*

DR. MATOLCSY GYÖRGY nemzetgazdasági miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! A kormány az állami nyugdíjrendszer, a magyarországi nyugdíjrendszer reformjáról döntött. A reform reformjáról van szó, hiszen 1998. január 1-jétől életbe lépett Magyarországon az akkori világbanki javaslat alapján egy olyan kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer, ami már a születése pillanatában ellentétes volt Magyarország nemzeti érdekeivel, ellentétes volt a nemzeti szolidaritási alapú állami nyugdíjrendszer logikájával és minden közgazdasági elvvel, valamint a józan ésszel.

A kormány nyugdíjreformra vonatkozó lépéseinek az a célja, hogy megvédjük a jelenlegi állami nyugdíjrendszert. Gondoljunk bele, tisztelt képviselő úr, hogy a 2011-es költségvetésben a 3,2 millió magyar nyugdíjas részére kifizetendő több mint 3000 milliárd forint nyugdíjból minden harmadik nyugdíjforintnak nincs meg a fedezete. Ez lehetetlen állapot. Ez azért következett be, mert 1996-97-ben egy olyan nyugdíjreformot készítettek elő, amiből a '98. január 1-jei kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer lett, és ami egy totális kudarc.

A nyugdíjreform alapelvei világosak: egyensúlyba kell hozni az állami nyugdíjrendszer bevételi és kiadási oldalát. Egyensúlyi nyugdíjrendszerre van szükségünk. Csak az egyensúlyi nyugdíjrendszer adhat hosszú távú biztonságot a magyar nyugdíjasok számára.

A második alapelv, hogy nyugdíjbefizetésből csak nyugdíjkifizetést lehet teljesíteni, nyugdíjból csak nyugdíjat. Ez is a biztonságot célozza.

A harmadik, hogy mindenki tagja lehet az állami nyugdíjrendszernek, aki a szolidaritást választja, aki a nemzeti, állami, közösségi szolidaritást választja.

Végül, a valódi nyugdíjkifizetést el kell választani a szociális típusú, nyugdíjnak tűnő, de valójában nem nyugdíjkifizetésektől.

Tisztelt Képviselő Úr! Mindezeken az alapelveken nyugodva, a kormány megszüntette a korábbi, '98-ban létrehozott magánnyugdíjpénztárak kötelező jellegét, nem kötelező belépni, nem kötelező maradni. A választás szabadságát kínáljuk fel, szemben azzal (Felzúdulás, derültség az MSZP soraiban.) - önöknek is, igen -, amit képviselő úr mond, hogy ez kényszer. Ez egy egyéni, felelős döntés. Lehet úgy dönteni, hogy valaki a nemzeti szolidaritás közösségét választja, és lehet úgy dönteni, hogy egyedül meg tovább. Ez egy egyéni, felelős döntés. (Nyakó István: Pénzt vagy életet!)

Nem adó, képviselő úr, nem adóról beszélünk. Az Egyesült Királyságban adó az ilyen jellegű befizetés; mi azt gondoljuk, hogy ez egy munkáltatói nyugdíj-hozzájárulás, ugyanúgy, mint van egészségügyi hozzájárulás. Tehát vannak a járulékok, vannak a hozzájárulások és vannak az adók. Ez három különböző dolog.

Természetesen nem államosítás, képviselő úr. Nem államosítás, mert egy konzervatív polgári kormány (Szűcs Erika: Ilyet nem csinál!) a közösségi vagyon tekintetében nem államosít. Ha államosítás lenne, az egész világ hangos lenne attól, hogy Magyarországon államosítanak. Nincs szó államosításról. Aki államosításról beszél, az valamit nem ért, például az 1949-50-es vagy '51-es vagy '52-es államosításokat. Azokat nem érti, vagy szeretné elfeledni. (Dr. Vadai Ágnes: Ezt se érti!)

Végül, tisztelt képviselő úr, egyéni számlavezetés történik. Mindazok számára, akik visszatérnek a nemzeti szolidaritáson alapuló állami nyugdíjrendszerbe, a 12 év alatt, 1998 és 2010 között, vagy 8 év alatt vagy 6 hónap alatt felhalmozott magán-nyugdíjpénztári vagyonukat egyéni számlán fogják kezelni. Azt gondolom, hogy az egyéni számla, annak az örökölhetősége és az állami nyugdíjrendszer biztonsága ezt a megoldást vonzóvá teszi.