*

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! A Lehet Más a Politika sosem gondolta azt, hogy a létező nyugdíjrendszer, mármint az eddig létezett nyugdíjrendszer minden létező nyugdíjrendszerek legjobbika.

Számos alkalommal elmondtuk, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszer csak egy jelentősen módosított formában vállalható, alacsonyak a hozamok, kétes az igazságossági hatásuk, s a környezeti fenntarthatóságot hírből sem ismerik a befektetési stratégiák. Azt is elmondtuk, hogy egy ilyen fokon leszabályozott és garantált bevételekkel jellemezhető piac helyett lehet, hogy jobb, ha állami kereteken belül hozzuk létre a tőkefedezeti rendszert. Ennek azonban feltételei vannak: egyéni számlák gondosan kidolgozott rendszere, a tisztes nyugdíj garanciája és a nyugdíjrendszernek a politikai ciklusoktól való elszakítása a fenntarthatóság érdekében.

A magán-nyugdíjpénztári megtakarítások nettó zsarolással történő államosítása, valamint az így beszerzett bevételek folyó kiadásokra való felelőtlen eltapsolása színtiszta téboly. Egy fenntartható nyugdíjrendszer feltétele lenne, hogy ne csak egy kormánydelegáltakból álló bábtestület, hanem egy valóban független testület gyakorolja a döntéshozási jogokat az éves magyar GDP több tizedét kitevő nyugdíjvagyon felett. Feltétele lenne, hogy a névleges hozamráták jóváírására is képes egyéni számlákra kerüljenek a most konfiskált összegek, de a legfontosabb feltétel, hogy ne a központi költségvetésbe kerüljenek a kizárólag a későbbi járadékfizetésre szolgáló befizetések.

Ezek alapján kérdezem tisztelt államtitkár úrtól, hogy milyen garanciákat kíván a kormány a rendszerbe építeni annak érdekében, hogy a nyugdíj-megtakarításokat ne lehessen folyó kiadásokra költeni, és valóban fenntartható legyen a jövő nyugdíjrendszere. Várom válaszát.