*

DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Aki ma meg akarja menteni, meg akarja segíteni az egészségügyet, annak tisztáznia kell a követendő alapelveket, tisztáznia kell, mit akar elérni, milyen szükségleteket akar kielégíteni, annak megfelelően kell kitűznie az elérendő célokat, meg kell terveznie a célok eléréséhez vezető utat, meg kell határoznia, hogy milyen intézmények, eszközök, humán erő szükséges mindehhez, majd a végén be kell áraznia mindezt, hogy pontosan tudható legyen a szükséges ráfordítások mértéke, s hogy annak ismeretében lehessen időben ütemezni a megvalósítást.

Önöknek volt legalább nyolc évük, hogy ezt a tervező műhelymunkát elvégezzék, és a kész terveiket már a kormányzásuk első napjától kezdve elkezdjék megvalósítani. Sajnos, ennek a műhelymunkának a nyomait sem lehet felfedezni a költségvetési törvényben. Ez annál is inkább sajnálatos, mert a Fidesz - pontosan tudom, hiszen én is ott voltam - részt vett a nemzeti egészségügyi kerekasztal munkájában, amely az ötéves tevékenysége alatt pont egy tisztességes, emberközpontú egészségpolitika kialakítását végezte el a Fidesz részvételével.

Félő, hogy önök közül sokan csak számokat látnak a papíron, a költségvetésben, és nincsenek tudatában annak, hogy a betegellátásban milyen problémák maradnak megoldatlanul, ha nem lesz bátorságuk vagy nem lesz szándékuk prioritást adni az egészségügy megmentésének.

Mivel az ellátás szerkezetén semmilyen változást nem hajtottak végre, és ugyanolyan körülmények között kívánják elkölteni az egyébként is elégtelen finanszírozást, ebből törvényszerűen következik, hogy a hiány újra fog termelődni, és a reálértékben csökkenő kiadások mellett az egészségügy előtt egyre több olyan feladat tornyosul majd, melyeket egyre hiányosabban tud majd csak megoldani, és képtelenné válik a valós ellátási igények maradéktalan kielégítésére. Nem fog megállni, sőt fel fog gyorsulni az ellátás színvonalesése, nőni fognak a várólisták, egyre hosszabb időre és egyre több beteg fog kicsúszni az ellátásból vagy kap hiányos ellátást.

Ezzel a költségvetéssel félő, de nem lehet olyan bérpolitikát sem folytatni, amellyel növelhető lenne az egészségügyi pálya vonzereje, megtartóereje. Így folytatódni fog az egészségügy humánerő-helyzetének már-már irreverzibilisnek számító romlása, azaz folytatódni fognak a pályaelhagyások, külföldi munkavállalások, pályamódosítások, és ami a legelkeserítőbb számunkra: teljességgel ellehetetlenül a magyar egészségügy munkaerő-utánpótlása.

Mindezek következtében együttesen tovább romlanak a megbetegedési, valamint halálozási statisztikák, amelyekben egyébként is az utolsó helyen állunk Európában. Ezen belül növekedni fog az egyébként elkerülhető halálesetek száma. Emlékeztetőül mondom, hogy 2009-ben - statisztikai adat - közel 20 ezer elkerülhető haláleset fordult elő az országban, vagyis nagyon félő, hogy az évek óta tartó genocídium hatású folyamat nem fog megállni, hanem folytatódni fog.

Ha megvizsgáljuk a költségvetési törvény és az adótörvény egyébként tisztességes politikai céljait, mint például a kis- és középvállalkozások tevékenységének serkentése, a foglalkoztatottság növelése, a munkahelyteremtés, a munka becsületének és a hazánkban való tisztes megélhetésnek a biztosítása, az adózási körülmények javítása, ha megnézzük, hogy ezek hogyan konkretizálódnak az egészségügyben, elég furcsa képet kapunk.

2010-hez képest a kormányzat összességében valóban közel 3,2 milliárddal javasolja emelni például az alapellátás kasszáját. Az, hogy éppen alatta marad ez az összeg és ez a százalékos emelés az inflációnak, ebből is látszik, hogy valószínűleg a doktoroknak nem sokat fog javulni a helyzetük. A praxisokra, aminek az átlagfinanszírozása ma, 2010-ben átlagosan 800 ezer forint/hó, természetesen aki nem tudná, ebből kell a háziorvosnak minden praxisköltségét állni, ez az összeg, ez az emelés havonta átlagosan 40 ezer forintos emelkedést jelent, tehát ezzel fejelné meg a költségvetés a háziorvosi alapellátási praxis bevételét.

