*

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én eredetileg azzal a szándékkal ültem le az előttünk fekvő költségvetési tervezet elé, hogy a Külügyminisztériumhoz és a kormány külpolitikájához kapcsolódó tételekhez szóljak hozzá érdemben, itt azonban el is akadtam, és éppen ezért szeretnék néhány általános észrevételt fűzni a költségvetés-tervezettel kapcsolatosan. Szeretném előrebocsátani, hogy mindezt közgazdász diplomával és tízéves szakmai múlttal próbálkoztam megtenni, méghozzá olyan szakmai múlttal, amelyet könyvvizsgáló cégeknél töltöttem. Megmondom őszintén, hogy a költségvetés-tervezet értelmezésénél komoly akadályokba ütköztem.

Az én felfogásom szerint egy költségvetésnek úgy kellene kinéznie, hogy az az ország minden polgárának olyan útmutatást, olyan iránymutatást nyújtson, hogy józan paraszti ésszel tudja értelmezni azt, hogy az ő adóforintjaival az állam, a kormány hogyan kíván gazdálkodni, hogyan kíván ezzel a pénztömeggel sáfárkodni a következő évben. Ezzel szemben ez a költségvetés semmiféle ilyen szándékot nem tesz lehetővé.

Ha megnézzük azt, hogy például egy Magyarországon bejegyzett cég, tegyük fel, egy kft. milyen előírásoknak köteles eleget tenni a számviteli törvény tükrében, akkor azt kell látnunk, hogy egy nagyon részletes szabályozással kell szembesülnie. Nagyon szigorú szabályok vannak, az idei évet a múlt évvel össze kell tudni hasonlítani, és mellékletekben, magyarázatokban bőséges információt kell hogy nyújtson egy cégről a részvényeseknek, és természetesen mindenkinek, aki ezekbe az adatokba be szeretne tekinteni.

Ezzel szemben ez a költségvetés, ha ezt megnézzük, és sorról sorra végignézzük, azt látjuk, hogy nem enged ilyen betekintést az ország polgárainak. Ha csak a Külügyminisztérium fejezeteit nézzük meg, akkor azt látjuk, hogy ebből nem derül ki például az, hogy a Külügyminisztérium vagy Magyarország hány nagykövetséget tart fönt, hogy ezeknek a nagykövetségeknek az épületeit például az állam megvásárolta-e, tehát a saját tulajdonában van-e, vagy azt lízingeli, tehát arról döntést nem tudunk hozni, hogy gazdaságosan működik-e ez a gazdálkodás az adóforintokkal.

Nem látjuk azt, hogy a nemzetközi szervezetek tagsági díjait fizeti-e egy ország vagy Magyarország konkrétan, és hogy mennyit költünk erre, melyik évben mennyit fizetünk ki ilyen célokra. Azt sem látjuk pontosan, hogy most, amikor Magyarország egy olyan fontos feladat előtt áll, mint az európai uniós elnökség, egész pontosan ez a 15,5 milliárd forint, ami itt a költségvetésben szerepel, mit takar.

Tehát én érdemben nagyon nehezen tudnék ahhoz hozzászólni, hogy ez az összeg elegendő-e ahhoz, hogy Magyarország e történelmi feladat tekintetében, ami előtt áll, tisztességesen meg fogja-e tudni állni a helyét ebben a feladatkörben és szerepkörben.

Ennél azonban, kedves képviselőtársaim, egy sokkal nagyobb baj van, mégpedig az, hogy a magyar alkotmányban van egy olyan mondat, amely az Országgyűlésről szól, az Országgyűlés jogköreit és az Országgyűlés feladatait taglaló résznél egy olyan feladatot ró az Országgyűlésre, miszerint az államháztartás mérlege és az állam költségvetésének a végrehajtása előtt az Országgyűlésnek egy társadalmi-gazdasági tervről kellene határoznia, és erről egy párbeszédet kellene elindítania. Kérem szépen, ez a költségvetési tervezetek előtt az elmúlt húsz évben tudtommal nem történt meg.

Most mondhatják azt, hogy természetesen egy kampány során egy kormányra készülő párt egy tisztességes programmal és egy tisztességes tervvel és szándékkal a nép elé áll, és elmondja, hogy mit szeretne, hogy legyen ez a társadalmi és gazdasági terv, ez azonban, jól tudjuk, hogy nem történik meg. Hiszen az a kormányprogram, amit láttunk, részletesen nem tér ki arra, hogy milyen jövőt szán a kormány a következő évben, részleteiben ilyen képet nem kaptunk. Márpedig egy olyan országban, mint Magyarország, amelyik jól tudjuk, hogy el van adósodva - óriási államadósságot tolunk magunk előtt évek óta -, úgy gondoljuk, hogy egy ilyen társadalmi és gazdasági terv igenis szükséges, mert ha például egy cég hitelért folyamodik, akkor a befektetők azt fogják elsősorban megnézni, hogy milyen terveken nyugszik ennek a cégnek a költségvetése, a mérlege és az eredménykimutatása.

Ez egy országra, egy államra ugyanígy érvényes. Le kell tudni ülni, és be kell tudni bizonyítani azt, hogy ez az ország jól gazdálkodik az ország pénzével. Egy ilyen költségvetés alapján, amelyiknek nincsen társadalmi és gazdasági terve, nem képes Magyarország ezt a feladatot ellátni a befektetők és a beruházók felé és a Magyarországot finanszírozó külföld felé.

Mi többször elmondtuk a Házban azt, hogy nem értünk egyet az ország jelenlegi külpolitikájával, a Tom Lantos Intézetről és az afganisztáni NATO-misszióról már elmondtuk a véleményünket. Ebbe természetesen most ily módon nem is szeretnék belemenni, hogy mennyit költünk erre, hiszen ezzel kapcsolatban elmondtuk a véleményünket.