DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Vilmány község esete valóban az elmúlt nyolc év oktatáspolitikájának a klinikai lova, az elmúlt évek meggondolatlan, megalapozatlan intézkedéseinek a története. Önnel együtt csak remélni tudom, hogy a történet nem fog halállal végződni, ahol sírkő helyén esetleg majd digitális tábla fog lógni. Szinte megalázó, torz helyzetet teremtett az, hogy míg rengeteg iskolának krétára, tüzelőre nem telik, addig digitális táblák lógnak a 15 °C-ban fagyoskodó gyermekek termében.

Az elmúlt időszak döntéseinek eredményei nem csak sok hátránnyal küzdő kistelepülést, de országosan a közoktatási intézmények jelentős részének helyzetét is jellemzik. Nekünk az a feladatunk, hogy a legsürgősebben megoldjuk mindazokat a problémákat, torzulásokat, amelyeket örökségül hagyott ránk a szocialista kormány. A legfontosabb, amit el kell érnünk, hogy egy fenntartható, jól működő közoktatási rendszert hozzunk létre, nemcsak a városokban, hanem a kistelepüléseken is, a hátrányos helyzetűekben különösen, ahol garantált a pedagógusok fizetése, és ahol a fenntartó képes lesz arra, hogy a tüzelőt kifizesse.

Tény, hogy bizonyos feladatokra nem telik a következő évi költségvetésből. Tény az is, hogy az Európai Unió által támogatott projektekből nem finanszírozhatók olyan feladatok, melyek az állam számára eleve kötelezőek, de olyan súlyos hibák nem fordulhatnak elő, hogy az ország bármely iskolájának ne teljen krétára, tűzifára, pedagógusbérre. Nagyobb figyelmet fogunk fordítani a kistelepülési iskolák, az azokat fenntartó önkormányzatok segítésére is. Örömmel mondhatom képviselő úrnak, hogy első, jóllehet csak apró lépésként, mint ön előtt is ismert, a megszorított jövő évi költségvetésben a kisiskolák újraindítására sikerült egy kis összeget elkülöníteni.

Köszönöm hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok, szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)