*

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Minimum 300 ezer ember van ma Magyarországon, aki azt várja a Magyar Országgyűléstől, hogy az ő problémájára átfogó, nemcsak eseti és nemcsak időleges megoldást adjon. A világgazdasági válság egyik legfájdalmasabb magyarországi hatása, amelyet elszenvedtek a devizahitelesek (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Fel mersz állni?), de nemcsak ők, hanem már mindazok, akik amúgy forintban vettek föl bármilyen nemű hitelt, és azok is, akik már a közüzemi számláikat sem tudják fizetni. Ezen adósságok összességében nemcsak a banki ügyfeleknek a védelmét, hanem egy átfogó, egy hosszú távon kiszámítható és fenntartható megoldást, egy komplex megoldást feltételeznek.

Itt a mai napon, a Házban a kérdések órájában már elhangzott képviselőtársamtól, ellenzéki képviselőtársamtól az a tény, hogy amúgy az úgynevezett bankadót hogyan hárítják át a pénzintézetek az ügyfeleikre, és meggyőződésem, hogy mindaz a megoldás, ami az elmúlt 7 hónapban készült, az a 8 pontos javaslat, csak átmenetileg tudta egy szűk csoportnak rendezni ezt a típusú terhét.

Mivel a kormányzat részéről bejelentették még a nyári időszakban a nemzeti eszközkezelő társaság létrejövetelét, amit a miniszterelnök úr az első gazdasági akciótervében hirdetett meg, erről ma itt a Házban vajh' keveset tudunk, azt gondolom, a szakma sem, és így az Országgyűlés ellenzéki frakciói sem tudják, hogy hogyan és miképpen kívánja a kormány megoldani a bajba jutott devizahitelesek problémáját, hozzáteszem, már nemcsak a devizahitelekkel, hanem a forinthitelekkel és a közüzemi tartozással tartósan rendelkezőknek a helyzetét megoldani.

Az elmúlt napokban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és a Magyar Nemzeti Bank egyöntetűen adta közre, hogy milyen veszélyeket hordoz magában a közeljövőben, ha a parlament nem nyúl hozzá érdemben ehhez a kérdéshez, hiszen az átmeneti könnyítés határideje tavasszal lejár, és mindazok, akik éltek ezzel a lehetőséggel, egy jóval magasabb és egy jóval hosszabb futamidővel kénytelenek majd számolni. És ők bíztak abban - ha kicsit felidézzük itt a választási kampány időszakát, amikor a kormánypártok és maga a miniszterelnök is azt mondta, hogy ilyen soha többet nem lesz Magyarországon. Szeretném jelezni a miniszterelnök úrnak, hogy mind a mai napig zajlik kilakoltatás. Sokkal tovább megyek: van ma Magyarországon olyan intézmény, pénzintézet, ahol megtörténik az adásvétel, csak a moratórium lejártát várják meg, tehát április 15-ét követően (Dr. Orbán Viktor: Azt várhatják.) úgymond az ingatlantulajdonos-csere sajnos le fog zajlani.

Mi ezelőtt két hónappal tettünk javaslatot a Magyar Országgyűlés elé, látva azt, hogy a kormány nem tudott érdemben ebben lépni, az úgynevezett természetes magánszemélyek eljárásával kapcsolatban az úgynevezett magáncsőd intézményének a bevezetését javasoltuk, amely rendezett, szabályozott keretet biztosítana a természetes személyek adósságrendezéséhez.

Mit is jelent ez, tisztelt képviselőtársaim? Egyrészt javítaná az adósok hitelezőkkel történő megegyezésének az esélyét, biztosítaná az adós és családja számára a társadalomba és nem utolsósorban az adófizetők táborába történő visszatérését, a végleges lecsúszás helyett az adós egzisztenciális újrakezdésének a lehetőségét adná meg. Tehát nem egy adott elemre akar megoldást adni a javaslatunk, hanem átfogót; a fedél a család feje fölött ne csak a devizahiteleknél, ne csak a forinthitelnél, hanem a közüzemi tartozások rendezésénél is lehetőséget biztosítson mindazoknak, akik ma ebben a bajban vannak.

Nem mondom azt, hogy ezt a nemzeti együttműködés jegyében kérem, mert ez már egy kicsit elkoptatott, elcsépelt lenne részünkről, és kicsit maliciózus is. Inkább úgy fogalmaznék, hogy 300 ezer ember érdeke. Bizonyára az elmúlt 7 hónapban számos döntést hozott meg a Ház az indokolás nélküli kirúgásoktól kezdve az alkotmány heti módosításán keresztül a magán-nyugdíjpénztári befizetések elvételén át, most nem sorolom ezeket. Szeretném, ha 300 ezer ember érdeke egyenrangú lenne önöknek mindazzal, amit az elmúlt 7 hónapban ebben a Házban, e parlament falai között tetszettek meghozni döntéseket.

Arra kérem tehát az Országgyűlést, hogy ne magáról a tartalomról döntsön most, hanem adja meg a lehetőséget, hogy egy tárgysorozatba-vételt követően napirendre lehessen tenni, és érdemben lehessen foglalkozni e Ház falai között 300 ezer ember sorsával.