*

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném kifejezni a sajnálatomat, hogy erről a potom 3000 milliárd forintos kérdésről gyakorlatilag egy ilyen kései órán, a közvélemény elől kvázi eldugva tudunk csak egymással tanácskozni. Úgy gondolom, ha önök hisznek a nyilvánosság erejében, és hisznek abban, hogy a tetteik mögött valós választópolgári felhatalmazás áll, akkor meg kellett volna adni a nyilvánosság számára azt az esélyt, hogy ezt az ülést lehetőség szerint a tévé nyilvánossága előtt is nyomon követhesse.

Szeretném fölhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy az állampapírok körülbelül felét teszik ki a magánnyugdíjpénztárak vagyonának. A másik fele olyan vagyonelem, amely mobilizálható, és egy aktív, a Jobbik programjában vállalkozó, aktív államként jellemzett állam, egy olyan kormányzat, amely a saját cselekedeteinek az ura, megfelelő képességgel és tehetséggel képes kezelni a rábízott vagyont, lehetőség szerint nemcsak megőrizni, hanem szaporítani is képes azt, mint ahogy egyébként az állami vagyonról szóló törvény is rendelkezik erről, akkor esély lenne arra, hogy másra is fölhasználjuk ezt a pénzt, mint hogy csak az államadósságot csökkentsük ebből.

Látható, hogy az állampapírok, amelyek a magánnyugdíjpénztárak vagyonának a felét teszik ki, az állampapírok nyilvánvalóan be fognak olvadni az államadósság kezelésére hivatott alapba, illetve természetes módon fogják csökkenteni az államadósságot.

Uraim! Folyó kiadásokra az elmúlt évek bármilyen formában történő megtakarítását elkölteni nem hiba, hanem bűn, megbocsáthatatlan bűn. Kérem azt önöktől, tartsák azt szem előtt, hogy hosszú éveken keresztül halmozódott valahol ez a vagyon, az most ilyen szempontból indifferens, hogy milyen okból kifolyólag halmozódott, és hogy mennyire hibás döntés volt, én magam is úgy gondolom, hogy hibás döntés volt ilyen körülmények között így létrehozni a magánnyugdíjpénztár-rendszert, mint ahogy most megvalósult, azt azonban megengedhetetlennek tartom, hogy föléljük ezt a vagyont, és a kormányzat mindezt úgy kommunikálja, hogy megteremti a saját gazdasági mozgásterét.

A saját gazdasági mozgástér megteremtése, uraim, az a jövőbe tett befektetések alapját jelentené, nem pedig azt, hogy fölélik az emberek a vagyont. Láttunk erre már jó néhány példát a szocialista kormányzás hosszú évei alatt. Én kérem azt, hogy ez a példa lebegjen az önök szeme előtt is, és ezt tartsák szem előtt. Remélem, hogy kellően elriasztó erővel bír az elmúlt 8 év kormányzati gyakorlata.

Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy valódi egyéni számlavezetés valósuljon meg, olyan, ahol láthatóan, nyomon követhetően a volt magánnyugdíj-pénztári tagok, jelenleg a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer kedvezményezettjei, majdani kedvezményezettjei pontosan értesülnek arról, hogyan áll a magánnyugdíjpénztárakból érkező vagyon sorsa, hogyan szaporodik ez a pénz, mennyi nyugdíjra számíthatnak majd a jövőben. A kormány által készített előterjesztésből semmilyen kép nem bontakozik ki erre vonatkozóan. Önök ugyan egyéni számlavezetésnek hívják ezt a gyakorlatot, amit a törvényjavaslat tartalmaz, valójában azonban nem történik erre irányuló előremutató kezdeményezés. Kérem azt, hogy ezt vizsgálják felül.

Azért is fontos lenne, hogy az egyéni számlavezetés megvalósuljon, és lehetőség szerint tényleges, kézzelfogható, mobilizálható, pénzzé tehető vagyonelem álljon mögötte, mert egyelőre egy mai fiatal számára őszintén szólva Orbán Viktor szava meglehetősen kevés lehet arra vonatkozóan, hogy majd 30-40 vagy ne adj' isten, 50 év múlva ebből lesz kifizetve az ő nyugdíja. Ez az ígéret elszáll. Kézzelfogható vagyonra van szükségük a nyugdíjalapoknak arra, hogy ezt az összeget valaha ki lehessen fizetni.

Én tehát arra kérem önöket, hogy használják föl azt a történelmi esélyt, amit ennek a 3000 milliárd körüli magánnyugdíjpénztárakból visszaérkező vagyonnak a kezelése jelent a magyar állam számára, és lehetőség szerint minél nagyobb hányadban aktív vállalkozó államként egy valós tőkefedezeti rendszer kiépítését kezdjék meg a nyugdíjak mögé. Ez olyan támaszt adna pénzügyileg a nyugdíjrendszer részére, amely nemcsak a most a magánnyugdíjpénztárak becsatornázása miatt fölháborodó embereket, de gyakorlatilag a pénzpiaci befektetőket is képes lenne megnyugtatni, mert azt látnák, hogy a jövőben van alapja az állami nyugdíjkifizetéseknek, van mögötte tőke, van mögötte termelés.