Azt már kevesen tudják szerintem a képviselők közül, hogy ebből a 840 ezer forintból mire lehet menni, mire elegendő ez a finanszírozás. Nos, ahhoz, hogy az orvos magának és a személyzetnek - már aki még megmaradt mellette - legalább egy, a korának megfelelő közalkalmazotti bért tudjon adni és ennek ki tudja fizetni a járulékait is, továbbá fedezni tudja a praxisa valamennyi, inflációt követő működési költségét, akkor az elvégzett számítások szerint a 2010-es szinthez képest körülbelül a duplájára kellene, de legkevesebb 70 százalékkal kellene emelni nekünk, képviselőknek, hiszen mi döntünk a költségvetésről az alapellátási praxisok átlagfinanszírozását. Ehhez képest a 40 ezer forinttal csak 5 százalékot emeltünk.

Természetesen fel lehet azt a kérdést is tenni, hogy miért van az, hogy a kórházaknak jelentős tartozásai adódtak és alakultak ki, amit most konszolidált, vagy megpróbált konszolidálni a kormányzat kétségtelen, az alapellátóknak miért nincs ilyen tartozása. Tudniuk kell, hogy egy alapellátó háziorvos nem tartozhat, mert abban a pillanatban, ahogy eladósodik, vagy nem tudja fedezni a praxis finanszírozását, abban a pillanatban az önkormányzat szerződést bont vele, az OEP szerződést bont vele, és vége az alapellátásnak. Mit csinál ezért a háziorvos gyakorlatilag? A saját jövedelmét csökkenti, ezért nem jön létre ugyanaz, mint a kórházak esetében létrejöhet.

Ha megnézzük azokat a szép elveket, hogy tisztes megélhetést hogyan tud a háziorvosi praxisbevétel biztosítani, elmondom önöknek, hogy egy háziorvos átlagos havi jövedelme, ami után adózik és a járulékot, az szja alá tartozó járulékát is meg tudja fizetni, ez bruttó 160 ezer forint. Nem az a kérdés, hogy a kollégák nagyobb részénél, akiknek az átlagéletkora körülbelül 55-56 év körül jár, ez mennyi, hogy ebből meg lehet-e tisztességesen élni, nekik ez már sajnos, félő, hogy mindegy lesz. Lehet-e ebből tisztességes nyugdíjhoz jutni? A válasz megint csak nem. Okoz-e ez a finanszírozás bármiféle vonzerőt a pálya tekintetében? Jönnek-e a fiatalok egy ilyen összegű finanszírozás hatására egyre többen a pályára? Nem, holott kellene, mert egyre kevesebb a létszám.

A másik kérdés: teremthető-e ezekben a praxisokban - most maradjunk a vállalkozásfejlesztésnél - új munkahely, növelhető-e a foglalkoztatottság? Elvben kellene, mert elmondok most önöknek szintén egy olyan információt, amit nem minden képviselő tud, hogy egy háziorvosi praxisban és az alapellátásban a tiszta orvosi idő, ami egy darab betegre jut, a tiszta orvosi idő, amiben az orvos csak a beteg problémájával tud foglalkozni, átlagosan másfél perc. Ezt a tiszta orvosi időt legalább 15 percre kellene emelni ahhoz, hogy az alapellátás valamennyi funkciójának meg tudjon felelni. Ez csak akkor lehet, ha a praxis létszámát, az ellátó teamnek a létszámát emeljük. Kérdezem önöktől: ebből a plusz 40 ezer forintból van lehetőség létszámot emelni? Van lehetőség foglalkoztatni? Pedig a nők esetleges félmunkaidős foglalkoztatása is egy kívánt cél, és az alapellátásban tényleg szükség lenne a munkaerőre. Sajnos, ezek nem megvalósítható célok.

A támogatás kérdése: a törvénytervezet is hivatkozik az uniós támogatás lehetőségére. El kell mondanom, hogy a háziorvosok praxisbevétele olyan alacsony, hogy az önerőt nem tudják finanszírozni, tehát igazából ők nem nagyon fognak részesülni ezekből a támogatásokból. Volt egyébként a Fidesz-kormány idején, 2001-ben egy nagyon dicséretes támogatási program, amelyben az alapellátás eszköz- és ingatlantámogatását, egy ilyen amortizációszerű támogatást kaptak a kollégák. Én magam kértem az illetékes tárcavezetőtől, hogy gondolkozzanak ezen, ha már egyszerűen nem tudják ennyire emelni a praxisba adható finanszírozás összegét, visszaadni ezeket a támogatásokat. Sajnos, nyoma nincs a költségvetésben.

