DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kerülgetjük, mint macska a forró kását, és nem merjük kimondani, amiről itt szó van tulajdonképpen: amiről beszélünk - és amit temetünk, tegyük hozzá -, az a közszolgálati életpálya. Erről szól ez a történet, és nem másról, hisz azt a garanciát, azt az értéket fogjuk most feladni, ami az úgynevezett közszolgálati életpályához kapcsolódik.

Mert mi értéke van annak az életpályának, ami bármikor, indokolás nélkül megszüntethető, szinte végkielégítési kötelezettség nélkül? Ez el fog értéktelenedni. Igazuk van képviselőtársamnak, amikor azt mondták, hogy nem tartható állapot, hogy alkalmatlan, trehány, ne adj' isten, bűnöző emberek vannak a közszolgálati pályákon. Valóban, ezt meg kell szüntetnünk. De ennek a megszüntetésnek nem az az oka, hogy indokolás nélkül felmondjuk a munkaviszonyát. Ennek az az oka, hogy akkor azt mondjuk, hogy neked itt nincs helyed, mert te bizony elkövetted ezt és ezt a hibát, és távoznod kell. De aki ezt nem követi el, aki megfelelően dolgozik, aki az életpályára felkészül, képzi magát, annak ne mondjuk indokolás nélkül, hogy a te életpályádat azonnal, két hónapos felmondási idővel megszüntetjük. Úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, és nagyon kérem, hogy gondolják meg: ne csináljunk nagyobb kárt ezzel a rendelkezéssel, mint amennyi hasznot el kívánunk érni egy olcsó megoldással, hogy megszabaduljunk a közalkalmazotti kar egy részétől.

Becsüljük meg ezt az értéket, és inkább a meglevő jogszabály módosításával arrafelé tereljük a folyamatokat, hogy valódi érték legyen, a közszolgálati életviszonynak megbecsült értéke legyen, ne pedig szpáhibirtokká silányítsuk az ilyen értéktelenül megszüntethető jogviszonyokat. Én erre hívnám fel tisztelt képviselőtársaim figyelmét. (Taps az MSZP padsoraiban.)