*

SNEIDER TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő T/1745. számú, az egyes nyugdíj-biztosítási tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, amely közérthetően a 40 év munkaviszonnyal rendelkező nők korkedvezményes nyugdíjaztatásáról szól, pont olyan törvényjavaslat, mint az elmúlt fél évben az összes, Fidesz által benyújtott javaslat. Első ránézésre szép, csillogó fényben úszik, mint kofáknál télen a kisuvickolt narancs, ám amikor vásárlás után hazavisszük, akkor vesszük észre, amikor a héjából kibontjuk, hogy bizony-bizony, csak alig egy-egy része emészthető az ember számára.

Mióta itt ülök a parlamentben, sorra azt látom, hogy a Jobbik által leírt programpontok kerülnek át a Fidesz törvénykezésébe (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), de valami gonosz manó addig-addig kontárkodik a kormány körül, míg végül sok esetben a címétől eltérően teljesen ellentétes jogszabály születik. Elég csak a tegnap tárgyalt és holnap tárgyalandó, szabad nyugdíjválasztás lehetőségéről szóló, számomra terrortörvényre gondolni. Engedjék meg, hogy elöljáróban kronológiailag vázoljam a szociális területet is érintő, eddig elfuserált törvényeket, rendeleteket.

Június 10-én kiadja a kormány a rendeletét a kilakoltatásra váró családok megmentése érdekében, rövidesen kiderül, hogy a rendelet semmire sem jó, legfeljebb a vécében lehet hasznosítani, és sorra rakják ki a családokat a rendelet megjelenése után. Június 15-e a legismertebb nap, amikor az ötgyermekes Tauzin családot rendőri hadsereg hajítja ki az utcára. És itt azért külön megjegyzem a kormánypárti képviselők számára, hogy épp vasárnap kaptam egy levelet a rendőrségtől, amelyben egy szabálysértési határozatot kézbesítettek a számomra, és ebben a határozatban az ott megjelent jobbikos képviselőkkel kapcsolatban színtiszta hazugságokat állít a rendőrség, és természetesen ez alapján kívánnak megbüntetni minket. Nyilvánvalóan ezek után el lehet képzelni, hogy egy átlag magyar állampolgárral hogyan viselkedhet a mostani, most már forradalminak nevezhető, új rendőrség, ha nem átallnak országgyűlési képviselőkkel vagy egy országgyűlési bizottság elnökével szemben nyílt hazugságokat megfogalmazni. Ezt csak azért jelzem, hogy legyenek tisztában azzal, hogy hol tart a pintéri rendteremtés, a pintéri erőknek a megreformálása hogyan alakul.

Nos, ott tartottam, hogy sikertelen volt a kormány első intézkedése, és végül július végén vitattuk meg a törvényt, ami sajnos csak augusztus elején lépett törvényerőre. Ezt követte az adótörvények módosítása, amelynek az egykulcsos adó része már kívülről is silány áruvá tette számunkra ezt a törvényt, de legalább lehetett volna egy igazságos, gyermekvállalást növelő családtámogató része. Ám a gonosz manó sugallatára ez is olyan rosszul sikerült, hogy példának okáért a 144 ezer háromgyermekes család közül mindössze a leggazdagabb 8 ezer tudja igénybe venni a maximális támogatás összegét. Egy átlagos keresetű, otthon gyermeket nevelő, háromgyermekes család mindössze a felét tudja igénybe venni, sőt két év múlva már csak a harmadát.

Erre jön a költségvetési törvény, amely - most már a Fidesz hibájából - az ország leszakadó felének a szociális támogatásait nominálisan 35 milliárddal, reálértékben 105 milliárddal csökkenti, és ez még akkor is igaz, ha a gázártámogatást továbbra is fenntartja a kormányzat.

Végül itt van a már említett, szabad nyugdíjválasztásról szóló törvényi diktátum, mely ismét jól alakulhatott volna, ha a Jobbik kiforrott elképzelését valósítják meg, ám mára kiderült, hogy a jövendő nyugdíjasok pénzét, megtakarításait gyakorlatilag a Gyurcsány-kormány által nyakunkba vett IMF-hitel visszafizetésére fordítja az új, forradalmi kormány. A nagy forradalmi hevület, úgy látszik, könnyedén behódolt az idegenek pénzéhségének, és most hárommillió ember 3000 milliárd forintja bánja mindezt.

Mindeközben mint valami szép narancssárga lufi lebeg folyamatosan az árverés előtt álló családok szeme előtt az állami eszközkezelő társaság. Ám ezt a lufit folyamatosan sodorja valamerre a szél, soha nem látjuk igazán, hogy mi lesz ebből, soha nem tudjuk utolérni, megfogni, megtapintani, és minden jel szerint úgy tűnik, hogy április 15-én nem fog működni ez a rendszer.