Hogyha áttérünk a kórházi ellátási szintre, igen, körülbelül 52-54 milliárd pluszt kapnak a kórházi intézmények. Csak az a kérdés, hogy ez az összeg elegendő-e ahhoz - szerkezetváltás nélkül, mert az nem történt meg -, hogy a kórházak ne csússzanak be egy újabb adósságspirálba. Félek, hogy nem.

Egy kicsit elszomorító, hogy az a 23 milliárd forint, amit idén a kórházak konszolidációs címen kaptak, nem épült be a 2011-es költségvetésbe bázison, pedig ez lett volna a szerencsés dolog. A szakrendelések helyzetéről nem is akarok beszélni, hiszen ott reálértékben egy 10 százalékos csökkenés alakul ki, legalábbis ezekkel a számokkal szembesültünk.

De nézzük egy kicsit a betegek oldalát, és most nem tudok minden részletre kitérni, mert az időm már gyakorlatilag lejárt. Valószínűleg azért csökkent a táppénzkeret körülbelül 10 milliárddal, mert majd' kicsattan a lakosság az egészségtől és szükségtelen.

Az utánpótlás kérdése, a rezidenskérdés: a kormányzat megígérte a rezidenseknek, hogy az adminisztratív korlátokat megszünteti, és azt is megígérte a rezidenseknek, hogy javítani fogja a jövedelmüket, hogy a pályán tudjanak maradni és Magyarországon tudjanak maradni. A költségvetésben hiába kerestem ezt az összeget, míg meg nem találtam az Egészségügyi Engedélyezési Hivatal költséghelyen, az egyéb működési célú kiadások összeg helyén egy 7,9 milliárdos összeget.

Csak egy szépséghibája volt: nem volt odaírva, hogy ez a rezidensképzés támogatását fogja szolgálni. Hogy hány rezidensi státust fogunk ebből támogatni, milyen bérbeállást fognak jelenteni ezek a támogatások, erről sajnos nincs szó a költségvetésben.

Életpályamodell: én nagyon örülök, hogy a pedagógusoknak megcsinálták, legalábbis a költségvetési törvény említi az életpályamodellt. Semmiféle demagóg összehasonlítást nem akarok csinálni, de a pedagógusok, szerencsétlenek a diplomájukkal az Unióba nem tudnak elmenni, nem konvertálható a diplomájuk, legalábbis rögtön, az egészségügyi dolgozóké igen, és el is mennek. Igen, ez az elvesztegetett nyolc év, ebben is lépni kellett volna, és már kidolgozni egy életpályamodellt, mert ha most fogunk nekiállni, ez éveket jelenthet, főleg, ha még a beindítását is figyelembe vesszük.

Kérem szépen, nagyon szép dolog, hogy 40 év szolgálati idő után elengedik a nőket nyugdíjba. Vegyük az orvosnőket! Az, hogy orvosnők esetében az egyetemi képzési időt ki is vették ebből a rendszerből, elég méltánytalan. És tudják, mi a legméltánytalanabb? Az orvosnőink esetében az úgynevezett ügyeletben töltött időnek a szolgálati idő részeként való el nem ismerése. Tudom, hogy ezt 2004-től már törvény szabályozza, na de hát, kérem, aki most megy el nyugdíjba, és lehet, hogy az egész élete folyamán 40 év alatt, mondjuk, átlagosan havonta öt és felet ügyelt, tudják, mennyi szolgálati időt szerez, ha minden egyes ügyeleti órát, amit ott tölt, elosztom nyolccal? Ez tényleges 40 év alatt 64,4 évet jelentett, ez egy korábban a kamara által elvégzett pontos számítás.

És akkor még folytathatnám, hogy a kezdő orvosi díjaszások mértéke milyen. Ehhez képes önök - nagyon helyesen - a kezdő bíró javadalmazását 356 ezer forintban állapítják meg. Ez nagyon dicséretes. A jogi kisegítő és kirendelt ügyvéd óradíját 3000 forintban állapítják meg. Bátorkodom megjegyezni, hogy az ügyeletes orvosoknak, az ügyelő orvosoknak az óradíja 900 és 1200 forint bruttó közé esik, tehát azért ez mégiscsak figyelembe veendő.

No, száz szónak is egy a vége, tisztelt képviselőtársaim, ennek a fenyegető helyzetnek a megoldása a mi és az önök felelőssége, tehát együttes felelősségünk. Nem a fejezetgazdák dolga, hanem a mi dolgunk megmondani, hogy a kormány mire és mennyit fordítson a közpénzből, a mi dolgunk eldönteni, mely közszolgáltatásnak adjunk prioritást, azaz az emberek mely problémái megoldásának adjunk előnyöket.