*

DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Európában mindenhol komoly probléma a nyugdíjrendszer működtetése, mindenekelőtt a társadalom elöregedése miatt. Különösen súlyos a helyzet azokban az országokban, mint Magyarországon, ahol ráadásként kirívóan alacsony a foglalkoztatás, ahol csökken a népesség, vagyis egyre kevesebb foglalkoztatottnak kell egyre több időskorúról gondoskodni.

A problémára Európában három megoldás körvonalazódott ki. Az egyik a nyugdíjjogosultak viszonyainak megváltoztatása, így többek között a nyugdíjkorhatár emelése vagy a nyugdíjak csökkentése. Franciaországra nézve elég jól látható ez a megoldás. Ám gondolom, tisztelt képviselő úr egyetért abban, hogy ez Magyarország számára nem lehet megoldás.

A másik a magánmegtakarítások és az öngondoskodás ösztönzése. Ez, amennyiben önkéntes alapon történik, jelentősen javíthat a helyzeten, amennyiben azonban kötelező és vegyes - vagyis az állami és a magán formában, mint Magyarországon a második pillér -, akkor ez a rendszer több kárt okoz, mint amennyi hasznot remélnek tőle hosszabb távon.

Azon kívül, hogy ez a pillér a generációk közötti kölcsönös felelősségvállalás nyílt felbontása, a gyakorlatban csak akkor működik jól, ha a pénzpiacokon boom van, és nem működik akkor, ha a pénzpiacok esésben vannak. Ezért valójában több kárt okoz azoknak is, akik részt vesznek benne, mert megtakarításaik a mindenkori piaci hullámzásoknak és a megtakarításokat kezelő pénztárak ügyeskedéseinek vagy más néven a financial engineeringnek vannak kitéve. Az elmúlt két esztendő globális pénzügyi válsága pedig azt mutatta, és ezt még a Financial Times is elismeri, hogy a financial engineering ilyen esetben nem igazán járható.

A harmadik megoldás a gazdasági növekedés elősegítése, a foglalkoztatás bővítése, valamint a családok támogatása. Mi ebben a harmadik megoldásban hiszünk. A hazai nyugdíjrendszer tartósan csakis magasabb foglalkoztatottság mellett működtethető és finanszírozható.

Tisztelt Képviselő Úr! A második pillér, vagyis a vegyes, félállami, eleve rossz konstrukció, amely tele van ördögi körökkel. Egyet említenék csak. A nyugdíjkassza deficites, mert egyrészt hiányzik belőle a magánnyugdíjpénztárba jutó befizetés, másrészt pedig deficites, mert kevés a járulékfizető foglalkoztatott. Mivel a nyugdíjkassza deficites, ezért az állam magasan tartja a járulékokat és az adókat. Mivel pedig az állam magasan tartja a járulékokat és az adókat, ezért a gazdaság verseny- és tőkevonzó képessége alacsony marad, vagyis tartósan alacsony marad a foglalkoztatás. Mivel pedig tartósan alacsony marad a foglalkoztatottság, ezért deficites a nyugdíjkassza, amit az állam adókkal pótol, és a kör így megy tovább és tovább.

Tisztelt Képviselő Úr! Ezeket a köröket, nem lehet mást tenni velük, át kell vágni, meg kell szakítani. Erre vállalkozik a kormány. A kormány ezért a jelenlegi és a jövőbeni nyugdíjasok védelmében megnyitotta az utat a magán-nyugdíjpénztári tagok előtt, hogy szabad döntésükkel válasszanak az államilag garantált nyugdíj vagy a kockázatosabb, tisztán magánmegtakarításokra épülő nyugdíj között. Ennek keretében, ami a konkrét kérdéseket illeti, a pénztári tagok tagdíjainak 14 havi befagyasztásánál a magán-nyugdíjpénztári tagokat az ellátási jogosultság tekintetében semmilyen kár nem érheti. A kormány szándékai és a megtakarítások sorsa a 2011. évi költségvetési törvényből kiolvasható. A visszalépők követelését a tagra elszámolt befektetési portfóolió szerint a magánnyugdíjpénztáraktól egy külön célalap veszi át, amely külön soron látható. A célalap a nyugdíjcélú kiadások fedezetére fordítható.

Egyéni nyilvántartásokat alakítunk ki, amely igen fontos eleme a nyugdíjrendszer reformjának. Az állam az értékpapírokat, ezen belül a részvényeket természetesen nem azonnal adja el (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), de nem is célja, hogy részvénytulajdonosként nagybefektetővé váljon.