Bár ez a felsorolás is eléggé hátborzongató a nemzeti ellenzék számára, ám most egy újabb, jelentős mértékben igazságtalan törvénnyel állunk szemben. A cél megint szépnek mondható: a nők 40 év munkaviszony után mehessenek nyugdíjba. Mindez azért vált szükségessé, mint tudjuk, mert az MSZP 62 évről 65 évre emelte a nyugdíjkorhatárt, és ezen alapvetően a Fidesz sem kíván változtatni. A Jobbik a kezdetektől fogva hangoztatta, hogy nem értünk egyet a nyugdíjkorhatár bármilyen emelésével, amíg a munkanélküliség magas szinten áll, és addig, amíg egészséges emberek ingyenélésre rendezkednek be Magyarországon. Miért? Mert józan paraszti ésszel is felfogható, hogy nincs gazdasági értelme annak, hogy valakit 65 évesen dolgoztassunk, amikor vele szemben egy 25 éves, fiatal, életerős ember azért kapja a munkanélküli-segélyt, mert a 65 éves munkavállaló nem tud elmenni nyugdíjba.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvénytervezetnek két fontos eleme van, mindkettő már az 1. §-ban megtalálható. Az első: a jogosultsági időt munkaviszonyhoz köti és nem szolgálati viszonyhoz. Itt kell mindjárt leszögezni, hogy a Fidesz kommunikációja komoly várakozást keltett a nyugdíj előtt álló nők körében, hiszen azt ígérték, hogy 40 év szolgálati idő után mehetnek nyugdíjba. Mielőtt ezt bárki letagadná, szeretném idézni a fidesz.hu portál augusztus 2-ai híradását, az idézet címe: "A nők 40 év szolgálati idő után nyugdíjba mehetnek. Több tízezer nőt érinthet a kormány azon terve, hogy januártól 40 év szolgálati idő után, életkortól függetlenül nyugdíjba mehetnek a nők. A férfiak kedvezményes nyugdíjaztatásáról még nem tárgyalt a kabinet - mondta Iván László, a Fidesz nyugdíj- és idősügyi szakpolitikusa hétfői budapesti sajtótájékoztatóján." Nos, ezek után talán érthető, hogy több tízezer asszony várta az elmúlt időszakig a kedvező döntést. Ám november 8-án már ez jelent meg a Fidesz honlapján, az idézet címe: "A járulékemelés a nők nyugdíjba vonulását segítené. A miniszterelnök szóvivője szerint a nyugdíjjárulék-emelésből befolyó pluszpénzből a legalább negyvenéves munkaviszonnyal rendelkező nők nyugdíjba vonulását fedeznék."

Most pedig előttünk látható a törvényjavaslat, amely feketén fehéren leírja, hogy bizony nem veszik figyelembe a tanulmányokkal eltöltött időt, a munkanélküli-ellátásban eltöltött időt, magyarul, elég egy-két év munkanélküli-járadékon eltöltött év, és már nem tud élni a kedvezménnyel az egyén, miközben önhibáján kívül került olyan helyzetbe, amikor egyébként megfizették utána a nyugdíjjárulékot. De mondok egy más példát is: az a mentőorvos nő, aki öt évet tanult, négy gyermeket nevelt, de csak öt évet töltött a gyermekeivel otthon, továbbra is 65 évesen megy nyugdíjba a jelenlegi tervezet alapján. És természetesen továbbra is rohangálhat akár 65 évesen is éjnek idején 30 kilós felszereléssel a negyedik emeletre. Nyilvánvaló, hogy a kedvezményezetti kör szűkítése hatalmas igazságtalanságokat rejt magában. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Bővítése!)

A másik fontos vetülete a törvénytervezetnek a gyermekeket otthon nevelő asszonyok gyermeknevelésre fordított idejének elismerése a nyugdíjra jogosultsági idő tekintetében. A Jobbik programja tisztán fogalmaz ebben a kérdésben is. Idézek: "A gyermeket nevelő és emellett dolgozó anyák társadalmilag hasznos áldozatvállalását az államnak is elismerésben kell részesítenie, ezért az anyáknak nyugdíjkorkedvezményt biztosítunk." A kormány értelmezésében mindez azt jelenti, hogy függetlenül attól, hogy hány gyermeket nevel egy család, maximum nyolc év korkedvezmény jár. Hiába volt esetleg kilenc évet három gyermekével gyesen az anya, hiába lesz otthon 10-12 gyermekével egy anya akár huszonöt évet is, nem jár neki a huszonöt év kedvezmény. Én a televízióból ismerek egy dél-dunántúli családot, egy tisztességes, becsületes magyar családot, akik húsz gyermeket neveltek és nevelnek föl. Természetesen a húsz gyermek felnevelését is csak nyolc év korkedvezménnyel támogatja, illetve ismeri el a mostani kormányzat.

