*

Először kezdeném az indokolás nélküli elbocsátás témájával. Meglátásom szerint önök ezzel az egyéni képviselői törvényjavaslattal folytatóivá váltak annak a 20 éve zajló balkáni folyamatnak, ami a rendszerváltozás óta megbélyegzi a közalkalmazottakat, köztisztviselőket. Az eddigi parlamenti pártok itt a patkóban mintegy bokszzsákként, saját politikai céljaikra használták fel a köztisztviselői kart. A mindenkori kormánypártok szerint a közszféra drága, lassú, szakszerűtlen, túlduzzasztott és persze az előző kormány emberei ülnek benne.

"Az a vélekedésünk, hogy áldozata lehet e törvényjavaslatnak a közigazgatás, a szakma, a jók is lekaszálhatók e tekintetben, és ehhez terepet kap a törvényjavaslattal a felső vezetés. Többet érdemel, mint hogy átlépjünk ezen a törvényjavaslaton, a mélyebb tartalmát kell megkeresnünk: mégpedig a könnyebben lapátra tevés lehetőségét biztosítja. Sőt mi több, olcsóbban is, holott a közszférában nagyon fontos szempont az, hogy ne legyen korrumpálható. Ezért a javadalmazásuk és az elbocsátásuk is bizonyos kautélákhoz van kötve. Minden tiszteletem a jó közszolgák irányában. Fontosat tesznek, szolgáltatnak és segítenek a közigazgatásban, legyen az kistelepülési hivatal vagy kormányzati hivatal, vagy épp a környezetvédelem. Épp ezért meg kell becsülnünk őket, és ilyen felelőtlenül elkapkodva, az elbocsátásuk feltételeiben ilyen drasztikus változásokat hozni még egyszer mondom: elkapkodott, veszélyes pálya és óvom önöket tőle."

Ezt Babák Mihály, a Fidesz képviselője mondta 2006-ban, a közszférában foglalkoztatottak jogviszonyáról szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat vitája kapcsán. Pedig abban szó sem volt még - a mai hazai munkajog világában is ismeretlen - indokolás nélküli felmondásról. Úgy véljük, hogy a pártpolitikának a lehető legkisebb mértékben kell beavatkozni a közigazgatási kar személyi összetételébe. A cél véleményünk szerint az önálló gondolkodású, magas fokú szakmai ismeretekkel rendelkező köztisztviselők zavartalan munkavégzése.

De nézzük, hogy az előttünk lévő köztisztviselői törvény módosításában milyen gondok vannak! Az indokolás nélküli elbocsátás lehetőségének kiterjesztése a köztisztviselőre nem más, mint a kormánytisztviselőknél látott bedarálási kísérlet második felvonása. Ez a modern hűbéri viszony megcélzása, ahol a köztisztviselő a főnökéhez kell hogy lojális legyen, és nem a közfeladathoz, a közösséghez, államhoz, a joghoz. A nyilvánvaló jogállamiság-jogbiztonság ikertornyai ellen sokadik repülőgépes merénylet mellett a javaslat sérti még az emberi méltósághoz való jogot, hiszen kiszolgáltatottságot eredményez, érdemi jogi védelmi lehetőség nélkül.

Sérti még a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, ugyanis a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkavállalóknál kevesebb, illetve semmi joguk nem lesz e téren. Sérti még a véleménynyilvánítás szabadságát, hisz kiváló, de másként gondolkodó munkaerőt is simán meg lehet fosztani a megélhetéstől, ami elég nagy blokkoló erő, és például konkrétan a jogszabályellenesnek vélt utasítás megtagadásának vagy írásba foglalási kérésének eddig is elég óvatosan gyakorolt jogát teszik végleg illúzióvá.

Tisztelt Előterjesztők! Önök november végén kaptak egy levelet a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetétől, amelyben szakszerűen, politikai felhangoktól mentesen ismerhették meg az indokolás nélküli elbocsátás ellen szóló érveket. Hadd emlékeztessem erre önöket!

