*

VÁGÓ GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is szabadjon megjegyeznem, én nem tartom a Ház méltóságához méltónak, hogy egy spanyol futballbajnokiról beszéljenek többen, miközben itt 3 millió ember közel 3000 milliárd forintjáról van szó. Tehát itt szerintem sokkal fontosabb stratégiai, az országot érintő stratégiai ügyekről van szó.

De hogy rátérjek a témára, tisztelt hölgyeim és uraim (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Hiányoljuk a szocialistákat! Hol vannak a szocialisták?), újabb mérföldkőhöz érkezett Magyarországon a jogállam lebontása. A Fidesz-kormány útját a jogállam romjai szegélyezik. Csak néhány példa: visszamenőleges hatályú törvénykezés a 98 százalékos adó kapcsán, az Alkotmánybíróság jogköreinek megnyirbálása és most a magántulajdon biztonsága elleni szégyentelen támadás. A Fidesz nyugdíj-államosítása sikkasztás zsarolással súlyosbítva, ami már sajnos egy hosszú sorba illeszkedik.

A 14 havi nyugdíjeinstand, majd a magánkasszákból 540 milliárd forint eltapsolása után most itt van a szabad államosítás terve. Aki nem lép át az állami rendszerbe, az elveszti 24 százalékos munkáltatói járulék után fizetendő állami nyugdíjjogosultságát. Ez az intézkedés is része az új kormány által bevetett trükkök százainak, hogy eltakarja értelmetlen költekezéseinek hatását, miközben két kézzel vágja a pénzt a leggazdagabbakhoz, suttyomban megemeli a járulékokat. Miközben a költségvetési felelősségről papol, kivérezteti ennek legfőbb őrét, a Költségvetési Tanácsot. Miközben a különadók átmeneti jellegéről szólnak a hírek, a büdzsétervezet apró betűs táblázataiban már ott lapulnak a különadók állandósításáról szóló számok.

A sor most a magánnyugdíj-megtakarításokkal folytatódik. A költségvetés nem tartalmaz sem egy külön alapot e megtakarításoknak a nagy közös kasszától elkülönített kezelésére, sem előirányzatokat a névleges egyéni számlák létrehozásának informatikai és más beruházásaira. Ebből is következik, hogy már a címválasztás is cinikus, ahogy a kormány egész kommunikációja a kérdés kapcsán.

A törvényjavaslat címe: a nyugdíjreform és adósságcsökkentő alapról és a szabad nyugdíjpénztár-választásról. Matolcsy miniszternek volt bátorsága azt nyilatkozni az egyik napilapnak, hogy szükség van az öngondoskodás megerősítésére. Mindezt mondja egy ember, aki páros lábbal rúgja szét az öngondoskodás törékeny építményét. A terület gazdájának kijelölt kormánybiztos titulusa nyugdíjmentő kormánybiztos. Ugyanakkor ha valamitől meg kell menteni a nyugdíjakat, az pont önök, aki a felhalmozott nyugdíj-megtakarításokból a büdzsén a leggazdagabbaknak adott kedvezménnyel ütött lyukat akarja befoltozni.

De a cím még sok mást is ígér. Nézzük át, milyen elemei vannak a miniszter úr által ígért szabad választásnak, mert valójában nem más, mint pénzbehajtás. A szabad választást nézzük. Kezdjük a pénztárakkal, és utána vizsgáljuk meg az egyéni megtakarításokra vonatkozó garanciákat! Nem lehet szabad választásról beszélni. A törvényjavaslat rendelkezései kivéreztetik a pénztárakat. A 19. § szerint a fedezeti tartalék javára a 2009. évtől a pénztár a tagdíj, illetve a tagdíjcélú támogatás legalább 95,5 százalékát a 2011. évtől 99,1 százalékra köteles jóváírni.

A magán-nyugdíjpénztári költségek kordában tartása még támogatható is lenne, és az LMP támogatna is egy erre vonatkozó előterjesztést. Ez ugyanakkor nem racionális kordában tartás, hanem ellehetetlenítés. Nincs ilyen speciális szaktudást végző szervezet, amely hasonló adminisztratív költségek mellett színvonalas munkát tudna végezni. Vagy a 17. §: a módosítással megszűnik az állami költségvetési garancia biztosítása a pénztártag követelésére vonatkozóan. Miért kell a porhintés? A kormány pontosan tudja, mit akar. Államosítani akarja a második pillért, és államosítani is fogja, ha törik, ha szakad.

A 26. § szerint ha a PSZÁF megállapítja, hogy valamely pénztárban annak működési zavarai miatt veszélyeztetett a szolgáltatások biztonsága, a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépő tagok követeléseinek kielégítése, vagy a pénztárak teljesítménymérésének adatai feltűnő aránytalanságot mutatnak, vagy jogszabálysértés gyanúja merült fel, megteszi a szükséges intézkedéseket.

