*

KÁLI SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én azon polgármesterek közé tartoztam, aki ellen kollégák elindultak országgyűlési választásokon anélkül, hogy bármilyen bajuk lett volna. Ezt képviselőtársamnak mondom. De ez magánügy.

A köztisztviselőknek tudom mondani, hogy térdre és imára, mert a törvény elfogadása után minden attól függ, hogy a polgármester mennyire józan, jó képességű, mennyire gondolja át a településének, a kerületének a sorsát. Ha bölcs a polgármester, akkor mázlijuk van, ha nem bölcs a polgármester, adott esetben kezdő, vagy nem ismeri a jogszabályokat, akkor igen nagy bajban vannak, mert azt önök is belátják, hogy igen nehéz azt megkülönböztetni, hogy valaki jó szándékkal felhívja a figyelmet a törvényességre, attól, akiről úgy gondoljuk, hogy az akadályozza a munkát.

Továbbra is azt szeretném kérni, és úgy gondolom, hogy nagyon sok rendes és becsületes köztisztviselő, közalkalmazott nevében, hogy valamiféle féket rakjunk már be, ha történetesen az illető település polgármestere mégsem lenne olyan jó képességű, hogy átlássa a saját érdekét. Én ma úgy gondolom, hogy ez nincs meg, és ha ez nincs meg, akkor még egyszer mondom: nincs nagyon más lehetőség, mint összekulcsolt kézzel várni a jövőt. Egyébként a sorsukat el fogja dönteni nyilván nem ez a vita, hanem az, hogy a törvény elfogadása után az egyes települések milyen döntéseket fognak hozni.

Remélem, hogy túl tudják emelni az egyes polgármesterek majd a saját indulataikat, a saját szándékaikat, mert ez nemcsak a településük sorsát fogja eldönteni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hanem úgy gondolom, az országét is.