*

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az emlékezés napja a mai. Aki 6 évvel ezelőtt úgy feküdt le, hogy nem várta meg az eredményeket, ezen a napon arra ébredt, hogy szomorúan tudomásul kellett vennie, csaknem másfél millió magyar a többi magyar ellen szavazott, a sajátjai ellen szavazott. Emlékezzünk vissza, a 2004-es népszavazáson arra a kérdésre kellett válaszolni, hogy megadjuk-e a kettős állampolgárságot a többi magyarnak. A többség akkor megadta volna, de hiába akarta megadni. Az állampolgárság megszerzésének ezt a lehetőségét nem tudtuk érvényesíteni, hiszen nem érte el a 25 százalékot az igenek aránya.

Akkor még nem voltunk elegen. A kisebbség volt hatalmon, és látszólag a nemek győztek - de csak látszólag. Mert valójában a tagadás győzött, a politikai tagadás kultúrája lett úrrá. Egy olyan nemzetellenes politika, tisztelt képviselőtársaim, amilyenre '56-ban volt példa, amikor magyarok eresztették rá a szovjet tankokat magyar forradalmárokra, és a pufajkásokat eresztették rá a magyar emberekre. És abból is látszik, hogy '56 súlyához mérhető ügyről van szó, hogy hosszú éveket vesztettünk el ezzel a tagadással, ezekkel a nemekkel. Az akkori hatalom ebből merített legitimációt, hogy aztán később másfél évig ne csináljon semmit, hogy ne kormányozzon, és csak az átmentésre figyelt. De az átmentés nem megmentés. 2010-et írunk, és most jön a "mentés másként".

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a magyarok önrendelkezésének éve. Az idén már elegen vagyunk, és az emberek majdnem kétszer annyian szavaztak a nemzeti ügyek programjára, mint akkor, 2004-ben az igenek száma volt a népszavazáson a kettős állampolgárságra. És három képviselő kivételével ez a parlament is így szavazott. A magyar emberek ezzel tehát újraformálták a nemzet politikai közösségét, és megteremtették a lehetőségét annak, hogy a magyarokat a határokon átívelően újra egyesítsük. 2010 a megújulás éve lesz, a nemzeti megújulás első nagy éve. Újév napján megnyílik a lehetőség arra, hogy mindenki, aki akar, állampolgártársunk legyen, és több annál, közös nemzetünkben társunk.

Hatalmas az érdeklődés, és óriási a várakozás, tisztelt képviselőtársaim. New Yorkban például, ahol több évi pangás után a cserkészszövetség várólistájára rengetegen iratkoznak fel, hosszú időt kell várni a tagságra, és a konzulátusokon is rengetegen érdeklődnek, rengetegen informálódnak, várják január 1-jét százezerszámra. Ezért a következő évtől azon kell dolgoznunk, hogy ez a státus, az állampolgárság minél több magyar számára tartalommal és több joggal is járjon, párosuljon a nemzeti, lelki ajándékkal. Azon kell dolgoznunk, hogy a határon túli magyar iskolai kirándulások egyik magyarnak a másiknak adott segítségével párosuljanak, ha például ki kell festeni egy általános iskolai tantermet, vagy ácsolni kell egy focikaput, vagy ki kell cserélni az erdélyi Büdösfürdő elhanyagolt deszkáit, vagy éppen ki kell javítani egy felvidéki templom zsindelyfedését.

Ilyen feladataink vannak konkrétan, és vannak a virtuális, az elektronikus világban is. Létre kell hozni a magyar regisztert, közösségi portálokon vagy azok mintájára magyar köröket és azokból egy magyar hálót Ausztriától Varasdig, vagy éppen Máramarosszigetig. Keresztlevelek, egyházi nyilvántartások, cserkészcsapatok névsorai, a magyar házak vendégei vagy akár éppen a magyar vendéglők listája kell hogy ez alapjául szolgáljon. És minden ismerősnek, családtagnak is meg kell szólítani egymást a határokon túl. A magyar nemzet része vagyunk, számítunk egymásra, számítunk minden magyarra, és számítunk minden képviselőtársunkra ebben a feladatban.