Nyilvánvalóan ez a rendszer ugyanolyan igazságtalan, mint az egykulcsos adórendszer. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Eddig mi volt?) Ott teljesen mindegy, mennyit keres valaki, ugyanazzal a kulccsal adózik; itt három gyermek után már teljesen mindegy, hogy hány gyermeket nevel valaki, ugyanannyi időt számítanak be a nyugdíjjogosultságba. (Babák Mihály közbeszól.) Én értem Babák úrnak a közbeszólását, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy én a törvény igazságtalanságaira hívom fel a figyelmet (Közbeszólás a Fidesz soraiból: És az eddigi milyen volt?), nem pedig en bloc az egész törvény rossz voltára.

A másik lényeges igazságtalansága az, hogy kedvezményezettként nem is a gyermekek számát veszik figyelembe, vagyis a velük otthon töltött időt, magyarul annak az anyának, aki három gyermekével mindössze három évet töltött otthon, és utána munkába állt, most 37 évet kell dolgoznia a negyvenéves munkaviszony eléréséhez, annak viszont, aki a három gyermekével végig otthon volt, csak 32 év munkaviszonyt kell bemutatnia a Nyugdíj-biztosítási Intézet felé a negyvenéves munkaviszony eléréséhez. Állíthatja-e valaki, hogy rosszabbul neveli az a gyermekét, aki kevesebbet tud otthon lenni a szeretteivel? - mivel valószínűleg azért megy el dolgozni, hogy el tudja tartani a családját. Nyilvánvalóan nem.

Természetesen - mint nemzeti konzervatív párt - mi is úgy gondoljuk, hogy a gyermekek számára mindenképp az az előnyös, ha szüleik minél tovább tudnak otthon lenni velük, de tisztában vagyunk a kor társadalmi berendezkedésével, ezért nem szeretnénk büntetni azt, aki a gyermekáldást követően egy-két év múlva visszamegy dolgozni. És itt még nem is részletezem azt, amiről már azért volt szó, hogy mi történik abban a helyzetben, ha a férfi marad otthon a gyermekkel - az ilyen családot már határozottan bünteti gyakorlatilag ez a törvénytervezet.

Ennek a problémahalmaznak a részbeni orvoslására adtunk be egy módosító javaslatot, amelynek értelmében függetlenül attól, hogy ki mennyi ideig volt otthon vagy nem volt otthon gyermekével, az első és második gyermek után egy, a harmadik és további gyermek után két év nyugdíj-korkedvezményt kapna. Ebben az esetben a 20 gyermekes anya 8 év helyett 38 év korkedvezményt kapna, de van olyan fideszes honatya a teremben jelenleg is, aki ennek köszönhetően hét gyermeke után nem 8, hanem 12 év korkedvezményt kaphatna. Természetesen lehet érvelni azzal, hogy a mi javaslatunk alapján sok háromgyermekes anya kevesebb időt számíthatna be a nyugdíjjogosultságba számító való idejébe, viszont véleményünk szerint sokkal igazságosabban működik ez a rendszer, és úgy akartuk kialakítani ezt a rendszert, hogy ne okozzunk plusz költségvetési terhet. A mi javaslatunk nem változtat anyagi szempontból a költségvetés helyzetén.

A másik fontos dolog, amit még meg kell említeni, hogy természetesen a Jobbiknál ennek a programpontnak egyébként elválaszthatatlan része a szülőtámogatási életjáradék bevezetése, amely már az egy-, kétgyermekes családok esetén is növelné a nyugdíj összegét, a három- vagy többgyermekesek esetében pedig jelentősen megnövelné ezt az összeget.

Miért lenne fontos, hogy ez a rendszer felálljon? Miért nem elégedhetünk meg a háromgyermekesek támogatásával? Azért, mert a drámai népességfogyásunk miatt a ma megszülető magyar kislányoknak, csecsemőknek 30 év múlva átlagosan 7,2 gyermeket kellene vállalniuk, ha azt szeretnék, hogy az adott évben ne csökkenjen a magyarság létszáma. Bármennyire is drámai a helyzet, azzal természetesen teljesen tisztában vagyunk, hogy nem várható el 30 év múlva, hogy az átlagosan nyolcgyermekes családmodell legyen a normális hazánkban, de azzal is tisztában vagyunk, hogy ha 30 év múlva a kívánatos gyermekek száma a nyolc helyett a mostani egyet fogja elérni, gyakorlatilag néhány év múlva megszűnik társadalmunk, és megszűnik az országunk.

