*

PŐSZE LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Nagyon kevés időm van, ezért csak egy-két kérdést szeretnék megemlíteni a Tudományos Akadémia fejezetével kapcsolatban. Az Akadémia fejezete is nagyjából olyan, mint a többi fejezet, lényegében a szinten tartást, illetve egy kicsit emelkedést, tehát a reálértéken tartást célozza meg. Ezért is különösen fontos, hogy ezt a reálértéket, ezt a megtartást - azt, hogy nem tudunk még nőni - mire használjuk fel. Nem jó az, hogy nem tudjuk bővíteni, hiszen tíz éven belül 1,8 százalékra szeretnék a GDP-hez viszonyítva a kutatás-fejlesztési ráfordításokat felemelni, ehhez azonban el kellene indulni, de hát most nem lehet.

Nagyon sok a párhuzamosság a mostani kutatási és fejlesztési témákban. Az Akadémia csak egy dolog, hiszen az Akadémiában az intézményi pénzek és az intézmények működtetése is ebben az 50 milliárdban van benne, meg hát a kutatás-fejlesztés és a nagyobb osztályok pénze is. Ugyanakkor persze más források is képződnek, hiszen a vállalatoknak vannak a K+F befizetései, de végre a multikat is rá kéne kényszeríteni arra, hogy itthon kutattassanak, és ne a külföldi know-how-t és licenceket hozzák be, hanem magyar cégekkel, magyar egyetemekkel legyen kötelező bizonyos kutatásokat elvégeztetni. Ezt meg kéne oldanunk, és akkor a költségvetésben mindjárt szebb sorok mutatkoznának.

Nem a pénzzel függ össze, de van egy kis probléma az érdekérvényesítés kérdésében is a tudománynál. Most három minisztériumra van szétosztva az Akadémia, egyrészt a Közigazgatási Minisztériumhoz tartozik, az innovációs pénzek kezelése a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz tartozik, a felsőoktatás pedig - a kutatás egyik gerince - a Nemzeti Erőforrás Minisztériumhoz tartozik. Jobb lenne, ha a kormányban volna egy ember, aki egyedül vinné az Akadémia ügyeit, és akkor lehet, hogy hatékonyabb volna az érdekérvényesítés.

Beszéltem arról, hogy párhuzamosságok vannak a kutatásban. Mindjárt szélesebben tekintünk ki a hazai kutatási rendszerekre. Nézzük meg, vannak a KKK-k vagy a Polisz-programok. Nagyon sok a párhuzamosság ezekben a kutatásokban. Kicsit úgy vagyunk ezzel, hogy minden magyar egyetem, minden magyar egyetemi város szeretné ugyanazt csinálni, sok esetben ugyanaz folyik Debrecenben, mint Szegeden, Pécsen vagy Budapesten. Nem biztos, hogy ilyen gazdagok vagyunk. Az igazán minőségi kutatáshoz kell egy bizonyos kritikus tömeg, szellemi és fizikai tömeg. Az Egyesült Államokban két helyen folyik igazán komoly biotech, San Franciscóban és a MIT Boston környékén, Európában pedig Lyonban, nálunk meg minden egyetemi város környékén megjelenik a biotechnikai és a nanotechnikai kutatás.

Nem akarom ezt a gondolatot tovább vinni, mert nem akarom megbántani a tudományt és a rendkívül felkészült és tehetséges tudósgárdát, de igenis állami feladat volna a kritikus tömeget jobban megteremteni szellemileg is és anyagilag is, kicsit hasonlóan, mint például a Karolinska Intézet Svédországban a spin-off rendszerben. Közvetlenül a kutatóintézet, az alapkutatás köré települnek azok a vállalatok, amelyek rögtön át is viszik a gyakorlatba az eredményeket. Ez egybevágna azzal a kicsengéssel is, amit forszíroz a programunk, a költségvetés és a Széchenyi-terv is, hogy minél hamarabb hasznosuljanak a különböző kutatások.

Lényegében ennyit szerettem volna elmondani, de még annyival kiegészíteném, hogy jobban oda kellene figyelnünk - nem látom, hogy ebbe az irányba elmozdulnánk - az eredmények, a kutatások megvédésére. Ha valahol születik egy eredmény, rögtön kimentik egy vállalatba, a vállalatból esetleg rögtön kimentik külföldre, és a magyar adófizetők pénze elmegy külföldre és kint hasznosul. Ebbe adminisztratív eszközökkel be kéne avatkoznunk és meg kéne védenünk.