KÓSA LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak néhány dolgot szeretnék rögzíteni, nehogy valaki félreértse vagy félremagyarázza a szavaimat. Az a határozott álláspontom, hogy a magyar köztisztviselői kar döntő része derék, a munkáját tisztességgel, becsülettel végző ember. Pont. Ezt állítottam az előbb is. Aki másképp magyarázza a szavaimat, az nem mond igazat.

Kettő: azt állítom, hogy az ő védelmüket is szolgálja az általam benyújtott javaslat, mert az ügyfelek nagyon sokszor egy lelkiismeretlen vagy rossz munkát végző köztisztviselővel találkoznak, de az egész karról állítanak ki rossz bizonyítványt. Arról nem beszélve, hogy egy hivatalban nagyon romboló az, ha mindenki tudja, hogy van egy szűk, de mégis létező csoport, akik nem végzik jól a munkájukat, nem fejezik be az ügyeket, állandóan utánuk kell járni, de nem lehet velük mit csinálni, mert védi őket az a törvény, amely odabetonozza őket a székhez. Én azt állítom, hogy ez nem jó.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

És azt állítom, hogy ha lehetősége van széles körben arra egy munkahelyi vezetőnek, hogy ezektől a rossz munkatársaktól megszabaduljon, ez persze az ő felelősségét is növeli. Viszont ebben az esetben nem tudja majd azt mondani a megválasztott polgármester, amikor panasszal fordulnak hozzá a választók, hogy nem tudok mit csinálni, mert hát, tudjátok, köztisztviselő, nem tudom elmozdítani a helyéről, mert ettől kezdve ez az ő és a jegyző felelőssége lesz.

S hogy mi a garancia arra, kedves képviselőtársak, hogy a polgármesterek használják az eszüket, és akkor is megtartják a jó munkatársakat, ha adott esetben ellentmondanak a főnök elképzeléseinek? Nos, erre a garancia maga a választó. Mert ha a választó jó polgármestereket választ, jó politikusokat, akkor olyan embereket választ, akik ezt elviselik, sőt pártolják. Ha meg rosszakat, akkor meg rosszakat; ez ellen nem lehet védekezni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(22.00)