*

KÁLI SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gyakorló polgármestermúltamnak az az érdekes tapasztalata, hogy én nem utáltam annyira a kollégáimat, mint önök közül néhányan, akik itt pillanatok alatt lebűnözőzték a csapatnak legalábbis az egyik felét. (Taps az MSZP soraiban.) Teszem ezt azért, mert a csapatomban voltak nagyon tehetséges, nagyon jó képességű fiúk, és voltak gyengék is.

Nekem sokkal inkább az a gondom - mert itt elég sok minden olyan hangzott el, ami egyébként senkinek a szájából, köztük polgármester társam, Ipkovich György szájából sem hangzott el -, hogy nem a megfelelő folyamattal foglalkozunk. Nekem annak idején nagyon tetszett, amikor Kósa Lajos úr polgármesterként azt mondta, hogy jelentősen csökkenteni kell az ügydarabok számát. Ha jól emlékszem, 2500- vagy 2600-féle dologgal foglalkozik egy önkormányzat. Mondjuk azt, hogy foglalkozzon csak kétezerrel, de azt jól tegye, és ehhez válasszuk a csapatot.

Nekem jelenleg az a gondom - és ezt kérdezem Kósa Lajostól -, mi a garancia arra, hogy valaki jó képességű, tényleg nem bűnöző, érti a jogszabályt, és a kolléga azt mondja, hogy polgármester úr, önnek vagy neked ebben nincs igazad, ez így nem működik. Kósa Lajost ismerve, benne biztos megvan az az emberi nagyság, hogy azt mondja, ez a fiú jót akar. De akiben nincs meg, és erre is tudok helyi példát mondani, amikor frissiben nem akarta valaki áttervezni az egyik útvonalat, mire azt üzenték neki, hogy ki vagy rúgva, s akkor a kollégák szóltak, hogy ő egy tervező, akit nem lehet kirúgni. Ha a szándék ilyen erős, akkor a kolléga, aki ennyire sebezhetővé válik, mi által lesz megvédve? Az emberi nagyságtól? Mert a törvényt elvesszük fölüle.