*

PROF. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Sorstársaim! Meg kell mondjam, hogy nagy gonddal készültem a mai felszólalásra, olyannyira, hogy néhány óra állt rendelkezésemre, de miután minél hosszabban élünk, annál inkább a történelem és a napi élet tanúivá válunk, éppen eljutottam abba a háromnegyed évszázados korba, hogy ebből a tapasztalásból bőven van lelki tartalmam is, meg tapasztalatom is.

Azt tudjuk nagyon jól, hogy minden költségvetés sarkalatos pontja a nyugdíjak kiadásainak és bevételeinek a kérdése. Ez egyértelmű dolog. Minden költségvetés óriási felelősséget jelent, ezt is tudjuk. Azt is tudjuk, hogy számszaki, szakmai, tudományos és gyakorlati kérdésekben a költségvetést mindig akkora felelősséggel és szakmaisággal kell elkészíteni, amelyhez a politika, a szakmapolitikák és az emberi érzelmek másodlagosan kapcsolódnak, de van bizonyos elkötelezettség és belső tartási kérdés, amivel az ember szolgálatába, a mindenkori idősödésbe, időskorába bekerülő ember szolgálatába kell lehetőleg minden részét a költségvetésnek állítani.

Nyilvánvaló, hogy a 2011. évi költségvetési törvény során ez természetesen adódik, és nincs másképpen, mint minden költségvetésnél. De abból a szempontból nagyon is megfontolandó a mostani költségvetés, hogy egy új korszaknak és egy új irányultságnak és teljesen más megközelítésnek a költségvetése kell hogy legyen, mármint az emberek jóléte, az emberekkel kapcsolatos kötelezettségek, szolgáltatások vonatkozásában.

Az is tény, hogy a nyugdíjazás kérdése az idősödés, az időskor nagyon fontos része, tehát nem lehet különválasztani, ezt ma már tudjuk. A fiatalnak, az idősödősnek, az idősköri áthajlónak, az idősnek és a legidősebbnek egyaránt alapvető kérdése, mert megélhetési, emberségi kérdéseket és főleg természetesen garanciákat igényel.

2001-ben, az első Orbán-kormány idején, a polgári kormány idején mi az Idősügyi Tanács részéről elfogadtuk azt az idősügyi chartát, amelyik egy egyezményes okirat, tehát nem kötelező erejű, de mégis rögzítettük benne azt a négy nagyon fontos szempontot, amely az idősödéssel kapcsolatosan a nyugdíjas lét érdekében, az össztársadalmi lét érdekében meghatározó négy szempont.

Az egyik, az első szempont az volt, hogy az idősödés mentén, illetve az élet mentén minél hosszabban élünk, annál inkább biztosítani kell a legidősebb korig a mindennapi életben való szerepvállalás méltóságát, biztonságát és természetesen a lehetőségét. A második szempont az volt, hogy a fenntartható egészség élethosszig tartó fenntartható egészség legyen, tehát ezt garantálni kell. A harmadik, hogy mindezt természetesen egy olyan anyagi léttel, olyan anyagi biztonsággal kell biztosítanunk, amely az illető egyén függőségét, tehetetlenségét, kiszolgáltatottságát lehetőleg minimálisra csökkenti, illetve megszüntetni, amennyiben lehetséges, minél előbb. És volt egy negyedik pontja, mégpedig az, hogy a leghosszabb idő mentén is, a legvégső pillanatig a jogbiztonságot és -elérhetőséget is biztosítani kell. Erre szerettük volna az idősügyi törvényt kialakítani, erre szerettük volna mindazt - ami sajnos, már nem sikerült - végrehajtani, amely ennek a négy szempontnak a lebontása során a törvénykezésünkben is megjelent volna.

Sajnálatos módon a Horn-kormány regnálása alatt a nyugdíjak - ami nagyon fontos része tehát az idősödésnek és az idősügynek - 11,9 százalékos reálértékvesztést szenvedtek el. Ez ténykérdés. Lehet ezt aztán jobbra-balra magyarázni, de ez ténykérdés. A második Gyurcsány-kormány ideje alatt a nyugdíjak reálértéke további 3,8 százalékkal tovább csökkent.

Ezzel szemben a Fidesz-KDNP-frakciószövetség 2011. január 1-jére a nyugdíjakat 3,8 százalékkal szeretné megemelni, figyelembe véve a 2011. évre tervezett fogyasztóiár-növekedést és a nettó átlagkereset-növekedést összesítve.