Miniszter úr, illetve államtitkár úr, a fenti intézkedések miatt garantált, hogy működési zavarai lesznek a pénztáraknak, de szerencsére a kormány mindenre gondol, és most nem fizeti be a védelmi pénzt, majd befizeti később kamatostul. Ennyit a második pillér esélyegyenlőségéről.

Nézzük akkor, hogy milyen garanciákat biztosít a 3 millió pénztártag állampolgárnak! A törvényjavaslatban minden ellenkező híreszteléssel szemben semmilyen garancia nincs arra, hogy nem lopják el a megtakarításokat - egyénit. Vegyük például a 12. §-t! Felhatalmazást kap a kormány, hogy rendeletben határozza meg az alap működésére és gazdálkodására vonatkozó szabályokat. Amit a nagy rohanásban nem tudtak kidolgozni, azt majd szépen megoldja a kormány a reflektorfénytől távol. Hát, ez nem túl biztató garancia.

Vegyük az alap irányító testületét, amely rendelkezik majd a 3000 milliárd forintos vagyonról. Ez nem más, mint egy újabb fideszes bábcsoport; Matolcsy miniszter által rángatott marionettfigurák ülnek majd benne. A testület öt tagból áll, öt kis Matolcsy-figurából. Egy ilyen, csak a kormány megbízottaiból álló egylettől nehéz is lenne elvárni, hogy a tagjai ne a kormány, hanem a mai pénztári tagok érdekeit tartsa szem előtt. A kormány szerint garanciális jelentőségű annak rögzítése, hogy az alap vagyona nem vonható el, és kizárólag a törvényben meghatározott célokra használható fel.

Nézzük a 7. §-t! A 7. § szerint az alap vagyonát képző eszközök értékesítéséből származó bevételt a Nyugdíj-biztosítási Alap fejezetnek, a központi költségvetésnek - még egyszer, a központi költségvetésnek - és a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvényben meghatározott előirányzata javára kell befizetni vagy azt az államadósság csökkentésére fordítani. Hol van itt a valódi garancia? A kormánytöbbség év közben bármikor módosíthatja a költségvetési törvényt, azzal pedig a nagy közös kasszába is belekerülhet a vagyon, szinte már garantált annak felélése. Miért bízzuk a kecskére a káposztát? Miért bízzuk a pénzügyekért felelős miniszterre a megtakarításainkat, aki már rég nem lesz hivatalban, amikor járulékot kell fizetni a megtakarításokból?

Mindamellett alkotmányos aggályok is felmerülnek. Hol a szabad választása azoknak, akik külföldön egy olyan országban tartózkodnak, ahol nincs külképviselet? Általában is hogyan tekinthet semmisnek a kormány a pénztártag és a pénztár között fennálló jogviszonyt úgy, hogy egyik fél sem nyilatkozik a köztük jogerősen fennálló viszony megszüntetéséről? Ráadásul mi lesz ennek a gazdasági hatása? Nem tudjuk, hiszen ez egy kalandor kormányzás vudugazdaságtannal boldogítva.

A részletei kidolgozatlanok, és semmilyen hatástanulmány nem ismert a várható következményeiről. Egyértelmű: ebben a formában a kormányon kívül nincs nyertese az einstandnak, a kormány szándéka és a megtakarítások sorsa kifürkészhetetlen.

Mi lesz az emberek pénzével, tisztelt miniszter úr, tisztelt államtitkár urak? Hogyan képzeli a kormány a ma még jelentős részben részvényekben fekvő magán-nyugdíjpénztári portfólió átvételét? Miért nincs egy külön alap ezek fedezetére a költségvetésben? Mondjuk, miért? Azért, mert improvizáltak! Elképzelhető, hogy az einstand nyomán az állam nagybefektetővé válik számos tőzsdei cégben? El! Van rá stratégia, hogy nem gyakorolja, hogy hogyan gyakorolja a tulajdonosi jogokat az erre fel nem készített államadósság-kezelő? Nincsen! Amennyiben pedig nem, hogyan kívánja megakadályozni az érintett vállalkozások részvényárfolyamainak összeomlását? A törvényjavaslatból semmi nem derül ki! Meg hát, mire a nagy sietség? Tudjuk, mire: a felelőtlen pénzosztás ütötte lyukakat akarják betömködni, másrészt a hamar munka ritkán jó. Még létre sem hozták az egyéni számlákat, de a pénzt már elveszik, a sietség következménye számos átgondolatlan rendelkezés.