Tisztelt Képviselők! Van egy harmadik rész is, amelyet röviden ki szeretnék emelni a törvényjavaslatból. A nyugdíjrendszer sok-sok igazságtalansága közül az egyik neuralgikus elem a korkedvezményes munkaköri lista 40-50 éves változatlansága. Nem nehéz megérteni, hogy közel fél évszázad alatt rengeteget változtak a munkaköri körülmények. Gondoljuk csak el, mennyivel jobb egy mai, korszerű klímás traktorral dolgozni adott esetben a földeken, mint a '60-as években még működő, fapados, zötykölődő Hoffer traktorokkal. De ugyanakkor a már említett mentőorvosi pozícióban 50 évvel ezelőtt elég volt egy kisebb táskával felrohanni a negyedik emeletre, miközben ma már a defibrillátortól kezdve rengeteg életmentő felszerelésen keresztül mázsányi cuccot kell felhordani a mentősnek, a sofőrnek és az ápolónak. Nyilvánvaló, hogy nagyon sokat változtak ezek a dolgok 40-50 év alatt.

Ezzel is foglalkozik a törvény, de nem úgy, hogy végre elkészült volna a korkedvezményes lista, amelyet a törvény kötelezővé tett egyébként 2010-re, illetve 2011-re, hanem további két évvel kitolja a lista elkészítésének az idejét. Itt megint azzal szembesülünk, mint már a fogyatékossággal élő emberek tekintetében, ahol sem 2008-ban, sem 2010-ben nem nyújtotta be a szocialista kormányzat az Országgyűlésnek a fogyatékosügyi beszámolót, sőt még az ENSZ-nél is pironkodnunk kellett a szocialista kormány trehánysága miatt. Viszont azt is meg kell említeni, hogy már fél éve nem a Szocialista Párt kormányoz, el lehetett volna kezdeni ezt a munkát, sőt akár le is lehetett volna tenni adott esetben az asztalra - tudtommal ez még el sem kezdődött. Mi mindenképp negatívumnak tartjuk, hogy további két évvel ki kívánja tolni ennek az elkészítésének a határidejét a mostani törvénytervezetet.

Negyedik elemként röviden szeretném még megemlíteni, hogy a törvénytervezet nem jelent megoldást, nem mutatja azokat a jeleket, amelyek a minőségi gyermekvállalás elindítása tekintetében kellene hogy megtörténjenek. Miről van szó? Egyetlenegy egyszerű példa: gyakorlatilag azt a szülőt, aki a három gyermekét úgy nevelte, hogy a szegedi Csillagbörtön örökös lakójává vált, illetve azt a szülőt, aki úgy nevelte a három gyermekét, hogy mind a három, mondjuk, a Paksi Atomerőmű mérnöke, ugyanúgy megilleti ez a nyugdíjkedvezmény. Ez pedig megint csak nem egy igazságos rendszer, de ez viszont az egész rendszerünkre igaz (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), hogy igenis a minőségi gyermekvállalás tekintetében kellene átalakítani minden családtámogatási rendszert.

Ötödikként még röviden el szeretném mondani, hogy ugyancsak szól a törvény arról, hogy amennyiben kéri a nyugdíjra váró személy, abban az esetben a nyugdíj-biztosítási intézet jelzi neki, hogy hol tart a nyugdíj tekintetében, a váromány tekintetében. Mi azt szeretnénk elérni a nyugdíjtudatosság jegyében, és annak a növelése érdekében, hogy ne kérni kelljen, hanem automatikusan juttassa el minden évben a nyugdíjbiztosítást folyósító intézet ezt az értesítést az egyének számára, hogy tisztában legyenek azzal, mi vár rájuk adott esetben, ha nyugdíjba jutnak.

Összegezve azt kell mondanom, hogy a törvényjavaslat a benyújtó indoklása szerinti célt nem éri el, hiszen jelentős réteget, a szakmailag képzett, főleg a diplomával rendelkező nőket el sem éri, számukra a kedvezmény nem nyújt a korábbi nyugdíjba vonulásra lehetőséget. Ezen kívül az alacsonyabb képzettségű, emiatt már valószínűleg régen elhelyezkedési problémákkal küszködő, munkanélküliséggel sújtott területeken élőknek az évek óta tartó, a keresőtevékenységgel járó biztosítási jogviszony hiánya miatt szintén nem érvényesíthető. A legnagyobb gond viszont az, hogy míg a módosítás legtöbbet hivatkozott célja a dolgozó és emellett családot, gyermeket vállaló nők kedvezményes nyugdíjba vonulásának elősegítése, ez a cél nem valósul meg, mivel az az anya, aki gyermeket szült és nevelt, és emellett egy időben dolgozott is, a kedvezményből kimarad vagy az csak részben érinti.