Minden társadalom kiemelt feladata az idősek tisztelete, megbecsülése és biztonsága. Minden valamirevaló ember ezt vallja, még el is hiszi, és szeretne is tenni ennek érdekében. A 40 évi munkaviszony egyébként a nők részére, ami teljes értékű öregségi nyugdíj, nyilvánvalóan része ennek a gondolkodásmódnak és törekvésnek. Persze, természetesen vannak benne különböző változatok, amelyek mentén - talán még kiegészítéseket is igényel - a jövőben erről gondolkodnunk kell. Egy nyilvánvaló salátatörvényben meg kell jelenítenünk ezt a kérdést is, de nem lehet úgy mellesleg kezelni, és csak azért, mert vannak elmaradt, igazságtalan dolgok, jelenleg is eltenni a figyelmünk középpontjából.

A kormány szociális biztonságot teremtő politikájának egyik sarokpillére az idős embereket szolgáló politika. Mi más kellene? Az idősödés folyamatában a naptári évek fontosak, de azok csak a besorolás, az ügy kezelése érdekében, de egyébként ott van az rendkívül fontos folyamat, biztonság, amit a transzferek, az életszakaszokhoz esetleg köthető, de az életfolyamatokhoz köthető transzferek jelentenek. Világviszonylatban ez a transzferkérdés alapvető kérdés, hogy a nemzedékek hogy tudnak egymásnak átadni, illetve hogy tudnak egymásról gondoskodni, ha kell közösségi, intézményes gondoskodással és nem utolsósorban öngondoskodással is.

A legfontosabb feladatunk, hogy a függőség, a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság rémítő folyamatát meg tudjuk állítani és el tudjuk kerülni. Nyilvánvaló, hogy a kabinet különös hangsúlyt fektet az illegálisan működő szociális otthonok, az ilyen idősotthonok megszüntetésére, az idős emberek részére olyan idősotthonokat kívánunk működtetni, melyekben színvonalas ellátást - nem csak egyszerűen ellátást, szolgáltatást, hanem színvonalasat - tudunk biztosítani.

A 2010. évhez képest a nyugdíjalapoknak mind a bevételi, mind a kiadási előirányzatai 150 962,5 millió forinttal növekednek 2011-ben. A tárca 2011-ben öregségi nyugdíj kifizetésére 128 125,7 millió forinttal többet ad, mint az előző kormány. A rokkantsági nyugdíjra és baleseti rokkantsági nyugdíjra a Fidesz közel 3,7 milliárd forinttal többet ad, mint a szocialista kormány által 2010-ben ugyanerre a célra fordított előirányzati összeg.

A rehabilitációs járadékok normatívájában is változtatni kívánunk. Emelni kívánjuk az összegeket. A hozzá tartozó nyugellátásokra a kormány jövőre közel 8,5 milliárd forinttal több juttatást biztosít a 2010. évi előirányzathoz képest. Méltányossági alapon megállapított nyugellátásra a második Orbán-kormány 200 millió forint, méltányossági alapú nyugdíjemelésre 700 millió forint, egyszeri segélyre pedig 500 millió forint előirányzatot tervez. Nyilvánvaló, hogy a második Orbán-kormány kiemelten fontosnak tartja a nyugdíjas-társadalom, az idős emberek támogatását, melyet minden lehetséges eszközzel biztosítani kíván, olyannyira, hogy nemcsak mondja, hanem teszi is. És ennek az előkészítési folyamataiban ott van igenis egy új megközelítés, új szemlélet, új módszerek bevezetése.

Mondhatjuk nyugodtan, azt hiszem, mindannyian elfogadjuk: valódi paradigmaváltáshoz érkeztünk. Ez a paradigmaváltás azt jelenti, hogy az előző fogalmainkat minden vonatkozásban, így az idősügyben, a nyugdíjügyben egyaránt mindenképpen valamiképpen felül kell vizsgálni. Ez történik. A felülvizsgált régebbi fogalmainkat pedig, amelyek nem állják meg a helyüket, nem alkalmasak, nem lehet velük mit kezdeni, nincsenek az újabb feltételekhez igazodó eszközeink, módszereink, ahelyett új fogalmakat kell bevezetni. Ilyen fogalmakat diktálunk mi - jobban mondva: mondunk mi - a politikában, ezt mondjuk a szakmapolitikában, ezt mondjuk az idősügyben, és ezt mondjuk a nyugdíjügyben is. A nyugdíjügy meghatározó része az idősödés minőségének és problémái megoldásának is, de nem egyenlő az idősödéssel, ezt szeretném hangsúlyozni.

De a mostani rendkívül felelős és rendkívül fontos költségvetési tárgyalásban ezt a fogalmi megközelítést és ezt a szemléleti megközelítést erkölcsi természetes háttérrel és tartással biztosítanunk kell.