PŐSZE LAJOS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem fogok 15 percig beszélni. Én egy egészen más aspektusból közelíteném meg ezt a vitát, abból az aspektusból, hogy milyen lehetőség van az ország előtt a következő három évben.

De mielőtt belemennék ebbe, egy-két dolgot tényszerűen szeretnék leszögezni. Szögezzük le, hogy a negyvenes évek végén a kommunisták az akkori tőkefedezeti rendszert eltüntették. (Soltész Miklós: Mint ahogy most is eltűntek.) Ez egy fontos állomás. Utána szögezzük le, hogy a kilencvenes évek közepén fordult mínuszba a kirovó-felosztó rendszer, és akkor ahelyett, hogy felhívták volna erre a figyelmet, még a 25 százalékát odaadták a haveroknak. Hát ennél nagyobb aljasságot egy nemzettel, egy társadalommal szemben nem lehet elkövetni!

És elnézést kérek a tisztelt LMP-sektől (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Nem kell.), a szocialistáktól is elnézést kérnék, de valaki kérdezze már meg azt, hogy mi van az országgal, a nemzettel, miért ezen a magántulajdonon jogászkodnak, kérem szépen?! Az államnak ki kell fizetni a nyugdíjat mindenképpen. Olyan nincs, hogy nem fizetünk hó elején nyugdíjat! Úgy könnyű volt a magánnyugdíjpénztárakat kezelni, hogy legfeljebb bebukik mindegyik, mert az állam úgyis fizet helyettük. Hát hol itt a kockázatvállalás? (Közbeszólások.) Nem így működik a magántőke, kérem szépen! (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Bravó!)

Azt se felejtsük el, hogy 4,5-5 százalék működési költségen működtek. Tudják, hogy mennyi a hosszú távú nyugdíj tőkegarantált befektetések hozama a világban? 2-3 százalék. Hogyan lehet abból kigazdálkodni 5 százalékot? Úgy, hogy tudták a Nemzeti Banktól magas kamaton az állampapírokat hozni. Így könnyű volt, kérem! És volt egy páratlan kilencéves boom a tőzsdén. Ez többet nem lesz meg, kérem szépen.

Tehát nagyon-nagyon fontos azt látni, hogy itt szó sincs arról, hogy privatizáció vagy államosítás történik. Itt egyszerűen arról van szó, hogy azt az évi 600-700 milliárdos hiányt, ami a nyugdíjalapban képződik, egyszerűen természetes módon visszapótoljuk.

Na, de most rátérek arra, hogy mit jelenthet ez Magyarország számára, ha ügyesen csináljuk, hogy 2016-ra ki tudunk kerülni az adósságcsapdából. 2016-ra 55 százalékra lemehet a GDP-arányos államadósság, és akkor mi vagyunk a Janik, sorban állnak előttünk, hogy hitelt adjanak nekünk, és le tudjuk vinni 700 milliárd forintra az éves kamattörlesztést 2016-ra. Milyen jó volna!

Miről van szó, kérem? Nézzük: 3000 milliárd van most ebben a kasszában. Azt tudjuk, hogy nem egyszerre fog ez a pénz átjönni, de fogalmazzunk pontosan, nyugodtan mondhatjuk azt, hogy megy a folyó nyugdíjalap feltöltésére minden évben, hiszen három-négy év alatt sajnos az oda elkel. De ha mi azt mondjuk, hogy az első évben a költségvetés számol egy 600 milliárdos plusz átjövetellel a 300 milliárdos folyó befizetés felett, ha azt mondjuk, hogy 1500 milliárd forint átjön, és azt tudjuk rögtön adósságtörlesztésre fordítani, bevonjuk, mondjuk, az 1500 milliárd forint értékű állampapírt, a bruttó adósság rögtön eltűnt. Kérem, figyeljünk: ha mi 20 ezerről lemegyünk 18 ezerre az államadósságban, rögtön 1 százalékkal csökken a kockázati felárunk, az újabb 200 milliárd forint, és akkor már 18 ezer alatt vagyunk. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Így van.) Közben a GDP remélhetőleg megy fel, egy 2-2,5 százalék mindenképpen lesz jövőre, azután egy 3-4 százalék látható, mert a német gazdaság belendült. Én nagyon szeretem az összevissza fordulást Kelettől Nyugatig, de azért Magyarországot a német gazdaság határozta meg és fogja meghatározni (Derültség a kormánypárti padsorokban. - Taps.) a következő évtizedekben is.

Kérem szépen, ráadásul vegyük figyelembe, hogy folyamatosan, már az első évtől le tud menni az 1100 milliárdos éves kamattörlesztés is egy 950 milliárdra, 100-150 milliárddal, pillanatokon belül ott vagyunk, hogy ha 2015-re lemegyünk a kockázati felárral tulajdonképpen a normális tartományba, vagy legfeljebb az 1 százalékos felárba, akkor 2015-ig mi vissza tudunk 3500 milliárdot fizetni. Az 16 500 milliárd, és közben a GDP 29 000 milliárdra megy fel. Kérem szépen, ez 55 százalék, ez egy osztás! Utána is már a pálya olyan, hogy sokkal könnyebb (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból. - Derültség.) egy ilyen magasabb GDP mellett azt a lecsökkent éves kamattörlesztést fizetni.

Ez tehát igenis egy történelmi lehetőség, és nincs is más lehetőségünk. Ha az ország nem kap 2000 milliárd forint friss pénzt a következő egy-két évben, akkor bezuhan még jobban az adósságmocsárba, a spirálba, és onnan nincs többet kiút. (Dr. Mikola István: Így van.) Nem lehet mást lépni.

