DR. TARNAI RICHÁRD (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A születések száma nagyobb mértékben csökkent, mint a halálozásoké, ezért 2010 első kilenc hónapjában a természetes fogyás nagyobb mértékű volt, mint 2009 ugyanezen időszakában.

A becsült népességszám 9 millió 998 ezer fő volt, közölte néhány héttel ezelőtt a Központi Statisztikai Hivatal. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a házasságkötések száma is drámai mértékben csökkent, akkor válik teljessé a lehangoló összkép. Ezek a száraz és elszomorító tények.

De lássuk csak, mi van ezen tények mögött, mit lehet és mit kell cselekedni! Amikor bármely fórumon a magyar népesség fogyásának drámai felgyorsulásáról hallunk, szinte mindenki egyetért abban, hogy hatékony intézkedéseket kellene tenni ennek a folyamatnak legalább a fékezésére. Ha ugyanis ez nem történik meg, akkor nem csupán a nyugdíjrendszer, hanem a teljes magyar gazdaság kerülhet veszélybe, nem is szólva az egyes emberek életkilátásairól. Szavakban tehát mindannyian ugyanazt valljuk, ám a tettek már teljesen mást mutatnak.

Az elmúlt évek MSZP-kormányai elvették a gyermekek után járó adókedvezményt; megszüntették a 13. havi családi pótlékot; egy évvel lerövidítették a gyest; a lakástámogatási rendszert szintén szétverték, ezzel bizonytalanná tették sok család mindennapjait. A bizonytalan gazdasági környezet és a kiszámíthatatlanság pedig egyértelműen a gyermekvállalás ellen hat; magyarán: amit a szocialisták szóban hirdettek, annak pont az ellenkezőjét tették.

(14.30)

A szónoklatokban támogatást ígértek a gyermeket vállaló családoknak, a gyakorlatban pedig még a maradék kis pénzüket is elvették.

Tisztelt Államtitkár Úr! Sokan hívják fel a választókerületemben, Kispesten is a figyelmet egy rendkívüli igazságtalanságra, amely az utóbbi évek adótörvényeit jellemezte. Ezt egy életből vett példával hadd szemléltessem! Adott két férfi, mindketten ugyanakkora bruttó összeget keresnek, és a jelenlegi adószabályok szerint ugyanakkora adót vonnak le tőlük. De míg egyikük egyedül él, addig a másik ember három gyermekét és gyesen lévő feleségét is eltartja ugyanebből a pénzből. Egyiküknek tehát bőven jut szórakozásra is a fizetéséből, míg a másiknak úgy kell a hó végén kölcsönkérnie pár ezer forintot azért, hogy meg tudjanak élni. Ez mérhetetlenül igazságtalan helyzet, és az elmúlt éveket sajnos ez jellemezte.

Kérdezem tehát államtitkár urat, fel kívánja-e számolni a kormány ezt az igazságtalanságot. Mikortól és milyen módon fogja az adórendszer végre elismerni azokat a jelentős többletterheket, amelyek a gyermekeket nevelő családok vállát nyomják? Milyen konkrét intézkedéseket hoznak az adórendszerben annak érdekében, hogy a korábban említett drámai népességfogyást lefékezzék, és ezáltal a gazdaságot stabillá tegyék?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)