DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A kormány 2010. november 26-án nyújtotta be az Országgyűléshez a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával kapcsolatos egyes jogszabályok megállapításáról szóló törvényjavaslatot.

A javasolt törvénymódosítás közvetlen előzményeként a tisztelt Ház már döntött a magánpénztári tagok járulékbefizetéseinek 14 havi eltérítéséről a munkafedezeti pillérbe, és ezzel egyidejűleg a pályakezdők kötelező magán-nyugdíjpénztári tagságának eltörlésével minden eddigi pénztártagnak biztosította a nyugdíj-megtakarítások feletti szabad rendelkezés jogát.

Ha az eseményeket egy kicsit tágabb kitekintésben vizsgáljuk, akkor látható, hogy a nyugdíjrendszer egészét megrázó folyamatok zajlottak ez elmúlt években, sőt az elmúlt évtizedben, ezek azonban a közelmúltban vettek olyan fordulatot, amelyek megoldása már nem tűr további halasztást. Gondolok itt mindenekelőtt arra, hogy az alapvetően elhibázott 1998-as nyugdíjreform miatt olyan mélyen rendeződött át a költségvetés szerkezete, olyan mértékben nőtt a nyugdíjalap hiánya, amelyet a kormánynak kezelnie már nem áll érdekében és nem áll módjában sem.

Konkrétan: a 2011-es költségvetésben a 3000 milliárd forint feletti nyugdíjkifizetésekkel szemben az állami nyugdíjkassza bevételei csak 2100 milliárd forintot érnek el, ezzel 2011-ben az állami nyugdíjrendszer már 900 milliárdos hiánnyal zárna, ami a nyugdíjak kifizetésére vonatkozó hatályos jogszabály szerint nem állhat fenn. Ilyen helyzetet a kormány nem vállalhat.

Nyilvánvaló az is, hogy a jelenlegi konvergenciaprogram adta keretfeltételeket szétfeszítené, ha az irány a nyugdíjügyekben nem változna meg radikálisan. Látható tehát, hogy a kormánynak sürgető strukturális változásokat is magában foglaló lépésekről kellett és kell döntenie. Ennek egyik fontos állomása a jelenlegi törvényjavaslat, amelynek elfogadása esetén orvosolhatók a jelenlegi vegyes nyugdíjrendszer problémái, valamint elkezdődhet az állami nyugdíjpillér valódi átalakítása.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Megszűnhet a működési és bizalmi deficittel működő tőkefedezeti második pillér, és ezzel egyidejűleg felértékelődik az öngondoskodásra alapított, jelenleg is működő harmadik pillér, az önkéntes pénztárak pillére.

Tisztelt Országgyűlés! Jelen javaslat megalkotásánál figyelemmel voltunk arra, hogy a magánnyugdíjpénztárak pazarlóan működnek, arra, hogy a várható járadékszabályok teljesen hiányoznak, arra, hogy a pénztáraktól várható 25 százalékos nyugdíjrészt miként kapják meg a pénztártagok, mindenfajta transzparenciát nélkülöz, valamint arra, hogy az elmúlt, több mint egy évtizedben a tagok befizetéseivel a pénztárak nem minden esetben a jó gazda gondosságával gazdálkodtak, gyarapították tagjaik számlaegyenlegét.

(19.30)

Vagyonkezelési és működési költségek címén irreálisan magas díjakat szedtek, közben pedig ügyfélkörük, mivel garantált volt az ügyfélkörük a kötelező pénztártagság okán, nem lehetett kérdéses. Tehát egy garantált ügyfélkör mellett is nagyon magas díjakat szedtek. Ezen egyedülállóan kedvező feltételrendszer mellett sem tudtak azonban valóban jelentős reálhozamot elérni tagjaik számára, sőt a megtakarítások védelmére állami garanciát is élveztek. Az eddig megtett lépéseken túl tehát világossá vált, a rendszer egészét átalakító változtatásokról kell dönteni a tisztelt Országgyűlésnek ahhoz, hogy a majdani nyugdíjasok ellátása ne kerüljön veszélybe.

Ahhoz, hogy a pénztártag a biztonságos állami nyugdíjrendszer mellett - ha szabad így fogalmazni - lábbal döntsön, több egyformán fontos ösztönzőre van szükség. Legalább hármat említenék: amennyiben képződött az adott pénztárban reálhozama, valamint van tagdíj-kiegészítése, azt adómentesen felveheti vagy önkéntes pénztárba utalhatja át az adókedvezmény igénybevétele mellett, 16 százalékos szja illeti. Ha reálhozamot nem produkált a pénztár, az állami nyugdíjszámláján a reálhozam erejéig megkapja a kiegészítést. Egyéni számlakövetelése mellett az arányosan egy főre jutó garanciaalapból ráeső részt is megkapja, valamint az állami pillérben megalkotásra kerül az egyéni számlavezetésre vonatkozó szabályozás, és ezzel együtt halála esetén a hozzátartozói ellátások is kiegészítésre kerülnek. (Zaj.)

A javaslat szerint a visszalépő tag kifizetésekkel csökkentett követeléséről a magánnyugdíjpénztár bizonylatot állít ki, amelyet megküld a pénztárak központi nyilvántartásának is. A pénztárak központi nyilvántartása a visszalépő tagot nyilvántartásában elkülöníti, követelését regisztrálja. A visszalépett tagokról a pénztárak központi nyilvántartása havonta értesítést küld az Országos Nyugdíj-főigazgatóságnak. Az Országos Nyugdíj-főigazgatóság a tag számára átmenetileg a pénztárak központi nyilvántartásában egyéni járulékvezetési számlát nyit. A járulék-nyilvántartás alapját az APEH által a pénztárnak megküldött havi járulékbevallási adatállománya képezi, amelyet a pénztárak a beérkezést követő hónap 15. napjáig továbbítják a felügyeletnek. A visszalépő tag követelésének, azok portfólió-összetételének alapját a magánnyugdíjpénztár adatszolgáltatása határozza meg, amely adatokat a pénztár megküld a felügyelet és a nyugdíjreform és adósságcsökkentő alap kezelője számára. (Zaj.)

A számla 2012-től átkerül a Nyugdíj-biztosítási Alap új nyugdíj-biztosítási egyéni nyilvántartó nyilvántartásába. A nyugdíjreform és adósságcsökkentési alap külön törvényben, jogi személyként kerül definiálásra. Az alap eszközei nem vonhatók el, azok kizárólag a törvényben meghatározott célokra használhatók fel. A törvénytervezet alapján ezek a célok csak a költségvetési törvényben meghatározott mértékig és módon történő felhasználás, illetve az államadósság csökkentése lehet. Az alap legfőbb döntéshozó szerve az alap irányító testülete, az alap portfóliójába tartozó vagyon kezelésére kijelölt szerv az Államadósság Kezelő Központ. (Folyamatos zaj.)

Látható tehát, hogy a szabad pénztárválasztás jogának megteremtése, valamint a 14. hónapra szóló járulékátterelés mind-mind ennek a nagyobb, átfogó reformnak előkészítő lépései. Mondhatnám azt is, ellentétben azzal, ahogy az ellenzék gondolja, a kormány nem rövid távú fiskális érdekeknek a foglya. Az új rendszerre vonatkozó valamennyi szabályozás megalkotása természetesen hosszabb időt vesz igénybe.