Azt a magán-nyugdíjpénztári tagot, akit a nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv előtti nyilatkozattételében például a testi fogyatékossága akadályoz, saját kérésére a nyugdíj-biztosítási igazgatósági szerv keresi fel. Honnan lesz kapacitása a nyugdíjbiztosítónak arra, hogy mától számítva 45 nap alatt egyenként felkeressen valamennyi akadályozott állampolgárt? Vagy vegyük a normál eseteket. Jelenleg több mint 3 millió pénztártagnak a mai naptól 2011. január 31-ig kizárólag összesen kevesebb mint 46 munkanap áll rendelkezésre, hogy a magánnyugdíjpénztárban maradásról szóló nyilatkozatát személyesen megtegye a 7+1 regionális nyugdíjbiztosító irodában. A 3 millió pénztártag 8 irodára oszlik el! Ezért irodánként átlagban 375 ezer pénztártag nyilatkozattételét kell biztosítani. (Zaj a kormánypártok soraiban.) A fenti 45 munkanappal számolva, ami jóval kevesebb lesz a gyakorlatban, azt jelenti, hogy átlagban napi 8152 pénztártag nyilatkozattételét kell biztosítani az irodákban. Ez fizikailag lehetetlen! S így a törvény nem biztosítja minden pénztártag számára a lehetőséget, hogy maradásáról nyilatkozhasson.

S mi lesz azzal, aki nem kerül sorra? A 28. § szerint az igazolási kérelemről a nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv annak előterjesztését követően 15 napon belül dönt. Lefordítom magyarra: a kormány majd jól eldönti, hogy van-e választás.

A törvény legsúlyosabb hibáira az LMP módosító javaslatokat nyújt be. Elsőleg: átírjuk a címet őszintére. Nyugdíjreform és államadósság-csökkentő alap helyett a magán-nyugdíjpénztári tagság fenntartásának ellehetetlenítéséről, valamint a tagi megtakarítások terhére a rövid távú költségvetési hiányfoltozással összefüggő egyes törvénymódosításokról szóljon a törvény. A 18. §-ban elfogadhatatlanok az átlépők személyes megjelenésére vonatkozó szabályok, amelyeken jelentősen enyhítenénk. A magánnyugdíjpénztárban maradt biztosítottat az állami rendszerből eltávolító szabályt elhagynánk, mivel ez egy olyan zsarolás, ami nem fogadható el egy jogállamban. A nyilatkozattételi határidőt kitolnánk, és engedélyeznénk a felhatalmazással való élést olyanoknak, akik tartósan külképviselet nélküli országban dolgoznak.

A valóban szabad választás érdekében a 17. §-ban megtartanánk a nyugdíjpénztárak állami garanciáját. A jelenlegi Matolcsy-klónokból álló bábtestület helyett az Országgyűlés felügyelete alá helyeznénk az alapvető testületet.

Talán a legfontosabb, hogy előírnánk, kizárólag az államadósság csökkentésére és a névleges egyéni számlákról való járadékteljesítésre lehessen felhasználni az elkobzott vagyont. Ha a kormány nem akar trükközni, akkor a vagyon elsíbolását lehetővé tevő kiskapukra sem lesz szükség.

Módosítások ide vagy oda, az eddig elmondottakra tekintettel az LMP nemhogy nem támogatja a törvényjavaslatot, de minden demokratikus eszközzel fel fog lépni elfogadása ellen. Az LMP mindig kiállt egy felelősebb és átláthatóbb állami nyugdíjrendszerért, ami nagyobb garanciát jelent a tisztes öregkorra. Többször is javasoltuk az egyéni számlás rendszer kidolgozását és bevezetését. Egy hónapja benyújtottunk egy olyan törvénymódosítási javaslatot is, amely a magán-nyugdíjpénztári tagok befizetését jóváírta volna. A költségvetési törvényjavaslathoz emellett benyújtottunk egy módosító indítványt, amely garantáltan elkülöníti a leendő egyéni számlákra félreteendő vagyont a folyó kiadásoktól. A Fidesz mindkét javaslatunkat leszavazta, ezért teljességgel hiteltelen a mostani ígérete, amely az átlépőknek egyéni számlákat ígér. Az átlépők vagyonából a költségvetési törvénytervezet szerint már jövőre el kíván költeni majd' 530 milliárd forintot, így nehezen hihető az az ígéretük is, hogy a már elköltött vagyont egyszer majd jóvá is írja a megkárosítottaknak a még létre sem hozott egyéni számláin.

Tekintettel ugyanakkor arra, hogy a Fidesz által megcsonkított jogállamban ez a demokratikus eszköztár meglehetősen szűkös, mi számon kérhető ígéretet is teszünk. Az LMP a nyugdíjpénztári befizetések és vagyonok ügyében a kormány kényszerítésével szemben a valódi választást támogatja.

A Fidesz maffiajellegű pénzbehajtása elfogadhatatlan, ezért az LMP azt ígéri, hogy ha kormányra kerül az elkövetkezendő választások bármelyikén (Zaj, derültség a kormánypártok soraiban.), akkor a magánnyugdíjpénztárakban maradóknak jóváírja az állami rendszerben 2011-től történt befizetéseket, a munkaadói 24 százalékot. Csak így lehet valódi a választás!

S most fölhívnám a figyelmet a zsarolásellenes állampolgári koalícióra, amelyhez az LMP is csatlakozott, tehát hogy azokat az embereket, akik ellen akarnak állni a Fidesz zsarolásának, nyugodtan várjuk őket majd a törvény végszavazásán, itt, a Kossuth téren a tüntetésre.