervezeteket hozzák majd rossz helyzetbe, amelyek eddig a közhasznú foglalkoztatásból munkaerőhöz tudtak jutni. Tehát az ifjúságsegítőknek állást kell adni.

Vitatható, de szerintem ez egy igazán jó kezdeményezés: ez pedig a közösségi integrált szolgáltató terek kezdeményezése, amely a magyar vidék felemelésében talán csak a Klebelsberg Kunóéhoz hasonlítható reformokat tudna véghezvinni. Ez arról szólna, hogy kisfalvakban a bezárt művelődési házakban, az omladozó iskolaépületben hoznánk létre egy olyan közösségi teret, ahol a fiatal közösségek tudnak létrejönni.

A fiatalokat ellátják olyan információval és készségekkel, amikkel utána el tudnak indulni az életben, mert hatalmas hiányosságok vannak a közoktatási rendszerünkben, amit igenis az ifjúságpolitikának kell kiegészítenie. Milyen hiányosságokra gondolok én itt? Például, és ez hozzájárul a devizahitelesek elszaporodásához, de ezt most lestoppoltuk, viszont azt kell látni, hogy a magyar fiataloknak, de úgy általában a magyar lakosságnak nagyon rossz az úgynevezett pénzügyi kultúrája. Tehát igazából fogalmuk sincs, hogy mit jelent az, hogy hitel, még egy háztartási költségvetést sem tanítanak meg összerakatni velük. Tehát az egyéni gazdálkodásra is föl kell a fiatalokat készíteni.

De ennél sokkal, de sokkal fontosabb az, hogy legyen pályaorientáció, legyen perspektívája a fiataloknak, hogy tudja azt, hogy ha elmegy most egy szakmába, mondjuk, elmegy péknek, akkor tudja, hogy milyen lehetőségei vannak, milyen lépéseken keresztül tudja a saját életét úgy menedzselni, hogy be merje vállalni egy gyermek fölnevelését vagy két vagy három gyermek fölnevelését. Mert mindaddig az az önök által elképzelt rendszer, hogy majd attól fognak a fiatal családok gyermeket vállalni, hogy van adókedvezmény, nem indul be, ameddig nincsen egy olyan perspektíva a fiatalok előtt, hogy el tudja képzelni az életét, hogy tíz év múlva hogyan tud majd gyermekének enni adni, húsz év múlva hogyan tudja esetleg egyetemre küldeni a gyermekét. Egyszerűen nincsenek életpályamodellek ma Magyarországon, és arra volna szükség, hogy az ifjúságsegítők utat mutassanak a fiataloknak.

Még a másik nagyobb probléma, ez egy általános európai tendencia, de ellen kell neki állni, ez pedig a társadalom atomizálódása. Magyarul, a közösségek felbomlanak. A természetes közösségek, talán a baráti társaságok is már egyre apróbbak, egyre kisebbek, és éppen arra volna szükség, hogy teret adjunk a fiatal közösségekben annak, hogy a fiatalok kreativitása ki tudjon bontakozni. Ehhez pedig közösségi terekre van szükség, olyan közösségi terekre, amit jómagam is, civilként üzemeltettünk, csakhogy az önkormányzat nem adott mellé egy forint támogatást sem.

Pont az önkormányzatoknak, pont az államnak kellene egy kis lökést adni ezeknek a fiataloknak, akik azt mondják, hogy mi akarunk közösséget teremteni, nekünk csak egy hely kellene, ahol meg tudjuk húzni magunkat, amit be tudunk otthonosan rendezni, és ott tudnánk kulturáltan szórakozni, ott tudnánk eszmét cserélni. De ma Magyarországon az állam nemhogy segít a fiatal közösségek kohéziójában, összekovácsolásában, még inkább - talán mondhatni - szét is veri őket azáltal, hogy nem áll oda melléjük.

Nagyon nagy probléma, mint már említettem, az elvándorlás. Az elvándorlás problémájára igazából az volna a valódi megoldás, ha a fiatalok saját lábra állását tudnánk segíteni. Magyarországon a 30 év alattiaknak csupán egy százaléka vállalkozik. Ugyanez az EU 15-ök, tehát az EU magországaiban ez 30 százalék. Kérem szépen, Magyarországon egy fiatal nem mer vállalkozni, pontosan azért, amit önök is csinálnak, hogy ide-oda tologatják az adószabályokat. Azt értem, hogy most egy gazdasági rendszerváltást készítenek elő, viszont az, hogy egyik héten ez a jogszabály van, mert az EU ezt engedte, utána a másik héten más, ez megnehezíti a fiataloknak azt a próbálkozását, hogy valóban vállalkozzunk, és tegyük hozzá a magunkét Magyarország épüléséhez.

Ugyanúgy a fiatal vállalkozók mellé oda kell állnia az államnak, és gerjeszteni ezeket. Hatalmas ész-, hatalmas tudásbázis van Magyarországon, de ezt hagyni kell kibontakozni, segíteni kell a kibontakozását. De úgy tűnik, hogy a kormány ahelyett, hogy a fiatalok kibontakozását segítené, a Magyarország, a magyar társadalom jövőjét jelentő fiatalok mellé odaállna, még inkább eltaszítja őket.