Tehát az első a nemzet sorsa, és nem az, hogy jogászkodjunk, kérem szépen, hogy ki kinek a magántulajdonát hogyan védi. Óvok minden demagógot attól, hogy az embereket az utcára vigyék, megtévesszék őket. Szerencsétlen emberek nem tudják, hogy miről van szó, könnyű őket megtéveszteni, és ezért nagyon nagy a felelőssége mindenkinek. A szocialistáké a legnagyobb, akik már előre bejelentették. Látszik, hogy ők ezt a csontot akarják megragadni, ezen keresztül akarnak fogást találni a kormányon, de le fognak bukni, lepleződni, mert lelepleződik az, hogy igazából őket a nemzet sorsa nem érdekli, csak a haveroknak a pénze. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból.)

Nagyon észnél kell lennünk, és azért is gyorsan muszáj lépnünk, mert egyre több botrány és pénzügyi zűrzavar jön az Európai Unióban, 90 milliárd az írek, 125 milliárd a görögök, jönnek a portugálok, a spanyolok nemsokára, kérem szépen. Gyorsan meg kell lépni, amit meg lehet lépni, és meg kell próbálnunk tényleg egy növekedő pályára állni.

Nem aggódom amiatt, ugye, most mondhatná valaki, hogy jó, jó, könnyűek ezek az elvi levezetések, de mi lesz 2012-től a talált pénzzel, mert 2011-ben egyszerre jön át egy plusz 1000 milliárd, és a következő években ez nem lesz meg. De meglesz, kérem, mert 2012-re lesz egy plusz 2 százalék GDP, ami legalább 700-800 milliárd forint, lesz egy 10 százalékos áfabevétel-növekedés, ami plusz 200 milliárd forint, és a 300 milliárd akkor is jön minden évben, tehát megvan 2012-re is az 1100 milliárd, ha úgy tetszik, talált pénz. Tehát nem kell félni. Ha az 1300 milliárdot, ami jön az Európai Unióból fejlesztési pénz, jól használjuk fel, akkor - még egyszer megismétlem - megszorítások nélkül lehet 2016-ra kijönni az adósságcsapdából.

Ez azon múlik, hogy a kormány a legjobban tudja-e felhasználni a fejlesztési pénzeket, és természetesen egy rendkívül szigorú, ellenőrzött költségvetési politika és államigazgatási irányítás szükséges.

Ami a probléma, és nagy probléma, az az, hogy a kormánynak nagyon rossz volt a kommunikációja. Tudni kell azt, hogy egy ilyen kérdés, ami hárommillió embert érint, és az emberek felszínesen tájékozódtak, e mögé oda kellett volna állítani egy kommunikációs stábot. Minden este lehet a magyar híradóban... Kérem, a maláj király is bemondja este nyolckor, hogy holnap hány órakor van beiratkozás az iskolában. Ha így megy, akkor így megy, nem lehet másképp csinálni! Itt is kellett volna egy kommunikációs csapat, a televízióban elmondani nyolctól kilencig, ha kell, minden este egy héten keresztül. Ezért van a közszolgálati média, hogy az embereknek elmagyarázzuk.

A fiataloknak szórólapokon, akár háztól házig menve. Jó, tudom, hogy gyorsan változnak egy műhelymunka során a kondíciók, ezt megértem, de kommunikálni akkor is kell, mert ha nem kommunikálunk, akkor jönnek a demagógok (Pősze Lajos mindkét oldalra mutat.), és az egyszerű embereket könnyű megvezetni. (Derültség.) Bocsánat, nem tudom, hogy jól mutattam-e... (Derültség, taps.), elnézést.

Nem kívánom feltartani a tisztelt Házat, különösen azért, mert valami mérkőzés is van, úgy tudom. (Derültség.) Én azt gondolom, hogy húzzunk bele, dolgozni kell, az a megoldás.

Én szeretnék két idézetet idevágni a végére, mind a kettő egy kicsit idekapcsolódik. Egyrészt ne foglalkozzunk annyit és ne siránkozzunk annyit a deficitről meg a hiányokról, mert nagyon sok időnket leköti. Egy nem kis amerikai elnök, Ronald Reagan mondta azt szó szerint, hogy I am not worried about the deficit because it is big enough to take care of itself. Tehát én nem törődöm a deficittel, mert az elég nagy már ahhoz, hogy gondoskodjon magáról. (Derültség.)

(20.50)

Jó, ő megtehette, ugye, Amerika. De mi a megoldás, ha nem törődünk vele? A megoldás az - és utána mondják meg, hogy kitől van ez az idézet (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük: Hány forintos kérdés?) -: a hiány betölthető, a külföldiek jelenléte jogi kontroll alá vonható, a kincstár feltölthető. Az embereknek viszont meg kell tanulni dolgozni, ahelyett, hogy a köz segélyein élnének.

Cicero, Krisztus előtt 55-ben. (Derültség, taps, közbeszólások.) Tehát kérem szépen, nincsen; nehogy azt higgye valaki, hogy ez egy speciális helyzet, ami itt van Magyarországon.

A kincstárt fel fogjuk tölteni, minden rendben lesz. Ha mindenkinek lesz munkája és mindenkinek lesz befizetése, és biztosítjuk, kreáljuk a munkahelyeket, akkor 2016-ra egy kicsi-kicsi kis Kánaán jön el Magyarországra. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Úgy legyen!)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban és a Jobbik soraiban.)