Az egyik módosító javaslat, amit Hegedűs Tamás frakcióvezetőhelyettes-társammal benyújtottunk, arra szolgált, hogy nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű stratégiai befektetésekre ösztönözzük a kormányzatot, illetve a nyugdíjpénztárakból beérkező vagyont ilyen befektetésekre irányítsuk át.

Mire is gondolunk itt, tisztelt képviselőtársaim? Elsősorban gondolhatunk azokra a fillérekért privatizált állami vállalatokra, amelyek máshol, nálunk boldogabb és gazdagabb országokban stratégiai vagyonnak, stratégiai ágazatok cégeinek számítanak.

Ezeket mindenképpen célszerű lenne visszavásárolni, visszavenni legalább részben állami tulajdonba, és csak föl szeretném hívni a képviselőtársaim figyelmét arra, hogy ezeknek a cégeknek jellemzően kiemelkedő volt a nyereségességük az elmúlt években (Nagy zaj.), és ezt a kiemelkedő nyereségességet, ha a nyugdíjrendszer mögé állítanánk, máris megnyugtatóbb garanciát kapnának azok, akiknek jelenleg a kormányzatban az állam ilyen módon történő pénzbecsatornázásában megingott a bizalma, máris komolyabb valós tőkére épülő, befektetési szemléletet tükröző kormányzati politikát látnának maguk előtt, és ilyen módon Magyarország kockázati besorolása is akár javulhatna vagy legalábbis errefelé egy nagy lépést tehetnénk.

Föl szeretném tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy látjuk ugyan azt, hogy egy általam megengedhetetlennek tartott, meglehetősen agresszív lépéssel a kormányzat gyakorlatilag erőszakkal igyekszik rákényszeríteni a magánnyugdíjpénztár-tagokat - ezt a 3 millió embert - arra, hogy visszatérjen az állami nyugdíjrendszerbe. Ez olyan módon történt, olyan módon került bevezetésre, hogy önök nem mondták meg a folyamat elején, hogy mi lesz ennek a folyamatnak a vége, szemmel láthatólag menet közben, a külső és egyre hevesebbé váló támadások hatására döntött úgy a kormányzat, hogy elindul ebbe az irányba. Folyamatosan jöttek azok az észrevételek, azok a kiegészítések a nyugdíjelképzelésekkel kapcsolatban, amelyek egyre inkább kimunkáltak és egyre inkább abba az irányba hatottak, hogy egyáltalán bevezethető legyen ez a rendszer, de ez nyilvánvalóan csak a közvélemény nyugtalanságát hozhatta ilyen amatőr bevezetés, ilyen szakmailag előkészítetlen tevékenység mellett magával.

Föl szeretném hívni arra a figyelmet, tisztelt képviselőtársaim, hogy amikor önök szakítva az eddigi, megszokáson alapuló gyakorlattal, és sértve a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás szabályairól szóló törvény 34. §-ának (1) bekezdését - amely szerint kérelem személyes előterjesztése csak akkor írható elő, ha személyes megjelenés hiányában az ügy eldöntéséhez tény, szükséges információ vagy adat máshogy nem szerezhető meg -, tehát amikor önök megpróbálják megfordítani ezt a gyakorlatot - és egy másik törvényt sértenek ezzel a gyakorlattal -, és azt szeretnék előírni, hogy ha valaki magánnyugdíjpénztár-tag szeretne a továbbiakban is lenni, akkor jelezze az ebbéli szándékát; akkor azt kell hogy mondjam, hogy a rendszerváltás óta eltelt 20 év demokratikus gyakorlatát is lábbal tiporják, és egy újabb pofont adnak a szakmaiságnak, ugyanis egy másik törvényt sértenek meg az aktuális rendelkezésekkel.

Én arra kérem önöket, ugyanúgy, mint ahogy eddig sem fukarkodtam jó tanácsokkal gazdasági vagy éppen jogi területen ellátni a kormányt, fontolják meg ezt az észrevételt, nézzék meg ezt a törvényi paragrafust, ezt a bekezdést; nyilvánvalóan sérti a kormány rendelkezése ezt.

Akkor, amikor a különadóról szóltunk, fölhívtam tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy alkotmányellenes lett, később az lett. Akkor, amikor a kolontári iszapkatasztrófa után a magánkézbe vételt követően ismét állami felügyelet alá helyezték volna ezt az állami vállalatot, akkor arra hívtam fel a figyelmet, hogy ehhez rossz jogi eszközt választottak, hiszen honvédelmi érdekből rendelték állami kezelésbe ezt a vállalatot. Most ismét fölhívom az önök figyelmét, hogy súlyos hibát vétenek akkor, amikor nem figyelnek a megfelelő jogi környezetre, és bár jó célok érdekében, rendkívül rossz eszközökkel és végső soron rossz hatékonysággal járnak el.