A levél első pontja szerint a bevezetni tervezett intézkedéssel - a közszolgálati jogviszony munkáltató részéről indokolás nélkül történő megszüntetésével - teljes mértékben mellőzötté válik azon életpályarendszer, amelyet egyébként 2001-ben a Fidesz kezdeményezésére fogadott el az Országgyűlés. A javaslatban jelentős európai jogi, alkotmányos, valamint diszkriminációt eredményező kockázatok és ellentmondások találhatók, amelyek a jelen indítványban is tételesen kimutathatók, és elfogadásuk által a Ktv. jelenlegi rendszerében súlyos működési zavarokat indukálnak. Az indítvány indoklásában felsorakoztatott jogalkotói célok a Ktv. jelenleg hatályos szabályainak következetes alkalmazásával is elérhetők.

Az indítvány véleményünk szerint alapvetően ellentétes a Magyar Köztársaság által is ratifikált európai alapjogi chartával, amely védendő értéknek és uniós polgári alapjognak tekinti a megfelelő közigazgatáshoz és a jó ügyintézéshez való jogot. Mindez az önkormányzati hivatali apparátusok legszélesebb körben történő elbizonytalanításával, illetve kiszolgáltatottá tételével, a szervilizmusnak a munkahelyeken történő eluralkodásával már nem lesz garantálható, és érdemben veszélybe kerülhet a közigazgatás pártpolitikai semlegessége.

Most szeretnék áttérni a jegyzőket érintő pontra. Felemás jogállásukból adódóan az önkormányzat által megbízott jegyzők jelenleg is potenciális erős nyomásnak vannak kitéve az önkormányzat, azaz a munkáltatójuk felől, főleg a kisebb településeken, ha ez utóbbi szabadabban szeretné a jogszabályokat értelmezni, mint az a jegyző szerint lehetséges, és általában ez a gyakorlat. Ha a polgármester viszonylag könnyen és jelentősen megvághatja a jegyző fizetését, ez olyan adu ász a kezében, ami az eddig is csak éppen hogy kiegyensúlyozott viszonyt felborítja a polgármester javára és a törvényességi ellenőrzés kárára, hisz a jegyző ellehetetlenítéséhez is vezethet, aki vagy beadja a derekát a nyomás alatt, vagy elmegy és jön olyan, aki majd beáll a sorba. És hiába van kormányhivatal, ha az első és legfontosabb szűrőt gyakorlatilag kiiktatják, ami által olyan visszaélés-sorozat mehet végbe leplezetlenül sok településen akár évekig, ami még jobban aláássa a közállapotokat és az állampolgárok közbe vetett bizalmát. Azt javasoljuk, hogy a jegyzői, aljegyzői személyi illetmény megállapítására a polgármester javaslatára a képviselő-testület legyen jogosult.

Végül a harmadik pontja ennek a javaslatnak: a polgármester ezentúl gyakorlatilag korlátlan lehetőséget kap, hogy jutalmazza a beosztottjait. A javaslat gyakorlatilag minden akadályt és keretet lebont. Persze, itt is kell hozzá egy teljesítményértékelés, és a jegyző elméleti szűrő lenne, de mivel a jegyző személyi illetményének megállapítására jelenleg a polgármester jogosult, ezért érdemi akadályt a jegyző nem képezne véleményünk szerint, csak kifizetőhely lenne. Az indoklás elvileg még elfogadható is lenne, de érdemi és objektív szempontrendszer kiépítése nélkül - például hogy milyen munkakörök esetén érvényes ez a szabályozás, szükséges végzettség, tapasztalat, nyelvtudás, ellátott felelősségi szint s a többi - a jelenlegi teljesítményértékelési rendben ez gyakorlatilag egy személytől függő szubjektív cukorka-korbács klientúraépítő módszer. Az indoklás másrészről azért is képmutató, mert ilyen parlamenti erőviszonyok mellett az egész javadalmazási rendszert át lehetne alakítani úgy versenyképesebbre, hogy transzparens, objektív kritériumok mentén kiépülő legyen.

Idetartozik még a vezetői szintek kiterjesztése, csak itt nem közvetlenül pénzt, hanem magasabb pozíción keresztül közvetve juttatnának pénzt a lojális alkalmazottaknak. A baj ezzel, hogy az indokolás csúsztat. A törvényhely nem a vezetői szintek horizontális számáról, hanem vertikális számáról szól, azonban ennek megemelési lehetőségét pluszszintekkel, horizontális okokkal indokolják, például hogy sokrétű a feladat, nagyobb a munkateher, nagyobb a létszám. Ennek ellátásához meglátásunk szerint azonban nem kellenek pluszszintek, a meglévő lehetőségeken belül megfelelően kezelhető több horizontális szervezeti egységgel.