OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tegnap már volt alkalmam beszélni a költségvetésből kirajzolódó társadalompolitikai vízióról, illetve annak hiányáról, így beszéltem az oktatási költségvetésről, és felhívtam a figyelmet arra, hogy az oktatás részesedése a bruttó nemzeti össztermékből hogyan mérséklődik. Tehát a hangzatos szólamok dacára az oktatásügy nemhogy pluszforrásokhoz nem jut, de még tovább gyengül és zsugorodik.

Ma az óvodai és az alapfokú oktatásról szeretnék beszélni kicsit részletesebben. Az LMP parlamenti frakciója szempontjából úgy látjuk, hogy a zsugorodás itt a legjelentősebb. Az óvoda több mint oktatási intézmény, lehetőség az anyának, hogy visszatérjen a munkaerőpiacra, és lehetőség a gyereknek, hogy játékos formában fokozatosan kialakuljanak azok a készségei, amelyeknek később az iskolában is hasznát tudja venni. Ehhez képest - hogy csak egyetlen példát említsek - a bejáró gyermekek, tanulók alapján folyósított támogatás az intézményi társulás által fenntartott intézmény - ami nem összetévesztendő a többcélú kistérségi társulás által fenntartott intézménnyel - óvodás és 1-4. évfolyamos tanulói után 70 ezer forint/fő/év volt a tavalyi költségvetésben, és a jövő éviben is ennyi marad, tehát reálértéken csökken ez a szám. Még nagyobb probléma az, hogy nem látjuk a férőhelybővítés forrásait, pedig éppen a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben van a legnagyobb férőhelyhiány.

A normatívák egy része kötötté vált, ezt csak üdvözölni tudjuk. De mit érnek a normatívák, ha az önkormányzatok erőn felül kénytelenek részt vállalni az oktatási intézmények fenntartásában? Azt az alapvető egyenlőtlenséget, amely a gazdag és szegény önkormányzatok között fennáll, a költségvetésből kirajzolódó finanszírozási modell alig-alig mérsékli. S ha már az egyenlőtlenségekről beszélünk: tiszteletben tartjuk a KDNP-s oktatásirányítás értékpreferenciáit, az egyházi intézmények fokozottabb támogatását, de örülnénk, ha a nagyra becsült kormánypárti képviselők nem felejtenék el, hogy az alapfokú oktatásban megjelenő gyermekek 90 százaléka önkormányzati fenntartású intézményekbe jár. Amennyiben csökken az oktatás részesedése a GDP-ből, de az oktatáson belül nő az egyházi intézményeké, könnyű belátni, hogy az önkormányzati fenntartásúaké, s így az alapítványiaké is még a fent említett mértéknél is jobban csökken. A Fidesz-büdzsé vesztese tehát az oktatás, azon belül is az önkormányzati fenntartású intézmények.

Sejthető, hogy az ilyen finanszírozási keretekben nem remélhetünk minőségi javulást sem, pedig egyre jobb pedagógiai hozzáadott értéket is mérő adatok állnak az oktatáspolitika rendelkezésére, természetesen akkor, ha tényekre, adatokra, nem pedig ideológiákra kívánunk alapozni. Hogy minőségi javulás nem remélhető, azt nemcsak az oktatásfinanszírozással kapcsolatos tervek, hanem a tegnap megszavazott adócsomag miatt is mondjuk. Egy pályakezdő, gyermekét még nem nevelő óvodapedagógus vagy éppen egy több gyermeket már tisztességben felnevelt tanítónő jövedelme csökkenni fog, s nemcsak reálértéken, de nominálisan is. Nemhogy nincs se béremelés, se pedagógus-életpályamodell, amit pedig megígértek, de reálbércsökkenésre és elbocsátásokra is számíthatnak az óvodapedagógusok, a tanárok és a tanítók egyaránt.

A hátrányos helyzetű gyerekeknek ellentmondásos üzeneteket küld a büdzsé. Némileg nő az őket tanítók csekélyke bérpótléka - ez helyes -, de csökkennek az Útravaló-program forrásai.

(16.00)

Csak morzsát juttatnak olyan kiemelten fontos célokra, amelyekről már tegnap is beszéltem, mint az integráltan tanuló, úgynevezett btm-, vagyis beilleszkedési, tanulási és magatartászavaros gyerekek oktatása és az őket segítő iskolapszichológusi hálózatok kiépítése. Reálértéken a korai fejlesztés és a fejlesztő felkészítés normatívája is csökken. Az óvodáztatási támogatás pedig, mintha csak holmi szociális segélyről volna szó, nem egy kiemelt oktatáspolitikai eszközként, más támogatásokkal egybeömlesztve jelenik meg a költségvetésben, és egyúttal csökken is.

És még valami: súlyos politikai problémát vet fel, miközben az Országgyűlés a jövő évi költségvetésről vitázik, a büdzsé tervezetéből nem világosak a jelenleg is folyamatban lévő, részleteiben még ki ne dolgozott közigazgatási átszervezésnek, a megyei mamuthivatalok létrehozásának államigazgatási és finanszírozási következményei. Hasonlóan képtelen helyzetet eredményez, hogy csak pár nap múlva - a hírek szerint - kerül nyilvánosságra annak az új közoktatási törvénynek a tervezete, melynek már a 2011-12-es tanévben lesznek fontosabb költségvetési hatásai, mintha ez a most tárgyalt költségvetés, mondjuk, csak augusztusig lenne érvényes.

Nemcsak környezeti, de társadalmi értelemben sem fenntartható a költségvetésből kirajzolódó fejlődési pálya, így a Lehet Más a Politika parlamenti frakciója arra kéri önöket, gondolják újra a költségvetést, tervezzenek hosszabb távra, és ne csökkentsék a közoktatásra szánt forrásokat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.