DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A műkincsszabályozás körül számtalan probléma van. Ezek közül az egyik legégetőbb, hogy Magyarországon nem rendezett a civilek által talált régészeti leletek helyzete. Önmagában a fémkeresők használatát nem tiltja jogszabály, így számos, akár csak hobbitevékenységként leletek keresésével foglalkozó ember találhat régészeti szempontból igen értékes tárgyakat.

Az állampolgároknak ugyan kötelezettsége van arra nézve, hogy ezeket jelezzék az illetékes hatóságoknak, ugyanakkor a talált leletekért az állam gyakorlatilag semmilyen pénzbeli jutalmat nem biztosít, hiszen a KÖH évente 3 millió forintból gazdálkodik e célra.

Így nem is ritkán fordul elő az a gyakorlat, hogy az emberek egy olyan külföldi országba viszik ki ezeket a régiségeket, ahol a beszolgáltatott régészeti leletnek meghatározzák a forgalmi értékét, majd ennek gyakran 5-10 százalékát, egy bizonyos értékhatár felett pedig 2 százalékát - egy kis kifutási idő után - átadják a beszolgáltatónak. Így az üzletszerűen ezzel foglalkozó keresőknek is megéri az állam együttműködését keresni.

Vannak olyan becslések, amelyek alapján évi egymilliárd forint körüli a műkincsvisszaélések értéke.

Kérdéseim a következők. Mindezek alapján kívánnak-e például a horgászengedélyhez hasonló szabályozást bevezetni a fémkeresők használatát illetően? Kívánják-e a tényleges beszolgáltatási díjakat értékarányosan, százalékhoz kötve meghatározni, hogy az értékeink ne szivárogjanak ki az országunkból? Valamint hogyan kívánják hatékonyabbá tenni az illegális régiségkereskedelem elleni harcot?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)